Lovassy Krisztián túl van az első edzőtáboron a norvég FixIt.no csapatával és a napokban kezdi a másodikat Spanyolországban. Mialatt itthon volt, először beszélgettünk hosszabban a magyar bajnokkal a váltásról.
A Team FixIT.no sportigazgatójával, Frode Jarle Jacobsen-nel már beszélgettünk nemrég az bergeni UCI-kontinentális csapat megalakításáról és Krisztián leigazolásáról, most Krisztián meséli el bővebben első benyomásait, s beszél további céljairól a kerékpársportban.
Bikemag: Először voltál együtt hosszabb ideig Guardamarban (Spanyolország) a teljes csapattal, csapattársaiddal. Mik az első benyomások, hogy érezted magad az edzőtáborban?
Lovassy Krisztián: Kaliforniából érkeztem haza pénteken és hétfőn már repültem Spanyolországba, az utazás és az időeltolódás ellenére végig jó erőben éreztem magam. A srácok iszonyú erősek, Stian Remme, aki a rangidős a csapatban, nagyon jó a hegyeken, és van egy sprinter srác, Filip Eidsheim, aki egy-két évvel fiatalabb nálam, ő szintén nagyon erős. Nem az a tipikus gyorslábú gyerek, viszont erős, az U23-as világbajnokságon 12. volt Koppenhágában. A fiatalabbak is nagyon jók fizikálisan, csak még tapasztalatlanok, például Jan Williams, a csapatfőnök fia nagyon tehetséges srác, főleg a hegyeken. De őket még irányítani kell edzésen, és valószínű, ez majd az első pár versenyen is ki fog jönni. Mondjuk mi nem fogunk velük túl sokat együtt versenyezni, mert két sor fog általában külön életet élni. A tapasztaltabb versenyzők megyünk a nagyobb versenyekre, ők meg néha becsatlakoznak hozzánk, egy-két ember cserélődik, de ők nagyrészt kisebb versenyeken fognak indulni. Nagyjából mindenki volt norvég válogatott, vagy U19, vagy U23, vagy felnőtt, ezáltal ismerik egymást, voltak, akik a Joker-Meridában versenyeztek együtt, Adrian, Stian, és Sondre is, tehát hárman csapattársak voltak Norvégia egyik legerősebb kontinentális csapatában.
Tulajdonképpen én vagyok a kívülálló, csak norvégok vannak rajtam kívül a csapatban, de ezzel nem volt gond. Nagyon közvetlenek, segítőkészek, mindenki tud angolul, értelem szerűen velem is angolul beszélnek. Egymás közt nyilván norvégul társalognak, de ha mondanak valami fontosat, vagy vicceset, azt egyből lefordítják nekem. Elkezdtem norvégul tanulni, mert az fontos a csapatvezetés számára, és azokat a szavakat, mondatokat próbálom használni az edzésen is. Nincs olyan, hogy ha valamit rosszul mondok, akkor kinevetnek, vagy bármi ilyesmi, hanem megpróbálnak kijavítani, elmagyarázzák, nagyon kedves az egész csapat. Amikor a csapatvezető egy héttel később megérkezett, miután elkezdődött az edzőtábor, rögtön leültünk az első nap. Kérdezte, milyenek a benyomásaim, bárkivel bármilyen ellentétem van-e a csapatban, hogy viszonyulnak hozzám a srácok, ha bármi gond van, egyből szólnom kell neki. Kérdezte ő is, hogy kívülállónak érzem-e magam a csapatban, vagy nem, mert ő mindenképpen azt szeretné, hogy a csapat egységes mag legyen, ne legyen semmi klikkesedés vagy olyan hogy valaki valakivel ne legyen jóban. Edzéseken sem fordult elő soha, hogy két-három ember elmegy az egyik irányba, másik három a másik irányba. Mindig együtt edzünk, az a lényeg, hogy minél jobban megismerjük egymást, ne fordulhasson elő, hogy versenyeken kelljen rájönnünk egymásnak az erősségeire vagy gyengeségeire.
Bikemag: Hogyan teltek a mindennapok az edzőtáborban?
