Peterdi Pál nevét hallva bizonyára először mindenkinek a Szeszélyes évszakok Tücsök és Bogár rovata ugrik be. Pedig az egykori vízilabdázó sportújságíróként is maradandót alkotott, elég csak arra gondolni, hogy tőle származik a hazai futómozgalom mottója: „a láb mindig kéznél van”.
Azt talán már sokkal kevesebben tudják, hogy az ötvenes évek végén, illetve a hatvanas évek elején állandó kiküldött tudósítója volt a Békeversenynek, azaz a szocialista blokk Tour de France-ának. Cikkezett a Népsport és a Képes Sport számára, írásai pedig egyedi hangvételükkel sokkal többet nyújtottak a versenyeredmények puszta dokumentálásánál, illetve egészen magas irodalmi színvonalat képviseltek – már amennyire alkalmas vagyok arra, hogy ezt megítéljem. Meglehetősen komoly nívó jellemezte általánosságban a korabeli sport szaksajtót, nem voltak mellőzött sportágak, a kerékpársport pedig a napi sajtó állandó szereplője volt. Mai szemmel erősem rácsodálkozhatunk, hogy a hatvanas években hány Képes Sport jelent meg kerékpáros témájú címlappal, vagy egész oldalas bringás fotókkal. Ezek a cikkek és írások páratlan és hiteles dokumentumai a magyar kerékpársport múltjának, még akkor is, ha olykor nem mentesek némi kötelező ideológiai üzenettől sem. Peterdi Pál előtt tisztelegve ezúttal az 1964-es Békeverseny egyik pihenőnapján született írását adnám közre.
A magyar kerékpársport történetének egyik legfényesebb pillanata – két magyar a dobogón: Juszkó János az 1966-os Békeverseny 6. szakaszának győztesként, tőle jobbra 3. helyezettként Megyerdi Antal
——————–
Juszkó János, üdülőpark, Aue…
– Távbeszélő-jelentésünk-
PIHENŐNAP… A legények bőrig zsibbadtan hevernek a szobájukban, az orvosok meg a gyúrók dolgoznak. A vérzést el kell állítani, a csontokat össze kell rakni, a pulzust rendbe kell hozni – huszonnégy óra alatt.
Aztán még az üzemlátogatás is a pihenőnap műsorához tartozik. A környék gyárai meghívnak egy-egy csapatot. Az ismerkedés, barátkozás, hogy úgy mondjuk a tömegkapcsolatok kiépítése nagyon szép gondolat.
Csak a megvalósítás folyik egy kicsit kínosabban.
A Képes Sport egyik 1964-es számának hátsó borítója, rajta a Békeversenyen szereplő magyar válogatottal
ÜLSZ egy hosszú asztalnál a szomszédod mellett, beszédeket hallgatsz. Ő nem tudja, hogy te ki vagy, te nem tudod, hogy ő kicsoda. Ültök, mosollyal bólogattok egymás felé, haha, hehe…
Schlemában is így ment ez vagy másfél órán át. A magyar csapat tagjai addigra már biztosan tudták: hogyan kell jó minőségű, exportképes csomagolókartont gyártani. Mennyit fordít karbantartásra, technikai felújításra az üzem.Vállalták, hogy átadják Aue üdvözletét a magyar papíripari dolgozóknak, és főképpen a budafokiaknak, akikkel testvéri kapcsolatot tart fenn a schlemai gyár.
Ekkor azonban felállt az igazgató és megkérte a csapatkapitányt, hogy tegye meg az első kapavágást az üzem építendő üdülőparkjában, ültesse el a barátság kis fenyőfacsemetéjét. Juszkó János, illő módon elvörösödött, aztán felkerekedtünk.
