gravity hírek kerékpárteszt kiemelt magazin mountain bike MTB

Mondraker Dune kerékpárteszt: a meglepetés erejével

2014.12.18.

Már régóta mozgatta a fantáziámat milyen lehet egy forward geometriás Mondraker enduró bringát hajtani, annyi jót hallottam róla. Ennek ellenére nem vártam nagy meglepetést, sok tesztbringán vagyok már túl és azért ebben a kategóriában (is) magasra van rakva a léc. Ehhez képest olyat ütött mint Mike Tyson fénykorában!

Mondraker Dune

A Forward Geometry adja meg a sava borsát a Dune-nek. A váz minden tekintetben nagyobb, mint a hasonló rugóúttal rendelkező versenytársai. A felsőcsőhossz és a tengelytáv centikkel hosszabb, mint mondjuk a Specialized Enduro, Giant Reign, vagy Cube Stereo esetében. Érdekes látni, hogy néhány gyártó elkezdte követni a Mondraker ötletét és „nyúlni” kezdtek a vázaik. Ami tökéletesen igazolni tudja, hogy jól csinálsz valamit az nem más mint amikor másolni kezdenek.

Ilyen rövid stucnikat maximim downhill gépeken láthatsz!

Ilyen rövid stucnikat maximum downhill gépeken láthatsz!

A megnövelt felsőcsőhosszt 10-30mm-es hosszúságú vagy inkább rövidségű stucnival kompenzálják. Így az üléspozíciód a megszokott marad, ellenben sokkal stabilabb lesz a gép nagy tempónál, az emelkedőn sem emelgeti az orrát, és szűk technikás ösvényen is fordulékony lesz. Legalábbis ezt írja a marketing gépezet. Hogy valójában ezt tapasztaltam-e hamarosan kiderül!

Így működik a rugózás

A Dune rugózása Zero Suspension System névre hallgat, és a Mondraker saját fejlesztésű levédett technológiáján alapul. Itt is virtuális forgáspontot találunk, a teljes hátsó háromszög független a váztól, a rugóstag bekötése a lánc és támvilla között található. Így a tagot mindkét oldaláról erőhatás éri berugózáskor ami sokkal érzékenyebb mozgást tud biztosítani mint az egyik pontján a fő vázháromszöghöz rögzített tag esetében. Arányában ez 35%-65%-ot jelent a felső pont előnyére. Fékezés hatására sem merevedik be, ami sajnos nagyon sok négy forgáspontos váz esetében előfordul és nagyban lerontja a rugózás hatékonyságát. A Zero Suspension System kiküszöböli a pedálozás hatására kialakuló „pogózást”, így nem mozdul be a tag pedálozás közben.

A vázhoz tartozóan még egy varázsszót kell megismerned, ez pedig a Stealth 2.0. Valószínűleg a váz formája meg fogja osztani az enduró bringát keresőket, mert itt az „industrial design” eléggé jelen van. Kicsit zártszelvény feeling, de nekem nagyon bejött. Főleg a Marzo villa szintén ipari kinézetével együtt.

A Marzocchi még mindig a világ élvonalába tartozik mozgásban.

A Forward Geometry miatt nagyon merev vázat kellett gyártani, hogy a nagyobb tengelytáv és felsőcsőhossz ellenére se legyen rugalmasság mert az agyonvágná a kezelhetőséget. Anyagát tekintve 6000-es alumíniumból készül, és a négyzetes formának köszönhetően minimalizálni lehetett a falvastagságot így a súlyával sincsen gond, sőt akár könnyűnek is mondhatjuk mivel a csúcs Dune XR mindössze 13 kg-ot nyom alu vázzal! Ma a gyártók nem nagyon szeretnek főleg az enduró kategóriában súlyt megadni, mert nem ritka hogy csak karbon vázzal tudják a mágikus 13 kilót elérni. A Mondraker legalább minden gépnél megmondja a tutit!