Lovassy Krisztián: Minden reggel 8-kor reggeli, 10-kor indult az edzés, ¾ 10-re már mindenki készen áll, megkapjuk a kulacsokat, bekeverve, mindenki kivesz a buszból annyi és olyan energiazselét, energy bar-t, amennyit akar. Emellett a kísérőautó is tele van mindennel, amire szükséged lehet az edzésen. Nekik az a lényeg, hogy te minél jobb munkát tudjál végezni az edzésen, nem az, hogy eléhezzél fél úton. Izotóniás italból 15 liter be van keverve 10-11 versenyzőnek, abban sem lehet hiány.
A Trainingpeaks-en kapjuk, hogy aznap milyen edzést kell végeznünk, az edzők nincsenek kint, csak a két csapatvezető és egy szerelő volt velünk az edzőtáborban. Természetesen kísérik az edzést, és amikor résztávos edzésünk van, akkor a résztávok után – attól függően hány van – laktátméréseket végeztünk. Az utolsó résztávokat úgy számoltuk ki, hogy ott legyen a vége, ahol a csapatvezető megáll a kocsival, ne teljen el utána semmi idő, minél pontosabb legyen az eredmény.
Csapatmozgásokat is gyakoroltunk, lánctalpazások voltak egyben vagy két sorra osztva, mivel két sorban fogunk általában versenyezni. A sprintfelvezetéseket nagyon sokat gyakoroltuk, és mindegyik után megbeszéltük, hogy min kellene talán változtatni, megkérdezték, mi az én meglátásom, utána kipróbáltuk aszerint.
Minden vacsora után van egy bő félórás csapatmegbeszélés, amikor megbeszéljük, hogy aznap milyen munkát végeztünk, ki, hogy értékeli az aznapi edzést, mit látnak kívülről a csapatfőnökök, mi az, amit mi hozzátennénk esetleg, vagy változtatnánk az edzésen. Utána megbeszéljük, hogy másnap milyen munkát kell elvégezni, mi a legfontosabb, és azt, hogyan hajtsuk végre.
Érdekes volt még az edzés utáni étkezés is. Én hozzá voltam ahhoz szokva, hogy edzés végén rögtön főzök valami tésztát, és később vacsorára már csak szendvicset vagy salátát, ilyesmit eszek. Az edzőtáborban viszont pont fordítva történt: az edzés után a csapatvezető bevásárolt, de csak annyit, hogy harapjunk valamit, szendvicseket, bármit, és a vacsora volt a tartalmasabb, este nyolckor. Addig semmi főtt étel, vacsorára kapunk egy tál tésztát, utána salátát, sült húst, ahhoz még krumpli, vagy amit választasz.
Nekem nagyon nehéz volt hozzászokni, hogy edzés után nem kajálhatunk egyből. Egy hat-hét órás kerékpározás után, amikor főleg energia-szeleteket eszel csak, vársz arra, hogy megérkezel és ehess valami főtt ételt. Itt viszont vársz 3-4 órát, és csak utána vacsorázhatsz. Edzések közben mondjuk féltávnál megálltunk kávézókban, baguette-tel, cappuccinóval törtük meg a szintetikus kaják egyhangúságát, Emellett iszonyú sokat iszik mindenki, edzés közben is, nagyrészt izotóniás italokat, szerintem egész nap nagyjából azt isszuk.
Bikemag: Mondod, hogy mindent együtt csináltatok, az edzésterv is egységes volt, vagy személyre szabott?
Lovassy Krisztián: Az edzőtáborban igen, ott fix tervet kaptunk, amikor viszont mindenki otthon van, akkor személyre szabott edzést kapunk, attól függően írják az edzésünket, hogy mit töltünk vissza a Trainingpeaks-re. Ha például én egy hét után azt írom, hogy iszonyú fáradt vagyok, és nem megy fel a pulzusom, akkor valószínűleg nem folytatom azt a munkát, mint a másik csapattársam, hanem visszább vesznek az edzésemből.
