AlpenTour Trophy: Megérkeztünk!
A tegnap délutáni folyamatos esőzések után szerencsére napsütés és egy nehéz, de mégis élménydús pálya várta a 19. AlpenTour Trophy mezőnyét – köztük Blazsó Mártonnal és Takács Tamással (Mesterbike-575-RideHard.hu) – az ausztriai Schladmingban.
Az 1. szakaszon 61 kilométeren 2800 méter szintet kellett teljesíteni két nagy heggyel. Az 1840 méter magas Hochwurzenre egy két rövidebb szakaszt leszámítva főleg dózerút vezetett fel, a 2000 méter fölött fekvő Giglach-i tavakhoz viszont a második frissítő után egy nagyon meredek, helyenként vizes, havas kaptató. Az UCI S1 kategóriában itt dőlt el a verseny, amikor némi meglepetésre a német Simon Stiebjahn el tudott lépni az élbolytól, s nem túl nagy előnyét tartotta a célig.
Stiebjahn-t üldözik Lakatáék
A 26 éves német fiúnak nem lesz könnyű dolga a holnapi, leghosszabb és legtöbb szintet tartogató etapon, miután a mögötte érkező osztrákok, Hermann Pernsteiner, Daniel Geismayr és Alban Lakata szinte végig össze tudtak dolgozni és csak 22-, illetve 31 mp hátrányt kaptak. A női UCI mezőnyben a helyiek vitték a prímet, az osztrák Christina Kollmann és Angelika Tazreiter is megelőzte az XCO világkupa összetettet vezető ukrán Yana Belomoina-t, aki edzeni jött a négynapos versenyre.
A férfi párosok között induló Blazsó Márton és Takács Tamás (Mesterbike-575-RideHard.hu) a 6. helyen abszolválta az első etapot, amiről Marci számol be:
Megérkeztünk! A nyár úgy kezdődött Schladmingban, hogy 9 fok, eső! Tökéletes idő, hogy összerakjuk a bringákat és beállítsuk az erkélyen. Volt bennem egy kicsi extra felelősség és feszültség az első szakasz előtt, mivel mindketten a SAJÁT bicajaimmal indultunk. Utálom, ha más nyúl hozzá, mármint szerelés ügyileg. Szívesen vettem a kezembe a szervizelést, hogy versenyzési stílusunk és különböző testalkatunkhoz meglegyenek az optimális beállítások mindkettő BMC-n. Kis matek azért volt a kerekekkel, meg gumikkal, mivel az éves gumi szponzoráció hirtelen megállt az év eleji 1 pár külsőben.
Szerelés szivárványban 🙂
Az első szakasz napjára szuper napsütés fogadott és ideális körülmények. Semmilyen körülmény nem utalt arra hogy Tufi jól fog menni, magához képest, mivel a bal térde még be volt dagadva egy esés következményeképpen és most versenyez először a szezonban stb. Tudtam, hogy megint egy nagy mentális kihívásnak leszek kitéve. Tudtam hogy egy sebességgel kell haladnunk, de ma teljesen más teljesítményre vagyunk képesek. Tetszett, hogy csapattársam motivált volt, hajtott is keményen, láttam is párszor rajta, és mondtam, hogy ne nyírja ki magát, meg csomó infóval bombáztam taktikát illetően és a nagy részét be is tartottuk. Mai nap után már látom milyen a stílusa, holnap már nem lesz meglepetés.
A BMC géppark
Volt egy defektünk is, de igazából csak újra kellett fújni a gumiba és ezzel megoldódott minden! Tetszett az is, hogy Tufi nem roncsolt és nem cikázott össze-vissza a pályán, vigyázott a bringámra és nem kaptunk defektet újra, pedig láttam, hogy alacsonyabb nyomáson ment mint amivel elindultunk. Nem fújtunk bele annyit mint eredetileg. Ja! Amúgy olyan voltam mint egy “anyatigris” mármint a bringát illetően. Néha a lejtők előtt, ha hátul voltam, Tomi hóna alatt bekukkantottam, hogy kikapcsolta-e a lock outot. Néztem eresztett-e a hátsó gumija, mert össztelóson nem nagyon lehet észrevenni stb. Ő sem most kezdett bringázni, úgyhogy tényleg minden rendben ment. Most hogy írom a beszámolót, arra jöttem rá, hogy a legfontosabb a csapatmunka és az összhang legyen meg.
még 3 nap…
Eladhatnánk hogy a hatodik hely kategóriában milyen jó, vagy milyen rossz, de nálam most nem ez számít. Nagyon jó terhelés volt részemről is a futam, a kisebb-nagyobb segítségekkel együtt. Lélegzetelállító helyeken montizhattam. Alig várom a holnapot hogy megint egy szuper jót bringázzunk!
Hozzászólások
