Az Imolában zajló országúti VB-n az elit férfiak mezőnyversenyén Julian Alaphillipe volt az egyetlen, aki le tudta szakítani Wout van Aertot, mely a francia bringás számára a győzelmet és egyben a világbajnoki címet jelentette.
Az Országúti Világbajnokság zárónapján, szeptember 27-én rendezték az elit férfiak mezőnyversenyét Imolában. A versenyzőkre kemény pálya várt, 288 km-t közel 5000 méter szinttel kellett teljesíteniük, ami ugyanabból a körből állt, ahol előző nap a nők versenyeztek, csak a férfiak számára 5 helyett 10 kör volt a penzum.
A verseny legesélyesebbjének Wout van Aertot tartották, aki pár héttel ezelőtt bebizonyította a Tour de France-on, hogy mennyire sokrétű versenyző, a hegyeken is megállja a helyét és a mezőnyhajrákon is képes a világ legjobb sprintereit megverni. Természetesen kérdés volt, hogy mennyire viselte meg a 3 hét, bár az időfutamon mutatott teljesítménye alapján várhatóan jogosan kiállították ki az első számú esélyesnek. Ha ő ott lesz abban a csoportban a hajrán, aki a világbajnoki címért sprintel akkor nem kérdés, hogy ő fogja nyerni. Ezzel tisztában voltak az ellenfeleik is, ami nagyban befolyásolta az egész verseny kimenetelét.
A VB-khez megszokott módon (mondhatnánk, hogy unalmasan) kezdődött az elit férfiak mezőnyversenye, egy 7 fős (Jonas Koch, Torstein Traeen, Marco Friedrich, Damiil Fomynkh, Yukiya Arashiro, Eduard Grosu, Ulises Castillo ) szökevénycsoport tudott ellépni nem sokkal a rajt után, akiket a mezőny nem üldözött. Ennek köszönhetően a szökés előnye gyorsan elérte a 6 percet, ami pár kör erejéig be is állt. A szökevények fáradtak és a mezőnyből is voltak vállalkozók, akik a tempót diktálták, így a 9. körre minden szökevényt megfogtak. Még ebben a körben a Tour de France nyertesének, Tadej Pogacarnak sikerült ellépnie a többiektől, de nem tudott komoly előnyt kialakítani, végig fél percen belül tartotta a Wout van Aertért dolgozó belga válogatott és az utolsó körre megfogták.
A mezőny az utolsó körre már nagyon megfogyatkozott, az utolsó mindent eldöntő emelkedőt kb 30-an kezdték meg együtt, a tempót a belga válogatottból az olimpiabajnok Greg van Avermaet diktálta felfelé, amikor elsőként Marc Hirschi indított támadást, amit Kwiatkowski kontrázott meg, mellyel hatan (Kwiatkowski, Alaphilippe, Hirschi, Fuglsang, Roglic, van Aert) maradtak az élen. Innen indult meg még Alaphilippe, akivel senki nem bírta tartani a tempót, Fuglsang tűnt még erősnek, de ő is 8 másodperces hátránnyal ért fel a hegyre. A lejtőn az üldözők összezártak, de érződött, hogy senki nem akar sokat vállalni, így Alaphilippe előnye 12-15 másodperc körül stabilizálódott. Az autóversenypályára leérve látszódott, hogy senki nem fog vezetni Wout van Aertnak, hiába mutatta a belga, hogy ő nem csak lógni szeretne és szívesen dolgozik a felérés érdekében, mindenki azonnal kiforgott ahogy rákerült a vezetés. 1 km-rel a cél már gyakorlatilag biztos volt, hogy a fájdalmasan tekerő Alaphilippe haza fog érni és végül megérdemeltem meg is szerezte a világbajnoki címet. A második helyért a hajrát nagyon könnyedén nyerte Wout van Aert, míg a harmadik helyet az idei évben a köztudatba betörő Marc Hirschi szerezte meg.
Magyarországot Valter Attila képviselte ebben a futamban, aki sikeresen teljesítette ezt a kemény versenyt és a 76. helyen ért célba.
Az elit férfiak mezőnyversenyének végeredménye:
| 1 | Julian Alaphilippe (France) | 6:38:34 |
| 2 | Wout Van Aert (Belgium) | 0:00:24 |
| 3 | Marc Hirschi (Switzerland) | |
| 4 | Michal Kwiatkowski (Poland) | |
| 5 | Jakob Fuglsang (Denmark) | |
| 6 | Primoz Roglic (Slovenia) | |
| 7 | Michael Matthews (Australia) | 0:00:53 |
| 8 | Alejandro Valverde (Spain) | |
| 9 | Max Schachmann (Germany) | |
| 10 | Damiano Caruso (Italy) |
