Nemrég számoltunk be róla, hogy Panyi János ritka lehetőséget kapott, a Meditech-ből a Melbotech-be, vagyis egy népes belga csapatba került, ahol a cyclocross „tudományával” ismerkedhet az őshazában.
A szakág legnagyobb alakjával, a belga Sven Nys-szel
A 20 éves Janó október végén utazott ki Belgiumba, s egyből a mélyvízben, Sven Nys, Niels Albert és a többiek társaságában találta magát. Bár itthon több bajnoki címmel (U19, U23) büszkélkedhet a szakágban, hamar kiderült, hogy mennyi tanulnivaló vár rá a cyclocrossban. Az élményekről, a tervekről beszélgettünk a fiatal versenyzővel:
Bikemag: Miért kaptál az alkalmon, hogy kimenj krosszozni?
Panyi János: Amikor Buruczki Szilárd megismertette velem a kerékpározás ezen szakágát, teljesen magával ragadott. Egyre több internetes oldalon kerestem rá a cyclocrossra. Hamar rájöttem, hogy ennek az őshazája Belgium, akár az ott megrendezésre kerülő versenyek számát, akár a belga versenyzők világviszonylatban elfoglalt helyét nézem. Ennek szellemében, nem lehetett nem jelentkezni erre a lehetőségre.
Kemény pályákon
Bikemag: Milyen élethelyzetedben talált meg a lehetőség? Idén talán kevesebbet találkozhattunk veled versenyeken, de a kiutazás most azt jelenti, hogy nagyon komolyan akarod venni a bringázást?
Panyi János: Az idén érettségiztem, ezért kicsit háttérbe került a bringázás. Így kevesebb versenyen vettem részt, illetve az eredményeim is szerényebbek voltak, mint ezelőtt. Papp Dénes segítségével szeptember közepén kezdtem a felkészülést a cyclocross szezonra, komoly terveket szövögetve arról, hogy az OB-n legyek majd a toppon.
Melegítés
Bikemag: Hogyan tervezed összeegyeztetni a versenyzést egyéb dolgokkal (munka, csajok, tanulás, stb.)?
Panyi János: A szüleim beleegyezésével kaptam még pár évet, hogy teljes emberként a sportnak élhessek, de természetesen mellette tanulok is, mert másik nagy célom az orvosi pálya. A csajok? Nemrég lett vége egy komolynak hitt kapcsolatomnak. Lehet, hogy a sors keze van benne, mert erre viszont itt most nincs idő.
Bikemag: Mi alapján választottak ki a jelentkezők közül?
Panyi János: Erről nem nagyon tudok nyilatkozni. Önéletrajzot küldtem Danny Gillis, a Close 2 vezetőjének felhívására – Stubán Ferenc közvetítésével – s rövid időn belül érkezett a telefonhívás, hogy ha valóban komolyan gondolom, indulhatok Belgiumba.
Pozícióharc rajt után
Bikemag: Mi volt a célja egy belga csapatnak azzal, hogy magyar versenyzőt keresett?
Panyi János: Tudomásom szerint a Melbotech-et egy nemzetközi csapattá szeretnék fejleszteni, így rajtam kívül más nemzetek versenyzőit is várják ide. Ebben nyílván szerepe van a Close 2-nak is, hiszen ők is szponzorálják a csapatot.
Bikemag: Mit kell tudni a csapatodról?
Panyi János: Létszámát tekintve a Meditech után, a Melbotech, a maga 80 főjével nagy csapatnak számít. Találunk közöttük országútis, mtb-s és cyclocrossos versenyzőt is, majdnem minden korosztályban és nemben.
Depóban, cserebringával
Bikemag: Mit biztosítanak a versenyzőknek?
Panyi János: Itt Belgiumban, én is úgy, mint az élvonalbeli versenyzők, a versenyek alatt és a hétköznapokban maximális kiszolgálást élvezek. S ez mindenre értendő: ruházatra, bringára, szerelésre, szállásra, szállításra, étkezésre. A csúcson levők komoly anyagi juttatásban részesülnek.
Bikemag: Milyen a versenynaptárad? Mit várnak el tőled?
Panyi János: A Melbotech, az ezernyi belga versenyzési lehetőség közül, igyekszik a legrangosabbakra elvinni a sportolóit, beleértve a világkupákat is. Ezt az idényt itt töltöm. A folytatásról még korai beszélni. Patrick Tuerlinckx, a Melbotech managere és Danny Gillis nyilván minél gyorsabb fejlődést és egyre jobb eredményt vár tőlem,
Egy Eb is “becsúszott” a versenyprogramba
Bikemag: Gondolom nagy a lemaradás, milyen volt bekerülni a kőkemény darálóba?
Panyi János: Röviden szólva MÉLYVÍZ…!!! Már az első héten 3 versenyen vettem részt (amiből az egyik EB). Azóta is heti két verseny a menü. Ez fizikálisan nagyon megterhelő. Lelkileg pedig nehéz megemészteni, hogy otthon a dobogó valamelyik fokára mindig fel tudtam állni, itt pedig a közelébe se kerülök, egyelőre.
Bikemag: Milyenek az edzések, a felkészülés, hogyan tudsz fejlődni?
Panyi János: A csapattagok több városban laknak, így hetente csak egy alkalommal van közös edzés, ahol szakirányítás mellett tanulom a technikát. A többi napokon nagy segítséget nyújt Patrick édesapja Francis Tuerlinckx, aki belga bajnok volt országúton.
Homokágyban
Bikemag: Mik a legnagyobb különbségek a hazai versenyek után?
Panyi János: A legnagyobb különbség a versenyekbe fektetett pénz, a hatalmas reklám a médiában. A pályák, amik már néha XCO nehézségűek, nyakig sarasak a mindennapos esőtől. Változatos terepeken, többségükön csak természetes akadályokkal tűzdelt útvonalon zajlanak a versenyek. Az itteni versenyzők szerintem bringával együtt születnek.
mindenre kiterjedő kiszolgálás a versenyzők részére
Bikemag: Versenyeken milyen a hangulat?
Panyi János: A szurkoló közönség leírhatatlan. Szakadó esőben is ott állnak tömegesen a pályák szélén, pedig több tv csatorna és rádió is közvetít élőben. Kivétel nélkül mindenkinek drukkolnak. Már a harmadik versenyen a nevemen szólítottak, hihetetlen.
Bikemag: Eddigi legnagyobb élményed?
Panyi János: Természetesen a Niel-i verseny, ahol Sven Nys-szel indulhattam egy futamban. De a többi verseny is mind-mind hatalmas élmény a számomra, mert nem mindig kerékpározik az ember több ezer jelenlévő ember előtt.
Bikemag: Mit üzensz a hazaiaknak?
Panyi János: Hálával tartozom mindazoknak, akik segítették, hogy ide eljuthassak.
