Benkó Barbi blogja: verseny végre napsütésben!
Benkó Barbara (Focus Elite MTB Team) Samoborban horvát C1-es mountain bike XCO-futamon versenyzett tegnap a Parti András révén második helyet szerző Waberer’s különítménnyel egyetemben, erről számol be legfrissebb blogjában:
Yeah, idei első, napos, meleg, száraz verseny! Mennyit vártunk rá! Egyedül a pálya végén volt egy 200 méteres rész, ahol egy patakon és árterén keresztül kellett menni, ezért ott mindenki jól összesarazta magát, hogy teljesen tiszták mégse maradjunk, de élveztem végre a jó időt! Úgy néz ki, bár még minden eredményt nem tudok, hogy vizsgaidőszak pipa! Lenyomtam hat vizsgát a héten, mert bizonytalan volt a hazatérésem időpontja. Mostanra kikristályosodott, hogy korábban jövök, mint eredetileg terveztük, de legalább kész vagyok a tavaszi szemeszterrel, nagy megkönnyebbülés! Apával jöttem ki szombaton Horvátországba, végre megint egy Apa-lánya verseny hétvége, rájöttem, hogy ezek nagyon hiányoztak mostanában, de most megint tök jó volt, olyan, mint régen, jól éreztük magunkat! Apa haza is ment verseny után a Waberer’s-es különítmény egy részével, mi itt maradtunk Andrissal meg Zsoltival és holnap megyünk tovább Val di Sole-ba, én a saját autómmal, ők meg Andriséval.
Kicsit féltem a verseny kimenetelétől, mert régen fejeztem be normálisan versenyt, ráadásul ez a betegség rengeteget kivett belőlem, ezt érzem magamon, a vizsgákról meg ne is beszéljünk, a lábaim állapota kritikán aluli volt, mert ha én stresszelek a vizsgák miatt, akkor az általában a lábaimra megy. Ennek ellenére nem ment rosszul. Az eleje. Aztán jött egy apró probléma. Egy akkora idióta amatőr hibát követtem el, ami megbocsájthatatlan. Eléheztem elég csúnyán. Nem kajáltam rendesen reggel mert nem éreztem túl jól magam, a gyomrom nem volt az igazi. A szálláson nem volt reggelink, így Apával elmentünk egy kávézóba, ahol ittam két kávét meg megettem egy croissant-ot fél kilenckor és gondoltam, hogy ebből a 12:45-kor kezdődő versenyt végignyomom.
Rajtnál közölték, hogy mi eggyel több kört megyünk, a fiúknak marad az eredeti körszám. Remek… 5 körünk volt, 3 körig stabilan a 3. helyen közlekedtem, amikor is kezdődtek a problémák. Egyik pillanatról a másikra leesett a cukrom és egye rosszabbul lettem. Apának szóltam, hogy szerezzen valami kaját, mert baj van. Gyorsan szerzett is zselét, bár tudja, hogy attól egyből hányok, de most ez elmaradt szerencsére, bár közel álltam hozzá. XC versenyen sosem eszem. Zselére persze iszonyat szomjas lettem, de szerencsére ezt hamar orvosoltuk, köszi Zoli a vizet! 🙂 Voltak olyan pillanatok, amikor annyi erőt éreztem magamban, mint egy döglött hintalóban és ez a 3. helyembe került, de azt kell mondanom megérdemeltem, mert hatalmas idióta voltam. De legalább a verseny az elején nem ment rosszul, még ha a pálya abszolút nem feküdt nekem. Bár a lefelé nagyon jó és rendkívül technikás volt, a felfelé iszonyú hosszú és meredek, amit nem kedvelek, ahogy az egyszer fel, majd le profilt sem, de ugye ez mindenkinek ugyanaz volt, ahogy az időjárás is.
Az eléhezésen múlott dobogó
Végre senki nem panaszkodott a meleg miatt, mert ez ezen a nyáron hiánycikk volt eddig, remélem, most viszont jó sokáig marad! A csapatból Shlomi is versenyzett, de neki sem fekszik az ilyen profilú pálya, ráadásul Andris elmondása szerint nagyon bekezdett, mert végig vezetett az elején, aztán jól elfogyott és végül 8. lett, de elmondása szerint nem voltak jók a lábai. Holnap tehát indulunk tovább Val di Sole-ba, jövő héten Világkupa! Nekem közben kiderült, hogy elmarad a Focus fotózás, mert baleset érte a fotósokat, de majd később valamikor pótoljuk. Nagyon szépen köszönöm a legeslegjobb segítséget Apának és gratulálok a Waberer’s-es srácoknak is a versenyhez!
.
