A mostani tesztet megelőzően ritkán használtam ivótartályos hátizsákot, edzéshez elvétve, versenyen lényegében soha. Idegenkedtem ettől a megoldástól. Zavart, hogy menet közben nyomja a hátamat és vállamat, emellett nem feltétlenül szükséges eszköz, hiszen kiváltható kulacsokkal, a mezzseb tárolókapacitásával, a vázra történő rögzítéssel, illetve a modern vázintegrált tárolómegoldásokkal.
Ellenben a ivótartályos hátizsák feltalálója, az amerikai Camelbak nemrég ellenállhatatlan új hátizsákmodellekkel jelentkezett, így érdemesnek láttam felülvizsgálni bebetonozott nézeteimet. Egy többnapos MTB szakaszverseny jó apropó volt arra, hogy egy „sportos” Camelbak hátizsákot próbára tegyek. A Ratchet modellt a gyártó elsősorban XC versenyzésre ajánlja, az egyik legkisebb és legkönnyebb modell a piacon.
Mint ahogy már említettem, a Camelbak Ratchet ivótartályos zsák tesztet egy közelgő többnapos MTB szakaszverseny ihlette. Többen mondták, hogy az XC-versenyzés eme speciális formája eltérő táplálkozási és hidratációs igényeket jelent, nem lesz elégséges a stratégia, amit montis maratonjaimhoz sikeresen kifejlesztettem. Több táplálékot, folyadékot és egyéb cuccot kell vinni, mivel egy többnapos verseny során a szervezet folyamatos „hiánygazdálkodásban” van. A terhelés is fokozottabb, két szakasz közt nincs idő feltölteni a „raktárt”. Ha enyhén dehidratáltan állunk a rajtvonalon, ugyancsak megnövelt mennyiségű folyadékra lesz szükség az adott napon, hogy a helyzet ne romoljon tovább a következő szakaszokra. A ivótartályos hátizsák kétségtelen előnye a megnövelt folyadék- és szállító kapacitás: 3 liter vizet egyszerűen nem lehet kulacsokban magunkkal vinni.
De azért nem szerettem volna túlzásokba esni, tehát a kisebb méretű Camelbak zsákok közt kutattam. Elsődleges szempont volt, hogy könnyű legyen, minimalista, a lehető legkevesebb felesleges szolgáltatással. Az amerikai márkánál a „minimalista” nem jelent „fapadost”, így a Ratchet is számos figyelmes részletmegoldást alkalmaz, amelyek valóban hasznosnak bizonyultak a verseny során. Ilyen például a rendkívül kényelmes hálós kialakítású vállpánt és a „lélegző” hátpanel. A vízkivezetés is sokkal praktikusabb, mint az általam korábban próbált modellek esetében. Továbbá nincs többé „lifegő” cső, mivel a cső végén lévő csutora mágnessel rögzül a vállpánthoz. (Ez a Magnetic Tube Trap™ technológia.) És a zsák mindössze 300 grammot nyom, nem többet, mint a kulacsok, a kulacstartók és a nyeregtáska együtt!
Szivárgást sem a versenyen, sem a felkészülés során nem tapasztaltam, a tartályból történő ivás még egy óvodás számára is pillanatok alatt elsajátítható. A 3 literes Crux tartály hibátlan konstrukció. Viszont a verseny előtt kétségem voltak, hogy szükségem lesz-e a Ratchet 3 literes rakterére. Mit teszek bele? És tényleg szükség lesz a további 3 külső zsebre? Fogom-e valaha a sisakot a zsákra rögzíteni? Eme aggályokra a választ nemsokára megkaptam…
Hamar „belaktam” a Ratchet-et. A rendelkezésre álló tárolóhely praktikus, minden pont ott van, ahol lennie kell, jól el lehet rendezni a sok apróságot, a szerszámokat, a defektjavításhoz szükséges dolgokat, az energiaszeleteket és –zseléket. Ha gond volt a verseny során, lekaptam a zsákot, és azonnal megtaláltam a szükséges eszközt. A mezzsebben, nyeregtáskában mindig rumli volt, majd jött a szokásos turkálás, kapkodás.
Habár a szakaszversenyen nem volt szükség a Camelbak Ratchet biztonsági fényvisszaverő funkciójára, a következő 24-órás megmérettetésen már ez is előtérbe került. Az olvasó most már biztos rájött: megtértem! Rájöttem, tényleg van létjogosultsága egy ilyen jól működő, praktikus ivótartályos zsáknak: mind versenyzéshez, mind a hosszú edzések és a kikapcsolódást szolgáló montis túrák során. Olyannyira megszerettem a Camelbak „életérzést”, hogy rendeltem egy kissé nagyobb kapacitású zsákot az amerikai márkától, amelyről egy későbbi írásban szólok.
További információt és kedvezményes árat ITT és ITT találsz.