Pár pocsolyán, sáros alagúton túl földbegyökeredzett a lábunk, gazdag kis ősvadon szélén álltunk. Körös-körül, két-háromszáz méter távolságban salakhegyek vonulata. Nagy szürke és sivár meddő, robbant bányák, barátságtalan kővidék. És itt ez a bájos kis dzsungel, a Kék Hold Völgye. Mintha a természet nekidurálta volna magát, hogy megmutassa: ilyet is tud.
Most majd táncparkettet varázsolnak oda hátra, a kis tisztásra, egy-két teniszpályát, odébb a latyakos Mulde partjára meg sátortábort, a bányászok szívesen horgásznak.
A valószínűtlenül meredek „Steile Wand“-on küzd a mezőny az NDK-beli Meerane-ban. Előtérben Juszkó
JUSZKÓ megfogta a szerszámot és ásni kezdett. Aztán Megyerdi meg akarta mutatni a kapitánynak; hogyan is kell azt igazán csinálni. Mahó a kis fenyőcsemetét hozta és Juhász elhelyezte a gödörben. Krétai, a szerelő pedig „snúrba” állította, mert ez már műszaki képzettséget követelt.
Megtörölték a kezüket és akkor a körbenállók, mint valami nagy produkció után, tapsolni kezdtek. Azt mondták: valahányszor eljönnek ide, mindig eszükbe jutnak majd a magyar kerékpárasok. Juszkótól egyébként szakaszgyőzelmet várnak a továbbiak során és kérik, hogy ebben az esetben írjon majd nekik egy levelet. Juszkó ott állt a kör közepén, és feszengett egy kicsit, mit tehet ilyenkor az ember.
– Beszédet kell mondanod, János – mondta Megyerdi. És a többiek kapva kaptak az alkalmon.
– Ez az János… Szónokolj János.
KÉTSÉGBEESETTEN nézett körül Juszkó, aztán megköszörülte a torkát. Megvallom, nem nagyon bíztam ennek a beszédnek a sikerében. Mit mondhat ilyenkor az ember, hogy ne legyen szürke, hogy ne legyen megszokott, sablonos. A kapitány helyébe képzeltem magam, és kiszáradt a torkom. A továbbiakat – már csak ezért is – szóról szóra feljegyeztem.
– Kedves barátaim – kezdte csendesen – ki nem tudom mondani, milyen öröm és megtiszteltetés, ez a mi számunkra. Remélem, hogy majd a fiam is kerékpáros lesz, egyszer megáll itt Aueban és talán pihen majd egy órát ennek a fának az árnyékában.
Megvárta, amíg a tolmács lefordítja, aztán folytatta, mint egy „nagy”:
Azt hiszem, ez most már valamiféle családi fenyőfa. Nemcsak az én családomé, hanem az egész, nagy közös családunké. A szakaszgyőzelmet persze nem garantálom, de a levelet mindenképpen megírom.
Krétai László, a Tipográfia műszerésze, a magyar válogatott egykori szerelője
TAPSOLNI KEZDTEK, aztán hat kormos ember lépett elő. A lakatosműhelyből jöttek, május elsejei nyereségi részesedésükből ajándékokat vettek a magyar csapatnak.
Hat szép kis kerámiát.
A két ország vezetői nemrégiben Budapesten beszéltek népeink szoros és igaz barátságáról.
Azt hiszem: valahogy így gondolták.
Hazafelé Juszkó aggódva fordult Krétaihoz a buszon:
– Mit gondol mester, megmarad ez a fa?
– Bizonyos, hogy megmarad.
Liberec, május 22.
Peterdi Pál
——————–
Peterdi Pálról a wikipedián:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Peterdi_P%C3%A1l
Békeversenyekről majdnem mindent:
http://www.friedensfahrt-museum.de/
http://friedensfahrt-info.de/ff_start.html
A Juszkó Jánossal készült interjú magazinunk friss, 2009. szeptember-októberi számában olvasható.
Szöveg: Peterdi Pál (Népsport, 1964)
Fotó: Képes Sport 1964, Juszkó János Archívuma, a Tipográfia Testedző Egyesület albuma
