Kormos Veronika rangos UCI-kategóriás versenyen, a Boels Rental Hills Classic-on vett részt Hollandiában, belga csapata, a Keukens Redant színeiben:
rajt előtti bíztatás csapattársam szüleitől
Május 29-én Hollandiában versenyeztem az idei belga klubom színeiben. A 120 fős mezőnyben szerepeltek a női kerékpársport legnagyobb nevei, mint például Johansson, Longo-Borghini, Bronzini, Armitstead. Csupán 1-2 klasszis hiányzott a nemzetközi pelotonból. A Hills Classic lényegében az Amstel Gold Race 133 km-es verziója. Közel 2000 m szintkülönbséget kellett leküzdenünk a Valkenburg körüli dombokon. Az Amstel legfontosabb emelkedői közül többek között a Cauberg, Camerig is szerepelt a pályánkon kétszer.
A versenyre nagy izgalommal érkeztem, annak tudatában, hogy ez nekem való pálya és döntő jelentősége lesz az eredménynek, hogy megmenthető-e a 2015-ös szezonom. Ugyanis április derekán kiderült, hogy miért teljesítettem alul magam a belga kockaköves tavaszi klasszikusokon: az ok drasztikus túledzettség. Azonnali kényszerpihenőre voltam ítélve ekkor, de már csak másfél hét volt a csehországi válogatott versenyig és 1 hét pihenő után úgy éreztem készen állok visszatérni. Sajnos rosszul döntöttem. A cseh verseny után hosszú pihenőt tartottam, első edzőversenyem május 24-én Malderenben volt ahol már egész jól éreztem magam. Itt egyébként nagyon jó volt viszontlátni Kanti Dorottyát, a junior időfutam bajnok lányt a juniorok mezőnyében 3. helyen érkezni sprinten. Le a kalappal és csak így tovább!
Visszatértve a Boels Rental Hills Classic-ra, a nagy nevek csapatai a rajttól kezdve kezükbe vették az irányítást és már az első 30 km-en Valkenburgig megrostálódott a mezőny. A következő nagy szelekció 60 km után a második Camerig-mászás alatt történt, itt már 40 főre fogyatkozott mezőnyünk. A Keukens Redantból ketten, Nathalie Verschelden és én tartottuk magunk az első csoporttal. A végső szelekció a második Cauberg-en 8 km-re a céltól történt. Felfele az első 14 versenyző után megszakadt a sor. Ahogy felértünk a szétszakadozott csoportunkkal az üldözés megkezdődött, de itt az erős oldalszél nehezítette a felzárkózást, valamint hogy a legerősebb csapatokból volt elöl versenyző. Sprinten végül az angol Lizzie Armitstead nyert a svéd Emma Johansson előtt. A csoportunk sprintjét csapattársam Nathalie nyerte, ő 32. lett, én 40.
Teljes eredménylista: http://www.
Ez a verseny pozitív visszajelzés volt jelenlegi formámról, most, hogy következnek a számomra inkább testhezálló macskakő nélküli, hegyesebb versenyek. Jövőhéten egy német többnaposon, az Auensteiner Radsporttage UCI 2.2-es versenyen állok rajthoz. Idén egy remek csapat áll egyébként mögöttem, a Keukens Redant a legeredményesebb női belga klub csapat, professzionális kiszolgálással és családias hangulattal. 🙂