A Team Sky is ugyanezt a Trainingpeaks-et használja egyébként, csak ők sokkal profibb módon, iszonyú sok részletre kiterjedően töltik ki, és grammra, Wattra pontosan kiszámolnak mindent, a program hihetetlen részletes, mindenre kiterjed és természetesen kommunikál watt- és pulzusmérőkkel. Az edzésadatokon (kilométer, pulzusadatok, átlagok stb.) kívül mindent be lehet írni, de mellette azt is, hogy milyen táplálékot vittünk be, akkor kiszámolja a kalóriát is, később a javasolt mennyiségeket. Tehát ha rendszeresen kitöltöm a Trainingpeaks-et, edzésadatokat, elfogyasztott ételt, edzések értékeléseit, mennyire voltam fáradt, akkor minden hétvégén kiadja zóna szerint, hogy éppen milyen formában vagyok, később pedig ezek alapján vissza lehet vezetni milyen edzésmunka használt leginkább, mi az ami nem túlságosan használt, utána pedig ki lehet számolni mikorra tudom a csúcsformámat időzíteni egy évben akár többször is. Ez akkor lesz érdekes, amikor meglesz egy komplett év, utána lehet nézni, mi okozhatott esetleg betegséget, vagy túledzettséget, vagy mitől lehettem túlságosan fáradt, és azokat a dolgokat a későbbiekben ki lehet küszöbölni. Ráadásul a teljes edzői stáb látja az adatokat, és ők konferencia-szerűen is tudják értékelni. Egyelőre ez jónak tűnik, és ha a Sky-nak bevált, akkor valószínűleg nekünk is be fog. Az edzőink munkáját pont a Team Sky-jal is kapcsolatban álló Fredrik Mohn irányítja, aki Edvald Boasson Hagen edzéseit is irányította.
Velem személy szerint még Are Andresen foglalkozott sokat, aki Lengyel Tomi csapattársa volt. Sokat segített nekem a konditermi edzésekben is, amikor kint voltam Amerikában, ő írta az edzéstervem egy részét. Are a has és mélyhátizom gyakorlatok nagy specialistája, ez nekem nagyon kapóra jött, mert mindig problémám volt a hátammal. Előírt több gyakorlatot, amit konditeremben és amit otthon is meg tudok csinálni, és sikerült is fejlődni. Azóta stabilabban ülök a kerékpáron, jobb a tartásom, nem esik szét a mozgás magas pulzusnál sem, nekem mindenféleképen előnyömre vált. És azzal, hogy sokkal erősebb lett a hátam, én a lábaimat is sokkal erősebbnek érzem. Azt még elmondanám, hogy kint négy masszőr foglalkozik velünk, és ha igénylem, minden nap lehet masszíroztatni. A masszőrök helyiek, van egy masszázs klinika nem messze, a másik 3 meg házhoz jön minden nap.
Bikemag: Mi számodra a legfontosabb változás korábbi csapatodhoz, az Utensilnordhoz képest?
Lovassy Krisztián: Főleg az edzések meghatározóak, és amit már mondtam, hogy mindent együtt kell csinálni az edzőtáborokban is. És az év első felét valószínűleg nekem is kint kell majd töltenem Norvégiában, és ott is együtt fog edzeni az egész csapat.
Amikor Jannal (csapatvezető) beszéltem, mondta, hogy ha eszembe jut bármi, amiről én úgy érzem, hogy jobban mennék, bármi, amitől a csapat teljesítménye jobb lenne, akár 1%-kal is, csak szóljak, ne féljek szólni, ha meg tudják teremteni, akkor meg fogják. Ha nem, akkor sincs semmi baj, mert megpróbálják, de ne az legyen, hogy szükségem van valamire és nem szólok.
Bikemag: Mondtad, hogy te is meglepődtél, amikor kiderült, hogy ezt a teamet a vezetők egyéb munkájuk mellett hozták össze, nem főállásban. Hogy látod ilyen szempontból a norvég kontinentális csapat struktúráját?
