Buruczki Szilárd, a Merida-Kőbánya TC versenyzője nagyon jó formába lendült a szezon elején, megnyerve a Bükk- és a Buda Maratont is, ráadásul mindkettőt sprintbefutón…
Sziasztok!
Egy héten belül sikerült megduplázni a győzelmeim számát, ráadásul sprint befutóval! Ilyen sem volt még a közel 20 éves pályafutásom során, hogy a hajrá kétszer egymás után ilyen szoros legyen. Egyébként sem vagyok az a nagy sprinter alkat, de a cél előtti helyezkedés kulcsfontosságú volt.
Buruczki Szilárd Blog, Buda Maraton, Bükk Maraton, XCM, mountain bike, verseny, Buruczki Szilárd, a Merida-Kőbánya TC versenyzője nagyon jó formába lendült a szezon elején, megnyerve a Bükk- és a Buda Maratont is, ráadásul mindkettőt sprintbefutón…
A múlt hétvégén a szomszédos erdélyi Bükk Maratonra voltam hivatalos. A főrendező, Kertész Levente hívott meg engem és egy csapattársamat, Halász Arnoldot is. A VIP nevezés mellett a szállást is biztosították a kolozsvári panzióban. Számukra nagy megtiszteltetés, hogy a magyar bajnok rész vesz a versenyükön.
Az elmúlt két évben Blazsó Marci nyerte a 70 km-es maratont. Föleg Marcival kellett számolni, de tudtam, hogy a nagy melegben fontos a folyamatos folyadék bevitel, ezért a verseny előtti nap átadtam a főrendező Levinek a kulacsaimat, hogy feladják a hivatalos itató pontoknál. Lassú rajttal gurultunk ki a Pólus Center parkolójából, de egy kis gikszer csúszót a gépezetbe. A felvezető rendőr autó elé jött egy autó, ezzel megbénítva a haladásunkat.
Sokan megelőzték a rendőr autót, ezzel még nagyobb lett a káosz. Szerencsére előre tört a nagy tömeg mellett a felvezető autó és ment tovább minden, ahogy a forgatókönyvben megvolt írva! 🙂 Pár kilométer múlva kezdetét vette a terepen egy 5 km hosszú mászás néhány lankás élvezhető hullámos résszel. Az emelkedő közepén már csak ketten maradtunk Marcival és felváltva mentünk végig a szép dombos tájon. Egyszer a táv második felénél egy füves tisztás részen letértünk a pályáról rossz irányban, mert a szalagokat letépték a turisták. Szerencsére pár perc múlva rájöttünk és megfordultunk. Sokat nem veszítettünk, az üldözőink még messze voltak.
Egy gyors lejtős részen egy bárány csorda akadályozta utunkat. Marci majdnem elkaszált egy kis barit olyan sokan voltak, de akadtak lovak is akik szabadjára voltak engedve. Egyik faluhoz közel is volt egy ménes, ahol több ló futott elénk, nem sok hiányzott, hogy megrúgjon a hátsó lábával a kis paci. 🙂 Marci többször próbálkozott meglépni a rázós, hosszú emelkedőkön, ahol előnyös lehet a fully-ja, de nem bírt sehol leszakítani. Én az utolsó meredek emelkedőre, Golgotára tartalékoltam a támadást. A hegy alján előre álltam és fokozatosan növeltem a tempót. Annyira jó erőben éreztem magam, hogy nem is váltottam le nagy tányérról, pedig helyenként 25-30% meredekségű volt a sziklás hegy.
