Vajon mennyire érezhető 200 grammnyi súlycsökkenés? Miben más egy karbon felnis kerék menet közben egy aluhoz képest? Egyáltalán megéri-e több százezret kiadni egy ilyenért? Erősen kerestem a választ és remélem, hogy megfelelően át tudom adni azt amit gondolok.
Mi az első dolga az embernek amikor kerékszettet vásárol? Lemérni a súlyát! Az első kerék esetében 660 grammot mutatott a mérleg, a hátsónál pedig 820-at. Ez összesen 1480 gramm természetesen tengelyek nélkül, ami az 1455-ös gyári adathoz képest 25 grammos eltérés. Ez bőven a gyártási tolerancián belül van. A tényszerűség kedvéért leírom, hogy egy szintén DT-Swiss R23 Spline DB szettet cseréltem le rá, amit szintén lemértem. 780 és 920 gramm volt az eredmény, ami összesen 1700 gramm. Tehát 220 grammal lett könnyebb az új szett. Lehet, hogy ez elsőre nem tűnik soknak, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy szinte az egész súlycsökkenés a legfontosabb helyen, a kerék külsején található! És a DT nem a “bevett szokást” követi, hogy megveszi valakinek a kész karbon felnijét és felmatricázza, hanem a felni a saját tervezésük és minőségellenőrzésük eredménye!
De mielőtt belevágnék a részletekbe, egy jótanácsot mindenképpen adnék ha tárcsafékes kereket vásárolsz! Nagyon pontosan paraméterezd az igényedet a bringaboltosod felé, ugyanis erőteljes szabványmizéria van. Az én Rose Xeon CDX-em elöl 15-ös tengellyel készül, hátul pedig 10×135-ös a papucs. Jelenleg ezek a tengelyszabványok vannak országúti tárcsás kerekeknél:
Elöl:
-5×100 (hagyományos gyorszár)
-9×100 (hagyományos gyorszár)
-12×100 (átütőtengely)
-15×100 (átütőtengely)
Hátul:
-5×135 (hagyományos gyorszár)
-9×135 (hagyományos gyorszár)
-9×142 (hagyományos gyorszár)
-10×135 (átütőtengely)
-12×135 (átütőtengely)
-10×142 (átütőtengely)
-12×142 (átütőtengely)
A DT esetében aránylag egyszerű a dolog, mert az agyaikhoz mindenféle spacer kapható, amit mellesleg szerszám nélkül tudsz cserélgetni, de saját tapasztalatból kiindulva ezek az adatok szerepeljenek megrendeléskor, ha nem akarsz újabb köröket futni.
Figyelj a tengely szaványokra és a megfelelő minőségű féktárcsára is!
Az RC38C tehát enyhén aero karbon felnivel rendelkezik 15 mm-es belső, és 21-es külső szélességgel, és természetesen csak preszta szelepet fogad, aminél rögtön előjön egy probléma. Még nem igazán magasfalú a kerék ahhoz, hogy szelephosszabbítót használj, mert az elég bénán néz ki rajta ahogy nagyon kilóg. Viszont a hagyományos szelep alig lóg ki belőle. Mivel nem nem volt kedvem elmenni SVL- azaz hosszú szelepes belsőt venni, ezért beraktam a szerszámos kulacsba a kis fém szelepátalakítót amivel autószelepre tudod alakítani a presztát, így benzinkúton is tudod fújni, a minipumpám meg amúgy is tud AV-t. Persze elegánsabb egy 50 vagy 60 mm hosszú szeleppel szerelt belsőt venni bele. A felni tubeless kialakítású, így aki szeretne az új rendszerrel menni, annak nyitott a kapu! Akár 42-es gumit is használhatsz vele persze cyclocrosson, de nem lesz gond a 25-28-30-as országúti/gravel modellekkel sem. Én 25-ös Vittoriával használtam.
Van átalakító, de plusz súly
Az agyak CenterLock tárcsát fogadnak, de lehet hozzá kapni 6 csavarra átalakítót is, de ez 30 grammnyi súlytöbblet kerekenként, és sajnos igazán jó hőelvezetéssel rendelkező tárcsát csak a Shimano gyárt jelenleg az RT99-s Ice-Tech Freeza személyében, CL felfogatással. És bizony erre szükség lesz, de erről később.
Elég széles a felhasználási terület!
Saját gyártású DT Aerolite lapított küllőkkel és DT Pro Lock alu niplikkel vannak az agyak a felnibe építve. Az első és hátsó kerékben egyaránt 24 darabot találsz kétkeresztes fűzéssel. A nevében is benne van hogy Spline, ami a fűzésre és az agy kialakítására utal. Itt egyenes küllőket alkalmaznak, így elmarad a küllőfej hajlításával „létrehozott” stresszpont.
