Benkó Barbi blogja: Ránk szakadt az ég Dél-Afrikában
Benkó Barbara egy biztató negyedik hellyel kezdte szombaton a mountain bike XCO világkupa szezont Dél Afrikában, ami cseppet sem volt egyszerű történet… Erről ír legfrissebb blogbejegyzésében:
Felemás érzések kavarognak bennem az első Világkupa után. Nem vagyok maximálisan megelégedve a teljesítményemmel, de ha azt vesszük, hogy nem túl jó formában is 4. tudtam lenni, akkor az mindenképp biztató a jövőre nézve.
Valahogy nem éreztem túl jól magam egész héten a kerékpáron, valami nem stimmelt, de igazból nem tudom mi. Nagyon elején vagyunk még a szezonnak, főleg én, kevés versenyen indultam eddig, viszont hosszú lesz, úgyhogy lehet, hogy nem baj, hogy nem kezdtem be nagyon. Sok minden kiderült számomra/számunkra Apuval, hogy min kell még javítani, de erre lesz még bőve idő és lehetőség. Houffalize a következő állomás, azt a pályát szeretem nagyon és addig még egy hónap van hátra, bármi megtörténhet, leginkább remélem az, hogy jó formába kerülök.
A pálya egyébként nagyon tetszett itt, elég sok mindent megváltoztattak tavalyhoz képest, de szerintem csak jobb lett. Én minden technikai elemet abszolválni tudtam, ami nagy előny lett volna az U23-as mezőnyben, mert szinte senki nem tudta 100%-osan teljesíteni a pályát, azaz volt ahol mondjuk a „chicke way”-t választotta volna, tehát a technikás részeket kikerülő, ámde hosszabb nyomvonalat.
És itt a volnán van a hangsúly, ugyanis a mi versenyünkre (az elit férfi futam után indultunk, 16:30-kor, már ez nagy felháborodást keltett…) megérkezett egy óriási vihar, ami teljesen tönkretette a pályát, életveszélyessé váltak a technikás részek, így nekünk azt le is zárták a balesetek elkerülése végett, és maradt csak a B vonal. Végig szakadó esőben és iszonyatos körülmények között versenyeztünk, de hát ilyen ez a sport, mindenkinek ugyanazok voltak a körülmények.
Az első kört sajnos nagyon elrontottam, vagyis nem én érkeztem elsőnek az emelkedő tetejére, ami nagy hiba volt és a lefelében beragadtam 2 lány mögé, akik semmiképp nem akartak elengedni, viszont rendkívül ügyetlenek voltak lefelé és már itt jó nagy hátrányt összeszedtünk az élen haladókhoz képest, nem beszélve arról, hogy még mögénk is felzárkóztak. Innen nekem maradt a harc, hogy felküzdjem magam az élbolyhoz, ami a 4. helyig sikerült.
Így utólag belegondolva ez a dobogós helyezésembe került, de az én hibám, az erő megvolt, csak nem akartam bekezdeni. Holtig tanul az ember… Nem mondom, hogy élveztem a lefeléket, de jó érzés volt, hogy mindenki leszakadt rólam az extrém csúszós részeken. Furcsa talaja van itt az erdőnek, ilyen vörös agyagszerű, amire ha ráesik az eső gyakorlatilag olyan mintha jégen menne az ember. Kimondottan nehéz volt, ennek a napnak abszolút mi voltunk a vesztesei, ezt nyugodtan állíthatom.
Panaszra viszont nincs okunk, ez a 4. hely még így is szép szerintem, Markus magasra tette a lécet már korán reggel a 3. helyével az U23-as fiúknál, nem baj, majd legközelebb én is megugrom!:) Julie 30. lett az elit nőknél, és Zsolti révén a magyar válogatott is szerzett egy szép 10. helyet, ügyes volt nagyon! Nagyon szépen köszönöm a segítséget Apunak és Jannak, first class! Erdélyi Eszternek pedig a sok-sok segítséget, amit a magyarokért és értem is tett, nagyon nagy vagy!:)
Már alig várom, hogy végre huzamosabb ideig otthon legyek és végre a jó kis Pilisben tudjak edzeni meg kicsit több időt tölteni azokkal, akik már nagyon hiányoznak, de mintha már látnám a fényt az alagút végén… Bár jövő héten még Németországban kell lennem csapatbemutató miatt, utána már talán tényleg visszaköltözöm Pilisvörösvárra és nem csak néhány napra, alig várom!:)
Barbi naplója: http://benko.blogger.hu/