A hegy tetejére érve 30-40 méter előnyt szereztem, de még egy gyors meredek technikás lejtőzés várt a célig. Kockáztatás nélkül próbáltam lemenni, de felénél láttam Marcit, hogy vészesen közeleg kamikázeként. Gondoltam jobb lesz belehúzni, pár kanyarban kisodródtam és már a nyakamon is volt. Tudtam, hogy nem szabad előre engedni, mert még sok kanyar van a célig. Ezért teljes erőből ing-gatya nyomtam a pedált, hogy ne tudjon megelőzni. A cél előtti ‘S’ kanyart elöl vettem be nagy sebességel, így már semmi esélye nem volt Marcinak az előzésre. Még egy gyors sprint a cél egyenesben és igen, megvan az arany érem! :))) Nagyon örültem az első helynek, egy ilyen kemény csata után. Mögöttünk Kelemen Árpi (Nomad csapatból) jött be 3.-nak, szintén egy Merida BigNine Team nyergében. Szép munka volt Árpi, jössz fel, mint a talajvíz! 🙂
Az eredményhirdetést előre hozták a kérésemre, hogy ne késő éjszaka érkezünk haza. Remek volt a vendéglátás és jól éreztük magunkat Arnolddal. A rendező csapat is nagyon kitett magáért. Külön köszönet Kertész Levente főrendező úrnak a lelkesedésért és a sok segítségért. Remélem jövőre is találkozunk és még több magyar kilátogat erre a klassz maratonra. Köszönöm csapattársamnak Arnoldnak a sofőrködést és az autóbeszerzést, egy élmény volt… 🙂
Éljen május elseje a munka ünnepe! 😀
Szokás szerint indultam idén is a Buda “Maratonon”, mivel közel van áttekerni a szomszéd kerületbe, és amúgy is jó kis hangulata van a versenynek. Edzésnek sem rossz a kedvenc edzőterepemen versenyezni. Ritámmal ketten tekertünk ki a jó öreg hármashatárhegyi reptérre, ahol már várt minket a Nutrixxion csapat a rajtszámokkal. Más dolgom nem is volt, mint körülnézni, hogy merre megy a módosított körnek az eleje és a vége.
Felálltunk szépen az extrém széles rajtvonal jobb oldalára, hogy az enyhe lejtésű reptéren könnyebben lendületbe gyorsuljak. Több sztár is körülöttem állt be Cseri, Buzsó stb… tudták a tutit. 🙂 Buzsó figyelmeztetett, hogy itt vannak a gyári Kross csapatból hárman és elég erősek, jobb lesz figyelni rájuk! Nem nagyon foglalkoztatott, majd úgyis kiderül, hogy kimarad az első körben a hármas csúcsáig velem. A rajt után Buzsó vezette a reptérről a rajtkört vissza a cél felé, majd ahogy kezdődött az emelkedő a hangár felé, átvettem én a vezetést. Az első lejtőzést Virágos nyeregig elöl kezdtem meg, a Krossokal a nyakamon. Óbudáról visszafelé pedig, próbáltam egy kemény tempót tartani, hogy a Kross túlerő egy kicsit megússzon.
A Virágos nyereg tetejénél már csak egy legyen Kross rider maradt rajtam. Néhány technikás részen próbáltam leszakítani a srácot, de csak néhány métert maradt hátra. A lejtős, lankás részeken felküzdötte magát újból, így felváltva mentünk a 2. körben végig. A kör végén a repülőtér lankás vissza fordítónál próbált támadni, nem hagytam magam, tettem a kerekemet mögé.
Ahogy kezdtünk a cél fele gurulni feladta próbálkozást, utána élre álltam és vissza támadtam. Nagy tányér kónuszt kipörgettem a célig vezető lejtőn, majd célhoz vezető két szalag között emberek nyugodtan feküdtek a pályán. Izgalmas volt kikerülni őket, szerencsére a célegyenesbe vezető kanyarokat elsőnek tudtam bevenni a kicsúszás határán. A célegyenesben semmi esélye nem volt a lengyel srácnak. Kemény küzdelemben, de visszavertem a Krossok támadását a szuper Merida BigNine Team bringámmal.
Verseny előtt nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz megnyerni a 11. Buda Maratont. Örülök, hogy eljött a lengyel Kross Racing Team, így sokkal izgalmasabb volt a verseny! Az új pálya jobban tetszett, mert hamarabb széthúzódott a mezőny és az új ösvények izgalmasabbak voltak. A pálya jól ki lett jelölve, de sajnos sok turista kóválygott az ösvényeken, és a díjazás lehetne egy kicsit erősebb! 🙂 Ettől függetlenül egy elég erős edzés volt a lengyel kollégákkal, hiszen még kicsit éreztem a lábaimban a kolozsvári maratont.
Következő versenyem jövő hétvégén a Vértes Maraton lesz.
Gyertek szurkolni, jó kis buli lesz! 🙂
—
Buruczki Szilárd
MERIDA Kőbánya TC
www.facebook.com/buruczki
www.buruczki.hu
