Kaliforniában edzőtáborozó világkupa ezüstérmes mountain bike versenyzőnk, Benkó Barbara országúti kritériumversenyen, az Ontario Grand Prix-n vett részt az elmúlt hétvégén. A “szokatlan terepen” szerzett élményekről ír legfrissebb blogjában.
Krisztiánnal utaztunk le Ontarioba, mert ő is szeretett volna versenyezni amíg még itt vagyunk, hogy mégis lássuk, hogy állunk a felkészüléssel. Így ezen a hétvégén egy országúti kritérium lett beiktatva nekem is, mert igazából részemről majdnem mindegy volt, hogy ez, vagy cyclocross, edzés és kész, ráadásul az időtartam is nagyjából ugyanaz volt. A helyszín még közelebb is volt hozzánk, tehát minden egybe vágott, hogy ezt válasszuk.
Benkó Barbi blogja: országúti verseny az amerikázás végére
Nem is bántam meg, hogy így döntöttünk, mert nagyon élveztem a versenyt is, és persze nézni a fiúkat is, hogy mennyivel másabb sebességtartományban mozognak, mint mi. Izgalmas is volt, mert sokszor volt szökés, illetve kísérlet rá, így nem volt unalmas a nézőknek sem, belülről persze biztos nem mindenki értékelte ezt, meg is fogyatkozott a mezőny a végére, mert nem várták meg a teljes lekörözést, kiintették a nagyon leszakadó versenyzőket.
Ráadásul Krisztián szerintem nagyon jól ment, volt miért izgulni végig, bár ő nem volt maradéktalanul elégedett a 3. helyével. Tény, hogy jobban sprintelt, mint a többiek, ez főleg a végén volt látványos, hogy honnan jött fel, de mögötte nem állt csapat. A mezőny hamar rájött, hogy vigyázni kell vele, így minden mozzanatát figyelték, de szerintem szép ez a 3. hely!
Benkó Barbi blogja: országúti verseny az amerikázás végére
Nem néztek furán rám, hogy bár országúti kerekekkel, de cross bringával álltam a rajthoz, inkább azért nézett mindenki, mert nem tudtak hová rakni, nem ismertek. Figyeltek is ezért, így sok mindent nekem sem engedtek. Volt egy komplett női sor is, ők kontroláltak minden támadást gyakorlatilag, bár nálunk szökésből nyert valaki a végén, igaz, ő is abból a csapatból volt.
Sajnos a szabályokat másképp értelmeztük, mint ők, mert mondták, hogy közben is lesznek hajrák, mindig csengetnek majd előtte. Ez így is volt, és én szépen rá is mentem mindegyikre, meglepően jó helyeken, minekután nem vagyok egy híres sprinter… Egyet még nyertem is, de mint kiderült, ezek ma nem számítanak, hanem csak a sorozatba, ez ugyanis egy 6 állomásos kritérium versenysorozat első viadala volt. Itt most csak a véghajrá számít, amire persze nem nagyon erőlködtem, mert ott már ment előtte a test-test elleni harc, amiből inkább visszahúzódtam ,mert ha valami, akkor az nem hiányzott hogy egy ilyen versenyen összetörjem magam.
Benkó Barbi blogja: országúti verseny az amerikázás végére
Ilyenkor amúgy mindig meglepődöm, hogy mennyire más ez az országúti sport, úgy értem az itt versenyző nők, viselkedésük és hozzáállásuk, mint a MTB-ben. Furcsák valahogy, de persze itt is akad szerencsére kivétel. Végül a 10. helyen gurultam be, de állítólag én gyűjtöttem a legtöbb pontot a részhajrákon. Bár ezzel sokra nem megyek, de legalább jó érzés.:)
Jövő héten már megyünk haza, azért örülök neki, hiányoznak már a barátaim és a családom, bár sokat nem leszek otthon, mert két hét múlva már Németországba kell mennem csapatépítő trainingre. Nagyon jól éreztem magam, egyáltalán nem bántam meg, hogy kijöttem, rengeteg élménnyel gazdagodtam és remélem, hogy hasznomra is fog válni az itt töltött idő!