Lovassy Krisztián: Én ezt úgy látom, hogy eddig észre sem vettem, hogy nem ezzel foglalkoznak. Nekem eddig teljesen az jött le, hogy ez a főállásuk. Bergenben Frodéval is minden nap a csapat irodájában találkoztam reggel, Jannal (csapatvezető) is egy héten többször összefutottam, nekem eszembe se jutott, hogy ők nem ezzel foglalkoznak és van emellett másik munkájuk. Pedig van, de nagyon profin össze tudják ezt egyeztetni. Ők nem ebből akarnak meggazdagodni, hanem az a céljuk vele, hogy fellendítsék a norvég kerékpársportot, és a bergeni világbajnokságig kineveljenek esetleg több versenyzőt, akik elindulhatnak.
Bikemag: Az előbb említett közös munka, a részletesen kidolgozott résztávos edzés szerinted mennyire javíthatja a teljesítményedet?
Lovassy Krisztián: Én már most sokkal erősebbnek érzem magam, mint az elmúlt években, pedig az Olimpia előtti évben is elég kemény munkát végeztem Amerikában. Most nem edzettem olyan keményen, decemberig próbáltam inkább csak kilométert gyűjteni, onnantól kezdve pedig azokat az edzéseket csináltam, amiket a norvégok küldtek. Ezekkel a résztávos edzésekkel viszont már most januárban nem okozott gondot, hogy 220-230 kilométeres távokat menjek, amivel régen akár még nyáron is problémám volt. A versenyekre nézve, amelyek általában 5 óránál nem nagyon szoktak hosszabbak lenni, ez biztató.
A norvégok nagyon ragaszkodnak ezekhez a résztávos edzésekhez már télen is, abban az időszakban, amit én eddig főleg kilométergyűjtésre használtam vagy esetleg konditerembe jártam, úsztam. Lehet, hogy ez azért van, mert Norvégiában hideg van, mindig esik az eső, így ők nem teljesítenek ilyenkor igazán hosszú távokat, viszont egy héten többször is résztávos edzéseket nyomnak, ami itthon azért nem jellemző. Otthon nekik inkább minőségi munka van, nem mennek ki a hidegben 6-7 órákat, inkább csak 3-4-et, de azt kőkeményen.
Mi itthon nem nagyon gyakoroltuk edzéseken azt sem, hogy mondjuk te vagy az első számú versenyző, és neked felvezetünk egy sprintet. Itt viszont meg van adva edzésen emberre lebontva, hogy kinek mi a feladata, ha gyakoroljuk a felvezetést, Filip és én vagyunk az első számú sprinterek a csapatban és fix embereket kapunk a sorunkba, de kiválaszthatjuk a sorrendet, és ki legyen közvetlenül előttünk.
Mondjuk ebből a szempontból nagy szerencsénk van, mert három időfutammenő, alsó hangon 190 centis srác van a csapatban, és síkon vagy enyhén hullámos terepen elképesztő sebességre képesek. Az egyik utolsó edzésen Marius vezette fel nekem a sprintet… Én inkább gyorslábú vagyok, nem kemény áttétellel szoktam sprintelni, igazából az 53-11-et talán még életemben nem is használtam versenyen sprintelésre. Még a 12-t is csak esetleg, néha, de inkább 53-13-ral szoktam hajrázni… Szóval Marius, amikor már bőven 50 fölött mentünk, de még volt előtte egy ember, ő már az 53-11-et hajtotta… Majd amikor előre került, beülve úgy elkezdte gerjeszteni, hogy el sem hittem, és 70 km/h-nál állt ki előlem, és onnan kellett sprintelni.
Bikemag: Mondjuk voltál már komoly versenyeken is életedben, erre mondhatjuk, hogy abszolút világszínvonal?
Lovassy Krisztián: Persze! Még oldalszélben is 65-66 km/h körül áll ki előlem, az bőven elég. És addig beülve… A végén kicsit kiáll, sprintel, és onnan csak rajtam múlik… Az a vicc, hogy 5-600 Wattot el tud hajtani bő egy percig, ami azt jelenti, hogy az utolsó 2-3 kilométeren bármikor előre tud vinni, még a sor legvégéről is, szóval nem okoz neki gondot az, hogy kimenjen oldalt a pofaszélbe és elmenjen a mezőny mellett hetvennel. Egy másik srác, a Sindre, ő is sprinter, nem az a gyorslábú, de iszonyú erős, jól megy időfutamot is. Ő az, aki kisebb csoportban akár belószol az utolsó kilométeren, és vagy megjön egyedül, vagy nem. Hihetetlen erő van benne. Ha sprintet vezetett fel nekem, ő se adta le úgy, hogy 70 alatt mentünk. És nagyon más, amikor 50-ről kell elkezdeni sprintelni, vagy 70-ről, ez óriási különbség.
