Pontgyártás nagyüzemben… mozgalmas blokkon van túl az olimpiai kvótáért dolgozó Benkó Barbi, aki a hétvégén ezüstérmet szerzett a brit kupasorozat Dalby Forest-i C1-es futamán, egy héttel korábban pedig – bár egy bukás miatt önmagához képest hátrébb érkezett célba – a Hoffalize-i világkupán gyűjtött értékes UCI-ranglista pontokat:
El sem hiszem, hogy szabad, versenymentes hétvége következik számomra. Ilyenre február eleje óta nem volt példa… Az nem kifejezés, hogy alig várom! Bevallom őszintén, hogy kezdek elfáradni, nem is annyira a versenyzésben, bár az sem egy leányálom. Főleg ilyen körülmények között, mint ami most hétvégén is volt: szakadó eső és hideg. Idén több ilyenben volt részünk, mint száraz pályában. Az utazás az, ami inkább fáraszt, 3 napokat töltöttem itthon, újrapakolás, utazás, versenyzés, edzés, hazautazás, mosás, pakolás, majd elölről minden… Anya már kirakta a fényképem képernyőkímélőnek, hogy el ne felejtse, hogy nézek ki, a többi szeretteimről nem is beszélve. De ez most ilyen, csinálni kell, hogy meglegyen a kvóta, lebeg a szemem előtt az álmom, hogy kijussak Londonba és már csak egy hónap a zárásig, kemény lesz, de nem reménytelen!
British Race Series – Dalby Forest (GBR), 22.04.2012:
Múlt hétvégén is a pontgyűjtés reményében utaztam az Egyesült Királyságba. Igazából magánakció volt, saját zsebből és ötlet alapján finanszíroztam a bulit, a csapat engedélyezte, hogy lemondjam a Bundesligát, ott mindig sztárparádé van, hátha ez ponterősebb. Itt is akadtak élversenyzők, de ezt egy C1 kategóriás versenyen Olimpia évében nem lehet kikerülni.
Szerencsére jó napot fogtam ki és jól ment a verseny, csupán technikai problémáim akadtak, de ez nem volt meglepő a sárban, hóban, esőben. Szegény kerékpárom teljesen le lett nullázva, mindent ki kell rajta cserélni. Eltörött a nagytányérom is, így ugrált a láncom, de szerencsére csak az utolsó két körben kellett emiatt többet futnom, addigra pedig kialakult már egy kevésbé veszélyes előny köztem és a 3. helyezett japán Rie Katayama között.
A brit bajnok Anni Last nyerte a versenyt, őt már amúgy sem tudtam volna utolérni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy percét is élveztem a versenynek, nagyon hideg volt és kemény körülmények, igénybe vette, mind a versenyzőt, mind a sportolót, de nagyon örülök a 40 pontnak, amit szereztem, ez most nagyon kell.
A pálya a 2 évvel ezelőtti Világkupa nyomvonala volt, nekem nagyon tetszett, ennél már csak szárazon lett volna jobb! Szoros, nagyon szoros a verseny a kvótáért, a limiten mozgunk, remélem, hogy 2 hét múlva a harmadik válogató versenyen Graz-ban tudunk még pontot szerezni, Eszter és Gabi is. Én még megyek azután 2 Világkupára is, de amennyire tudom, a lányok már nem mennek sehová, amit meg tudok érteni, mert ha a Szövetség nem finanszírozza nekem a kijutást, akkor én sem utazgatnék saját pénzen azért, hogy másnak gyűjtsem a pontokat…
Igyekszem majd ezeken a versenyeken a lehető legjobban szerepelni, készülök rájuk és remélem képviselhetem az országot a nyári játékokon! Nagyon szépen köszönöm a segítséget az Orange Monkey Cannondale csapatnak, nélkülük biztosan nem így sikerült volna és gratulálok a srácoknak is a 2. és 3. helyezésekhez!
World Cup Houffalize (BEL) 14.04.2012:
Kicsit késői a beszámoló, eléggé feltorlódtak a dolgaim a költözés és egyéb magán dolgok miatt, de jobb később, mint soha… Hazudnék, ha azt mondanám, hogy meg vagyok elégedve a versenyemmel, még akkor is, ha tudom, hogy jó a 7. hely és a Világkupa nem az a verseny, ahol bárki is biztosra mehet, de valahogy most úgy éreztem, hogy minden klappol és ez az én versenyem, az én pályám lesz.
Az is volt egyébként, egészen az első kör végéig, ahol is egy technikásabb lefelén a 2. helyen haladtam a lengyel lány mögött, aki ugyan rettentő lassú volt, de ez nem az a hely volt, ahol előzni lehet, de tudtam, hogy nemsokára jön az aszfaltos célegyenes, majd egy iszonyú meredek, széles felfelé, ahol, ha valaki annyira nagyon erős, ügyes akkor előzhet kedvére. Persze a lefelén utolértek minket páran, mivel finoman szólva sem száguldoztunk és az utolsó kanyarban az olasz bajnok lány úgy gondolta, hogy a rövidebb ívet választja, de közben én már az aljában voltam és telibe belémjött fentről.
Szegény ebből is látszik, hogy nem egy agysebész, nem tudom miért nem bírt 5 métert várni, hogy ha annyira erős, akkor ott megelőzhetett volna, persze a felfelén már köze nem volt hozzánk… A közönség is meglehetősen felhördült, hogy „kamikaze” és hasonlókat hallottam ki, bár arra nem annyira figyeltem, mert olyan ideges lettem. Időbe tellett mire szétszedtük a bringákat, az enyém sajnos meg is sérült, elferdült a kormányom, a váltóm elállítódott és belelépett a karbon kerekembe. Meg kellett állnom szerelni, ami ezen a rövid verseny alatt rengeteg időveszteség volt, arról nem beszélve, hogy úgy kiestem a ritmusból, hogy azt a végéig nem találtam…
Nagyon szomorú és csalódott voltam a verseny után, mert nem erre számítottam, ráadásul jól is ment, de már nagyjából túltettem magam rajta, nincs idő, se értelme most ezeken sajnálkozni. De az legalább vigasztal, hogy jó formában voltam, a rajtom a legjobb volt, elsőnek értem fel a meredek emelkedő tetejére és még előnyöm is volt, a technikás részek nagyon jól mentek, a pályát alaposan bejártam, Shlomi-val edzettem két napot, tudtam a jó íveket, szóval tényleg minden jól kezdődött és van visszaigazolás, hogy jó úton járunk. Az hogy ez lett belőle, hát megesik, örülök, hogy nekem nem lett semmi bajom egy kis horzsoláson kívül.
Valahogy a szombat nem a csapat napja volt, Markus biztosan haladt a 2. helyen majd defektelt és végül a 8. helyig tudott visszakapaszkodni, Wenzel 61. Respect! Vasárnap Julie 25., Marcel 18., Shlomi pedig 68. lett az eliteknél. Gratulálok nekik!