Akkor ezzel letudtuk a vázat, de vannak itt még további érdekességek! A villa Marzocchi 350 NCR 15mm-es tengellyel és 160mm-es rugóúttal. Nem is tudom mikor volt nálam utoljára Marzo villa… Ma szinte mindent a FOX és a Rock Shox ural pedig nagyon szerethetőek az olasz villák is! Elég csak a Marathon SL-re vagy a 66-ra gondolni a régebbi időkből. A 350 nem a legkönnyebb enduró villa a piacon, de a mozgása mindenért kárpótol. Nem mellékesen pedig kinézetében is passzol a masszív vázhoz. 35 mm-es becsúszószárakkal látták el melyek Espresso névre keresztelt és a mozgás érzékenységét segítő bevonattal vannak ellátva, és levegős rugózású. Visszaút és kompresszió csillapítása is állítható, mozgása pedig mászáshoz blokkolható a bal szár tetején található karral.

Rock Shox Monarch Plus R

Hátra Rock Shox Monarch Plus R-t választott a Mondraker. Az RC3-nak jobban örültem volna, mert az tudásban tökéletesebb lett volna a villához, ugyanis a kompresszió csillapítás is állítható benne. Az R-ben csak a visszaút sebességét tudod állítani, így a két eltérő tulajdonságú rugózó elem összehangolása nem volt egyszerű. A véleményem az, hogy nem szerencsés keverni az első és hátsó telókat gyártók szerint, mert mindegyiknek a saját elképzelése szerint van hangolva a cucca és együtt működnek ideálisan. Ez nem jelenti azt, hogy megoldhatatlan lett volna összelőni, csak macerásabb.

A fékrendszer Avid DB3-as, amit mondhatunk akár a régi jó Juicy család utódjának is, de semmiképpen sem keverendő össze az Elixir családdal, melyről túl jó véleményem nem tudott kialakulni az utóbbi években. G2 Cleansweep tárcsákat fékez 180 mm-es átmérőben, méghozzá a tárcsafékek etalonjának számító Shimano XT-hez hasonló agilitással! Fogáspontja állítható és a Bend Zone fékkarok esés esetén is kisebb eséllyel törnek le, mert ki tudnak „akadni” bizonyos mértékben. Sajnos csak a fékkar Matchmaker kompatibilis, a SRAM X5 váltókarok nem (csak X7-től) így elég messze került a jobb oldalon a dropper post nyeregcső vezérlőkarja.

Nem éri utól a Reverb és D.O.S.S. szintjét, de árban is messze áll tőlük.

Ha már a nyeregcsőnél járunk, akkor el kell mondani, hogy az X-Fusion Hilo Ace cső eltalált darab, de a bowden feszességének beállítását elég pontosan kell belőni, hogy jól működjön. Mindenesetre csoda, hogy belefért az árba, mivel a belépő szintű gépekre nem szoktak még leengedhető csövet rakni.

Váltórendszer SRAM X5 első váltó és X7 hátsó váltóból áll és ehhez jön a már említett X5 Trigger váltókar. A szett 2×10 sebességes, és az FSA Gamma hajtómű 36/24-es tányérokkal van szerelve. Talán az egész gépben ez az egyedüli kakukktojás. Egyszerűen a kinézete nem passzol sehogy sem a bringához. A Dune R-ben lévő SRAM S1000 sokkak-sokkal jobb választás lett volna bele. Technikailag nem tudok és akarok belekötni, ez egyszerűen csak ízlés kérdése.

Kerékszettje az MDK-tól érkezik, 27.5”-os a mai trendeknek megfelelően, és a felnik alapból tubeless ready kivitelűek azaz belső nélkülivé alakíthatók. Elől 15 mm-es, hátul 12 mm-es tengellyel készülnek és Maxxis Ardent gumikat húztak rájuk 2.4”-os méretben.Na ennyi száraz duma után jöjjön inkább az, amiért még ezt az alapmodellt is szó nélkül elfogadnám. Mert k***a jó! Nem gondoltam, hogy fog még ekkora meglepetést okozni nekem bringa. Mentem már Speci Enduro S-Works-el, Cube Stereoval, Giant Reign-el, Cannondale Jekyll-el, Trek Remedy-vel, és még sok olyan géppel ami a konkurense lehet. De a „hűha” érzés kimaradt. Mindegyik fantasztikus bringa, de egyik sem csapott arcon az első lejtőn, majd a rá következő emelkedőn!

