2013. július 20-án véget ért az idei Craft Bike TransAlp. A csapatoknak a záró szakaszt Rovereto és Riva del Garda között kellett teljesíteniük 38,55 km-en, 1269 m szintemelkedéssel. Lényegében egy 1250-es hegyre tekertek fel, ahonnan egy hosszú lejtőzés következett a Garda-tóig. Viszont a hegymenetben 27%-os meredekségű emelkedő is szerepelt.
A Bikemag.hu – Tatanka Racing Team SE versenyzői Várallyai László és Vock Balázs 2:17:52-es idővel értek célba a Master kategória 38. helyén, amellyel összesítésben a 33. helyezést érték el a kategóriában 38:46:29-es teljes idővel. Ezzel László a negyedik, Balázs a hatodik TransAlp versenyét teljesítette sikeresen.
Lássuk, hogyan értékeltek versenyzőink.
Várallyai László:
Az utolsó nap volt a legrövidebb. Rajt előtt megbeszéltük Balázzsal, hogy megpróbálom kihozni magamból a maximumot. A hegyre fel sikerült 6.-ként a masterek között. Ez alapján úgy érzem, hogy sikerült a felkészülésem, mert még a nyolcadik napon is tudtam jól menni. A lejtőn bevártuk egymást, majd végén 50km/h-val bolyoztunk. Örülök a célba érésnek. Nekem személy szerint már most hiányzik a TransAlp és mennék a következőre.
Vock Balázs:
A rajt jól sikerült. Azonban a 27%-os emelkedőn megszenvedtem. Mindenki ing gatyán ment, mint egy cross country versenyen. Végül jó érzéssel értünk célba. Azt a tendenciát látom, ami itthon is megvan, hogy erősödött a master kategória. Jót fürödtünk a Garda-tóban. Örülök, hogy sikerült hatodszor is teljesítenem a TransAlpot balesetmentesen, bár nem az elképzeléseim szerint.
A következőkben Török Joe élménybeszámolóját olvashatjátok.
Egy kicsit nyúljunk vissza a 7. nap végére.
Az eddigi rutin, mely szerint a napi startot követően a kísérő kocsi átmegy a célterületre, ott keres egy kempinget és mire a versenyzőink, Laci és Balázs beér, addigra áll a tábor, Roveretoban nem működött. A városban nincs kemping, így azt a megoldást választottuk, hogy keresünk egy parkolót ahol megvárjuk a beérkezést, és közösen keresünk szálláshelyet. Az információs sátorban adtak egy térképet és bejelöltek rajta három kempinget a környéken, amelyből kiválasztottunk egy szimpatikusnak tűnőt távolság és szintrajz szerint.
Innét kalandosra fordultak az események.
A gps szerinti 34 km-es távolság gyorsan fogyott egészen a hegy lábáig, majd baljósan kezdett kacskaringózni az út az okos telefon kijelzőjén. A Transporter fokozatai egyre fogytak ahogy mentünk felfele, a kanyarokban vissza kellett kapcsolni egészen az egyes fokozatig. Aztán a keskeny, 20%-os emelkedésű úton szembe jött egy kocsi, meg kellett állnunk. Esélytelen volt a kuplungos indulás, kiszálltunk megtolni a járművet és egy kevésbé meredek részen tudtunk csak visszaülni. Egy síkságra érve persze a kemping sehol, csak egy tanya.
Kiszálltam, gyalog indultam útnak, egy nagy testű kutya feküdt a sóderes úton, biztos-ami biztos 5 m-es körben kerültem ki, de rám se bagózott. A romos ház udvarán kedves emberek fogadtak, közölték hogy a kemping még 5 km-rel arrébb van, át a hegyen keresztül. Megköszöntem az infót és iramos léptekkel mentem vissza a kocsihoz, miközben átfutott az agyamon a Fűrész mind a 8 része… A fiúkkal arra a megoldásra jutottunk, hogy nem kockáztatunk a további szerpentineken, visszafordultunk, hárman bringával gurultunk le, többiek a kocsival.
Mint kiderült, jól döntöttünk. Rovereto határába visszaérve, Laci megpillantott egy kempinget, amelyet egy gazdaság közepén, mellékesként működtetett egy család, a fő bevételi forrást a gyümölcstermesztés – alma, meggy, olívabogyó, stb., ill. borászat jelentette. Persze tömve volt, de nekünk még szorítottak helyet. Az összes közül ez a kemping volt a legjobb. Gyors sátorállítás, tisztálkodás után átsétáltunk egy közeli étterembe, pizzáztunk, majd a biztonság kedvéért még elkezdett esni az eső, de jókedvűen sétáltunk vissza a kempingbe és tértünk nyugovóra.
Elérkezett a TransAlp utolsó, 8. napja. A 637 rkm-el és 18 973 m szinttel ezelőtti mittenwaldi indulás már oly távolinak tűnt…
Gyorsan összeraktuk a sátrakat és irány Rovereto, a tegnapi célterület, innét indult az utolsó szakasz, amely hossza csak 38.55 km, igaz 1269 m szinttel, amolyan hegyi időfutamnak is beillett. A 9 órás neutrál rajt a városon keresztül vezetett egészen a hegy lábáig, amelyet meg kellett mászni, hogy a túloldalon megérkezzünk a Garda-tóhoz (Riva Del Garda). Az emelkedő nagy részét 10-27%-os aszfalton tettük meg, a szervezők a táv első és egyetlen itatópontját 18,8 km-re tették.
Balázs szerint méltatlankodtak is az itt dolgozók, hogy senki sem állt meg, maximum egy pohár vizet vételezni. Ez érthető is volt a versenyzők részéről, hisz innét már csak 100m szint volt hátra és lejtőzés, viszont az utolsó szakaszon elért időeredmény nagyban befolyásolhatta a végeredményt. A lejtőzés élvezetes volt, amely a célig jórészt erdei ösvényeken és sóderen, a végén aszfalton városi forgalomban vezetett.
A finish ünnepi hangulatban zajlott, összeölelkező befutók, már maga a 8 napos verseny teljesítése is nagy kihívást jelentett. A beérkező párosok megkapták a finisher érmet és a finisher mezt. Elkészítettük a csapatfotókat, majd végül a közel 30 fokos nyári melegben igazán hűsítő volt megmártózni a Garda-tóban. Sokat már nem időztünk itt, mert még hosszú, 850 km-es út állt előttünk és már mindenki nagyon várta, hogy újra lássa otthon a szeretteit.
Az egész Tatanka Racing Team SE nevében, gratulálunk versenyzőinknek, Vock Balázsnak és Várallyai Lászlónak az elért eredményéért!
Valamint köszönjük a kísérőinknek, közülük is a csapatfőnöknek, Mészáros Ákosnak a finom ételeket, Mező Sándornak a vezetést és kiszolgálást, Kemenczei Ábelnek a cikkek megírását és a fotóanyagokat!
Végezetül köszönjük támogatóinknak, hogy hozzájárultak versenyzőink sikeréhez.
Bikemag.hu
HIGH 5
EDAG Hungary Kft.
Vock és Fiai Kerékpárszaküzlet
Koncept Kft.
Sportoázis Kerékpárüzlet
Kellys Bicycles
Gictej Kft.