A Ratchet System rotor is megér egy misét. Egyrészt villámgyors a karbantartása, ugyanis kézzel széthúzható, semmi sem esik ki belőle, és rengetegszer reteszel nagyon stabilan. Természetesen az agy ipari csapágyas kivitel, rendesen tömített cuccokból, így az eső nem fogja meghatni, de a gőzborotvával azért vigyáznék!
Tükörsima aszfalton a legélvezetesebb tekerni vele, de rossz úton sem veri szét a kezed!
Már a teszt elején biztos voltam benne, hogy bírni fogja a hazai rossz utakat és a súlyomat is, mivel 110 kg a súlylimit, és a saját ajánlásuk szerint cyclocross versenyzésre is alkalmas. Mondanom sem kell, hogy sem nyolcas, sem más probléma nem történt vele, pedig a Pilis remek útjain kapott hideget-meleget…. Úgy voltam vele, hogy tuti nem fogom megérezni a 200 grammos súlycsökkenést hiszen az egy rendesebb szendvics súlya mindössze. Hát nem így volt. Persze az érzések szubjektívek, de mintha egy másik bringát kaptam volna. Nem is annyira fölfelé volt érezhető (ott nem a kerék 200 grammja a problémám 😀 ) hanem lefelé, és kanyarokban. Egyszerűen megváltozott vele a bringa viselkedése, és abszolút jó irányban. Nehéz megfogalmazni az érzést, egyszerűen jobb volt vele bringázni, és persze könnyebben megindítható, fékezhető.
Nem mászásnál, mint inkább lejtőn jönnek ki az előnyei.
A Dolomitok tükörsima lejtőin azért megérzed ha valami hibádzik a kerekeknél, mivel sokszor 60 fölötti tempóról kell szinte állóra fékezni a gépet a hajtűkanyarok előtt. Sem a merevségével, sem a kiegyensúlyozottságával nem volt gondom. Ahogy említettem, nem árt a jó tárcsa rá (SM-RT99), mert brutálisan melegszik a rendszer. Egy hágó alján megálltam ellenőrizni a féket és sikerült a féknyereggel megégetni a kezem. Majd pár percnyi tetvészkedés után megint megnéztem, és még mindig több volt mint kellemesen meleg! És ezt ugye Ice-Tech+Freeza technológiával ellátott tárcsával. Egyáltalán nem húztam „majrésan” végig a féket, csak a kanyarok előtt volt egy-egy erősebb fékezés. Szóval óvatosan.
Az oldalszél kicsit bele tud kapni, de még bőven tűréshatáron belül van a hatása
Egyetlen hátrányát éreztem a keréknek, ami oldalszélben a magasabb oldalfalnak köszönhető. A nagyobb széllökéseket azért megérzed a kormányzáson, de szerencsére még nem vészes méretékben. Tavaly a horvátországi országúti tesztünk a magasfalú karbon kerékkel már sokkal neccesebbek voltak a befújások. Ami érdekes volt, hogy rossz úton sem verte szét a kezem, tehát függőleges irányban a karbon alapanyag ellenére kényelmes volt. Nem vettem észre különösebb eltérést az alu kerékszettemhez képest!
És ami nem mindegy: BAROMI JÓL NÉZ KI A BRINGÁBAN!
Maradt egy nagy kérdés a végére. Az R23 Spline kerekeim 131 000 Forintba kerülnek, a tesztelt RC38 pedig jelenleg akcióban a készlet erejéig 299 000 Forint (ha elfogy, akkor listaáron 1549 EUR lesz). Megéri vajon a 170 000-nyi árkülönbözet? Ha csak azt nézném amit az összehasonlító oldalak mutatnak, hogy 200 grammal könnyebb, akkor azt mondanám nem, hiszen ennyit olcsóbban is le tudsz szedni egy országútiról. Viszont így, hogy mentem vele, és az amúgy is jó országútit még jobbá varázsolta, már azt mondanám igen. Igen, tudom sokan ennyiért komplett bringát nem engedhetnek meg maguknak, de el kell fogadni a tényt, hogy van ezen kívül is élet. És nevezzük nevén a konkurenciát! A Mavic csúcs tárcsás kereke jelenleg az 1620 grammos Ksyrium Allroad Disc (hamarosan teszteljük), de ez „csak” alumínium, 1000 EUR-s áron. A Fulcrum Racing Quattro Carbon Disc 1211 EUR 1600 grammos súllyal, a nála könnyebb 3T Discus C35 Team pedig 1464 grammot nyom 1800 EUR-ért. Ezekkel persze még nem mentünk, de az adatok szerint 1480 gramm kevesebb mint 1000 EUR-ért eléggé jó deal most!
A DT-Swiss RC38 Spline kereket megveheted szingós, és peremes kivitelben is, az itt látható linkeken!