Ezt viszont még ez az alap Dune is tudja. Most már kíváncsi lennék a Dune XR-re! Teljesen fura volt, hogy L-es méretű vázon éreztem jól magam. A 178 cm-emhez mindig M-es gépeket kellett kérnem. Voltak előítéleteim. Gondoltam ilyen hosszú tengelytávval úgyis elvérzik a csikicsuki ösvényemen, fölfelé meg majd vonszolhatom magammal. De a megszokott endúrós sztereotípiák itt abszolút nem működtek. A kormányzása extrém módon érzékeny a 66.5 fokos fejcsőszög ellenére is! Az első kilométereken is úgy tudtam terelgetni függetlenül a tempótól mintha mindig ezzel bringáztam volna. A 160 mm-es rugóút gyakorlatilag mindent kimozog, főleg ha jól be van lőve a 2.4”-os gumik nyomása és amikor már egyformán mozognak a telók. Az Ardent igazi mindenes guminak bizonyult, még a sarasabb pályákon sem volt gond vele, és le lehetett menni elég rendesen a nyomással mert EXO oldalfalvédelemmel is el van látva.

Hasznos találmány a telóvédő.

Ami a nagy előnye, az kicsit a hátránya is. Az érzékeny kormányzást egy kezdő bringás lehet nehezebben szokja meg mert több odafigyelést igényel az elején, de utána egyértelműen jobban jár vele. Annyira magától értetődően irányítja a gépet, hogy több necces helyzetet mentettem meg egyértelműen a gyors kormány reakciónak köszönhetően. Az emelkedőn szintén beigazolódott, hogy a marketing szöveg valós tapasztalatokon alapul, és nem csak egy irodában izzadt fehéringesek által összevarázsolt valami. Lehet kötelező bringázás van a marketing osztályon? Érdekes, hogy a hosszú tengelytáv ami nagy stabilitást adott tempónál, mennyire nem vált hátrányára a szűk, technikás ösvényeken sem!

Nagyon okos megoldás a rugóstagot védő kis leffentyű, mivel alapból oda dobál mindent a kerék a kavicsoktól a sárig. Mentem vele durva dzsuvában, mivel az időjárás nem éppen volt kegyes hozzám a tesztidőszak alatt, és valóban működik. Különös öröm volt, hogy a forgalmazó valódi tesztre adta a gépet. Minden érzékeny helyen le volt védőfóliázva a váz, és nem hangzottak el a „vigyázz rá szeretnénk még eladni” vagy „ugye nem lesz rajta sok karcolás” mondatok sem.

Számomra a fék=Shimano. Aki ismer tudja hogy nem vagyok nagy híve a SRAM fékeknek. A Dune-re szerelt DB3-as fékrendszer viszont full patent volt. Ugyanúgy fogott mint egy XT, erős volt, nem változott a nyomáspontja és nagyon kis erővel működtethető volt. Abszolút partiban volt a gép felhasználási területével, ami nem minden gyártónak sikerül maradéktalanul.

Egy kis logó ami mindent megváltoztat!

Zárszóként néhány szó a nagy egészről. Amikor megláttam hogy 14.5 kg-os lesz a tesztbringa akkor előre elmorzsoltam néhány könnycseppet mert azért 13,5 kg fölött (pedál nélkül) elég nehéz az élet, főleg ha élvezetes tekerésre vágysz. Ezt a kijelentésemet revideálnom kell, mivel a geometria a rugózás és a kezelhetőség felülírt mindent. Persze lassan értem fel vele a hegyre, és lefelé is több erő kellett a mozgatásához, de közel sem volt drámai a helyzet. Főleg ha fejben is helyre rakod azt, hogy ez egy endúró és nem egy maraton gép! Ebben az árkategóriában és felszereltségben beleköthetetlen a Dune. Egyedül a hajtóműből illene bele valami szebb modell, ami sokat dobna a gép egyébként pofás kinézetén. Viszont ezek után kíváncsi lennék a mindössze 13 kilós Dune XR csúcsmodellre milyen feeling lehet bringázni vele ha ezzel ilyen jó volt!