Bikemag: Mik a célok a 2014-es szezonra?
Lovassy Krisztián: A csapat célja, hogy elindulhassunk a három nagy norvég versenyen: Norvég Körverseny, Tour des Fjords és az Artic Race of Norway. Horvátországban kezdjük a szezont, a Trofeo Umagon, talán tavaly is az volt az első versenyem, amikor az időjárás miatt rövidítettek és 5. lettem. Ugyanott, két 1.2-esen kezdünk idén is, majd maradunk az utána lévő 2.2-esen is. Az csak hasznára válhat a csapatnak, ha már rögtön az elején részt veszünk egy többnaposon is.
A csapatvezetésnek célja, hogy sokat legyünk együtt, ez főleg az év első felére lesz igaz, nagyjából májusig, addig elég sok időt fogok kint tölteni, maximum ha van egy szabad hétvége, akkor hazarepülök. A csapatnak van Bergenben egy nagyobb lakása, 5-6 versenyző bőven elfér, akik nem helyi lakosok, addig ott fogunk tartózkodni. Utána, az év második felében leszek itthon, és innen repülök majd versenyekre.
Bikemag: Mik a te személyes céljaid, milyen új motivációkat kaptál?
Lovassy Krisztián: Új csapat mindig új motivációt ad, itt minden más, mint ami eddig volt. Az Utensilnorddal mi nagyon sok 1.1-es versenyen indultunk Olaszországban, melyeken nagyrészt nem kedveztek a terepviszonyok nekem, most viszont sok versenyen fogunk indulni Belgiumban és Hollandiában is, ami inkább az én típusomnak felel meg.
Bikemag: Van víziód az elkövetkezendő évekre?
Lovassy Krisztián: Teljesen motivált vagyok, úgy érzem, hogy óriási kiugrási lehetőséget kaptam, a csapat teljes mértékben biztosít mindent, sőt, a szerződésembe is bele van foglalva, hogy ha tartósan vannak jó eredményeim év közben, akkor átveszik a menedzselésem és az a céljuk, hogy én elkerüljek egy pro teambe. Felveszik a kapcsolatot profi csapatokkal és beprotezsálnak oda.
Bikemag: Milyen eredmények kellenek ehhez?
Lovassy Krisztián: Mindenképpen kell hozzá győzelem (győzelmek) 1.2-es versenyeken, de ha tudnék mutatni kimagasló eredményt, például ha indulnánk a HC kategóriás Norvég Körversenyen és sík szakaszon meg tudnék jönni elöl, vagy valamelyik francia, belga, holland versenyen érnék el jó eredményt (Hollandiában is van bázisa a csapatnak), az mindenképpen pozitív lehet az előrelépés szempontjából.
Bikemag: Kikkel ápol jó kapcsolatot a csapatvezetés?
Lovassy Krisztián: Főképp a Sky-jal, mert ott van két norvég versenyző is, és a nevelő edző (akinek sikerült kinevelni a Boasson Hagen-t) is velünk foglalkozik. Úgyhogy a Sky az elsődleges, de ettől függetlenül még több olyan hely is van, ami szóba jöhet.
Bikemag: Te most 25 éves vagy, szerinted vannak életkorral kapcsolatos korlátok a továbblépést illetően?
Lovassy Krisztián: Amikor leültünk először beszélgetni, és kérdezték, hogy nekem mik a céljaim, mi számítana nagy dobásnak, én azt mondtam, hogy én még mindenképpen profi versenyző szeretnék lenni. Ők azt válaszolták, hogy jó, ebben mindenképpen támogatni fognak, azt mondták, erre két évem van még. Ők mindent meg fognak tenni, de ez főleg rajtam múlik.
.
