Nem mindennapi teszt következik, ugyanis a Salzkammergut Trophy-n éles bevetésen lehetett kipróbálni a Ritchey jóvoltából a legendás acélvázas mountain bike-ot, a P-29ert!
Igaz, idén főleg az országútizásról szól számomra a kerékpározás, de amikor felmerült a lehetőség, nem haboztam, hogy újra kipróbálhassam magam egy klasszikus montis maratonon, ráadásul egy klasszikus 29-es bringával a Ritchey P-29errel!
A Salzkammergut Trophy-t Magyarországról is sokan felírják a bakancslistára, meglepő volt, mennyien kiutaznak, kiderült, hogy több százan vesznek részt minden évben. Még egy teljes család tagjai, gyerekek, felnőttek is találhatnak maguknak kedvező versenytávot, okosan kitaláltak mindent a szervezők erre a júliusi hétvégére. Az idő is szuper volt, igaz, hogy szegény extrém távosok közül a lassabbak nyakukba kaptak egy jó nagy zuhét, de még mindig jobb, mintha hóban tekertek volna a hegyen – úgy mesélték volt ilyenre példa pár éve…
A sok választható pálya (211 km, 119 km, 76 km, 60 km enduro, 53 km, 37 km, 22 km és gyerekversenyek) szerintem nagy előnyét adják a Salznak, és szerencsére – szerencsénkre – a távot is módosíthattuk Bad Goisernben, a rajtszámátvételnél. Túlzott lelkesedésből először a 119 kilométeres távra neveztem, készülök egy hasonlóan kemény országúti maratonra és Tufival megbeszéltük, hogy egy kis Bikemagos csapatként egymást segítve abszolváljuk a Tophy-t, legyen akármilyen kemény…
Aztán a sűrű program, fárasztó utazás és az ismeretlen, de izgalmas bringázást ígérő útitárs, a 29-es acél Ritchey felülírták a tervet és mégis inkább biztonságit mentünk. Így a barátságosabb 53 kilométeres pályát választottuk, aminek egy részét „véletlenül” még be is jártuk előző este, a pálya ugyanis éppen szállásunk, a Hagan Lodge faházai mellett vezetett el, kijelölt turistautakkal a Bad Goisern-i rajt-cél területig.
Az Altaussee közelében található Hagan Lodge (bővebb információk: Kattints ide!) egy sípálya lábánál helyezkedik el, így télen is szuper hely lehet, a jól felszerelt faházakban kandalló, szauna is működik, persze azért a nyári időben a bringások nem feltétlenül ezekre vágytak. Ellenben annyi felé indulhatsz el innen túrázni, akár országútival is, hogy el sem tudom mondani… Nagyon jó bázis lehet nyaraláshoz is! Innen tettük meg az első tesztkilométereket a cikk főszereplőjével, a Ritchey P29er acélvázas mountain bike-kal is, ami szerencsére pont az én méretem (M) volt, csak a nyerget kellett beállítani.
Kíváncsi voltam, milyen egy acél mountain bike, hiszen a sportolásra használt bringáimnak már egytől-egyig alumínium vagy karbon váza volt. Ahogy megláttam, a „retro” szó jutott eszembe, a fekete váz vékony csövekkel igazi egyéniség, nem is nagyon tudom megmagyarázni, miért tetszik. Sose volt hasonló bringám, mégis hamar úgy éreztem, illene hozzám, sőt, a terepmintás bikemagos mezhez is! És az első benyomás nagyon is fontos, legtöbbször itt már eldől, szeretni fogjuk-e a kerékpárt. A mérete, színe, az egész fizimiskája alapján azt hittem, nehéz bringa, de ilyen szempontból is pozitívat csalódtam. Megszemlélve az alkatrészeket azért hamar kiderült, hogy a felszerelés egy karbon csodagépre is ráférne.
A verseny közben annyira megtetszett, hogy azóta utána olvastam honlapjukon, hogy jobban felelevenítsem az emlékeket, és nem a szokásos reklám amit megtudhatunk itt a Ritchey vázakról. Szerintem sokkal jobban lehet kötődni egy olyan bringához, ami mögött ismerjük a készítőjét! Tom Rittchey-nek hihetetlenül irigylésre méltó élete lehetett a sok versenyzéssel, majd vázak tervezésével, építésével. Jó érzés tudni, hogy már akkor is ehhez a P29er-hez hasonló vázakat hegesztett, amikor még nem is éltem, és azóta is hű maradt magához, azokat a bringákat tökéletesítette, amiben hitt.
És az acél vázzal kapcsolatban felsorolt jó tulajdonságok valóban érezhetően mássá teszik a P29er-t egy mai átlagos mountain bike-hoz képest. A legújabb P-29er-nél a hőkezelt, hajlított alsócső és a kúpos villanyak az újítás, egyszerre a kényelem és a kormányzás precízsége érdekében. Biztosan nem véletlen, hogy merev első villával is ajánlják ezt a kerékpárt, mert lezárt teleszkóppal is nagyszerűen viselkedett, volt, hogy meg is feledkeztem a kioldásról…