A svéd srác egy igazi meglepetés-figura. Még csak tavaly robbant be a sportágba, de azóta verhetetlen. Nyáron versenyről versenyre utazott, ahol minden alkalommal a dobogón végzett. Martin megmutatta a világ extrém mountain bike-osainak, hogy szaltózás nélkül is lehet versenyt nyerni a profik között. Egy biztos: sokat fogtok még hallani róla.
– Először is szeretnék gratulálni a Crankworx-ön elért harmadik helyezésedért. Kérlek, néhány szóval mutatkozz be az olvasóknak!
– Sziasztok! Martin Söderström vagyok Svédországból, 19 éves profi mountain bike versenyző. Sporttagozatos iskolába járok, ahol nagyon fontos szerepet kap a kerékpározás, így el tudok menni év közben az összes versenyre, és csak akkor kell keményen tanulnom, amikor nem vagyok versenyeken.
Dupla vázpörgetés az első 11 méteres dörtön, Müchenben
– Hogyan „csöppentél” bele ebbe az egészbe?
– Körülbelül 8 évvel ezelőtt a szomszédom kapott egy mountain bike-ot, ami rögtön nagyon megtetszett nekem. Akkoriban én is fociztam, mint más kölykök, de amikor megláttam azt a biciklit, mondtam a szüleimnek, hogy nagyon szeretnék én is egy saját biciklit karácsonyra. Folytattam a focizást és már majdnem elfelejtettem a kerékpárt, de aztán eljött a karácsony és megkaptam. Csatlakoztam a szomszéd sráchoz és azóta majdnem minden nap együtt nyomatjuk. Sokan nem tudják, hogy ő nem más, mint Mats Romblad, aki a webes videóimat szokta készíteni.
360 invert
– Gondoltad volna, hogy idáig eljutsz valaha is, és ennyire sikeres leszel ebben a sportágban?
– Sohasem gondoltam volna, hogy idáig eljutok, ahol most tartok. Láttam az összes profit a New World Disorder és a Kranked részekben, és azt gondoltam, hogy amire ők képesek, az egyszerűen lehetetlen. De nem törődtem ezzel túl sokat, csak szerettem biciklizni és minden nap ezt tettük a barátaimmal. Akkortájt még máshogy működtek a dolgok: csak egy biciklim volt, azzal triáloztam, dörtöltem, BMX pályákon és north shore-okon bicikliztem. Mostanra nagyon örülök, hogy az összes szakágba belekóstolhattam, mert úgy érzem, hogy ez az, ami igazán segített engem, mint ridert. Mostanság sok srác csak dörtön megy, és őrült trükköket tanulnak, de nincs kellő uralmuk a biciklijük felett, ami szükséges ahhoz, hogy bármilyen versenypályán végig tudjanak menni. Ezért általában azt szoktam tanácsolni a kezdőknek, hogy sokféle szakágban próbálják ki magukat, mert ez sokat fog segíteni végül.
Supercan az idei 26Trixen
– 2008 nyarán láthattunk a Nissan Quasqai versenysorozat müncheni állomásán versenyezni, amit sikeresen meg is nyertél. Karrieredben ez a megmérettetés mérföldkőnek számított?
– Igen, ez hatalmas ugrás volt számomra. Sokat segített a támogatók szerzésében, majdnem azt mondom, hogy ez volt, ami miatt én most profi lehetek. De úgy gondolom, hogy már sok srác ismerhette a nevem, mert negyedik lettem az első versenyemen 2007-ben a White Style-on és negyedik a Vienna Air Kingen Bécsben, amit idén sikerült megnyernem. A Nissan Quasqai versenysorozat nagyon tetszett, nagyon csalódott vagyok, hogy idén nem rendezték meg.
– Elmesélnéd, hogy végül mégis hogyan kerültél az NS Bikes csapatába?
– Mielőtt csapattag lettem volna, már 3 éve az ő vázukkal mentem. Nagyon fontos számomra a vázam súlya és geometriája. Ők szerintem mindig is a jó irányba haladtak – a jó geometriára és a könnyű alkatrészekre gondolok. Amikor tehát megkérdezték, lennék-e a támogatottjuk, habozás nélkül igent mondtam.
– Most, hogy beindult a karriered, ténylegesen a sportból élsz?
– Boldogan azt mondhatom, hogy a kerékpározásból élek. A nagyszerű szponzoraim, akik segítenek engem: Peak Performance, Hope, NS Bikes, POC védők és nemrég bekerültem Tarek Rasouli cégének csapatába a Rasoulution-be, akik egyébként a nagyobb ugratós versenyeket is rendezik Európában. Amint azonban már említettem, még dolgozom a tanulmányaim befejezésén is eközben.
– Elégedett vagy a jelenlegi életeddel, vagy van, amin változtatnál?
– Azt kell, hogy mondjam, igazán elégedett vagyok. A családom és a barátaim mindenben segítségemre vannak. Szeretem a biciklimet és menni vele. Természetesen sok versenyt akarok még nyerni, és továbbfejlődni. Éppen ezért kizárólag a biciklizésre összpontosítok, és nem befolyásolnak más dolgok.
Martin a szezon első versenyét, a Vienna Air Kinget is megnyerte idén
– Elmesélnéd nekünk, hogyan tanulsz új trükköket, és mit ajánlasz a kezdőknek?
– Az első dolog, amit szeretnék elmondani a trükk-tanulással kapcsolatban, hogy először érdemes elsajátítani a helyes gépkezelést, mielőtt trükközik az ember. Nagyon sok srácot látok a helyi dirt pályán, akik a legnehezebb dolgokat akarják beadni, de amikor eljön egy nagyobb verseny, képtelenek a trükkökre, mert még az ugratókat sem tudják rendesen beugrani. Mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, hogy először a bicikliirányítást tanulja meg, aztán kérdezzen meg valakit, aki tudja az adott trükköt, hogy hogyan kezdjen neki. Ha van szivacsgödör vagy puha érkező, próbálgasd azon!
– Hogyan telik egy átlagos napod télen illetve nyáron?
– Eléggé különbözőek a napjaim télen és nyáron. Nyáron szinte egyáltalán nem vagyok itthon, versenyről versenyre utazok. Ezzel szemben egy átlagos téli napom: 9 körül felkelek, majd megreggelizem, aztán ebédig tanulok, majd teljesítem a kötelezettségeimet, mint profi versenyző. E-mailekre válaszolok, a szponzoraimmal beszélek, tervezem az utazásaimat a nyárra. Amikor ezekkel végeztem, elindulok edzeni. Egész délután a biciklizéssel törődök, és közben nem gondolok semmi másra, kizárólag erre.
– Nemrég tiszteletedet tetted nálunk a Balaton Bike Fest keretein belül megrendezett Dirt Jump versenyen, ahol a második helyen végeztél. Hogyan érezted magadat nálunk? Tetszett a verseny?
– Ez volt az első alkalom, hogy Magyarországon voltam, nagyon jól éreztem magamat. A dirtverseny izgalmas volt, és a magyar srácok is nagyon ügyesek voltak. Jövőre remélem, újra meghívtok.
Drop 360 a 2008-as Adidas SlopeStyle-on
– Köszönjük az interjút Martin! Az utolsó szó jogán üzensz valamit?
– Szeretnék köszönetet mondani nektek a riportért, és a szponzoraimnak a támogatásért. Üzenem a magyar srácoknak, hogy gyakoroljatok sokat, és ne hagyjátok, hogy bárki lerombolja az álmaitokat, hogy profi versenyzők lehessetek, mert nem lehetetlen!
Szöveg és fotó: Szász Norbert
