Európába a 2006-os Slopestyle-on robbant be hatalmas 360 Gapjeivel. A stílusán egyből látszott, hogy noha össztelóssal megy, más szakágak és stílusok ismerete is a farzsebében lapul… mindaddig, amíg a döntőben 8 méter magasból dobott egy arcost. Másfél perc „áramszünet” után újraindult a processzor, így hát folytatódott a történet…
Hogyan kezdődött nálad a sztori?
Tizenhárom éves koromban kezdtem el BMX-ezni, majd a házunk mellett építettem egy dirt jump pályát. Akkor még nem voltak épített pályák, skateparkok, így nem is volt más választásom. 1994-ben szüleimmel a kertben még egy profi félcsövet is megalkottunk. Ugyanebben az évben Dave Osato is a városba költözött, és majdnem minden nap eljött hozzánk gyakorolni. Sokat tanultam tőle, illetve egy másik klassz arctól, Neil Sanderstől. Akkor még 19 éves volt, de már saját bicikliboltja volt, és ő számított a legjobb BMX-esnek. Miután nálunk végeztünk az edzéssel, bementünk a városba streetelni. Több éven keresztül ezt az életet éltük, profi versenyeken vettünk részt. A dirtpálya ugratói is egyre nagyobbak lettek, de 1998-ban az egészet le kellett bontani, mivel a szomszédok perrel fenyegettek. Ezek után minden edzéshez át kellett ugranunk az USA-ba: a határ másik oldalán egy haveromnak volt egy kiváló pályája, és mindössze egy órát kellett autózni. Az egész baráti kör átjárt és ott voltak a nagy bulik.
Később Neil bezárta a boltját, majd Kaliforniába költözött és filmes lett. Ő készítette a Super Heroes montisfilmet. Meghívott magához egy nagy bicajozásra, de egy ideig nem volt kedvem elutazni. Aztán személyesen is összefutottunk 2003-ban, és a nála lévő kamerán megmutatta, hogy milyen jeleneteket rögzít. A Joyride egy jelenete volt, és kikérte a véleményemet is. Mondtam, hogy nagyon klassz, és megmutattam a telefonomon, hogy mi milyen trükköket csinálunk. Erre ő felajánlotta, hogy szerepeljek a Super Heroes 4-ben, de nem BMX-szel, hanem montival. Kifizette az útiköltséget, és kikötötte, hogy mostantól montin gyakoroljak.
Hogy ment az átállás? Nehéz volt megszokni a montit?
Először Neil merevfarúját kértem kölcsön, és azzal adtam be a BMX-es trükköket. Elindultam Kaliforniába, ahol minden városban tartottunk bemutatót. Azóta nem is ültem BMX-en – a monti tényleg sokkal klasszabb. Neil a film elkészítése után meghívott a csapatába, kaptam egy szuper merevfarút az ugratásokhoz, illetve egy Santa Cruz VP FREE-t freeride-ra. Elkezdtem Whistlerben bicajozni, és egyre több BMX-es trükköt tudtam már beadni nagykerekűvel. A dirt jump trükkök simán mentek, az össztelósra való átállás viszont sokkal több időt és energiát igényelt. Ennek ellenére nagyon tetszett, így állandóan ezt gyakoroltam. Építettem egy 7,6 méter hosszú, 6 méter magas ugratót egy vancouveri north shore pályán – egy autóút felett -, és azon gyakoroltam. Először nagyon félelmetes volt, de később megszoktam. Aztán 2005-ben beneveztem a Sea Otter Dirt Jump versenyre, ahol 6. lettem. Örültem az eredménynek, de tudtam, hogy még sokat kell fejlődnöm.
Mindezt úgy érted el, hogy egy kerékpárüzlet volt a szponzorod?
Neil vállalkozása sajnos befuccsolt, így a szponzoráció is véget ért, de a Cove Bikes 2006 elejétől bevett a csapatba, ami sokat segített. Még egyáltalán nem volt nevem a szakmában, de úgy tűnik, nekik tetszett, amit akkor csináltam. Ezután lépett be a Sombrio, mint szponzor: gondolom őket is a filmes trükkök, illetve a magazinokban szereplő képek győzték meg. Majd a Gravity csapathoz kerültem. Az első versenyemet megnyertem, ami ugródeszka volt a 26Trixx-hez, majd az Adidas Slopestyle-hoz. Az utóbbin több menetem is nagyon jól sikerült, így a nézők is felfigyeltek rám. A két selejtezőt megnyertem, majd a döntőben sajnos buktam, és nem tudtam folytatni a versenyt. Ennek ellenére elismert montis lettem: már nem csak dirt jumperként emlegettek.
Szponzorált versenyzőként nyilván a világ számos helyén megfordulsz. Minden szempontból bejön ez az életstílus?
Az európai körút nagyon megviselt, mivel azelőtt volt állandó munkám, ami mellett bicajoztam. Kevesebb pénzem volt a szponzorálásból, mint régebben a keresetemből, így nehezen éltem meg. Ennek ellenére a montis karrier mellett döntöttem, és ma is kitartok mellette. Negyedik lettem 2006-ban a mind a Crankworx-ön, mind pedig a Monster Parkban. Emellett a Bike Magazin a Kranked 6 nyitósnittében nyújtott trükkért az év kerékpárosának választott. Ezután 2007-től a Norco egy kiváló szerződést kínált, és még több szponzorom lett. Tavaly egy nagy európai körútra mentem, és részt vettem a Qashqai sorozaton is, ahol összetettben ismét 4. lettem. Az év második felében a New World Disorderre tanultam be néhány trükköt, emellett azért elmentem a Crankworx-re, amit meg is nyertem. Végre mertem kockáztatni, és nem féltem a bukástól. Óriási öröm volt számomra.
Hogyan tovább?
Az új szponzoraim közt van az Adidas és a Rockstar energiaital. Idén részt veszek mind a Qashqai, mind az Adidas Slopestyle-on, a whistleri Crankworx meghívásos versenyen. Ha marad még időm, ott a 26Trixx és más rangos verseny. Szerződésem van a New World Disorderre, a Kranked 7-re, illetve szerepelek a Rockstar filmjében, az Elemental 2-ben.
Info:
Név: Ben Boyko
Született: 1981.05.28.
Lakhely: Vancouver, Kanada
fotó: Haruki „Harookz” Noguchi
