A mallorcai Merida Press Camp-en részletesen bemutatták a profi országúti csapat által használt Merida kerékpárokat, a legtöbb versenyző által nyúzott Merida Scultura SL országútit, az új Merida Warp TT időfutam bringát és az egyelőre csak Filippo Pozzato és Alessandro Petacchi által nyúzott versenygépet, a megújuló Merida Reacto EVO-t.
A legmagasabb szinten eddig jobbára a mountain bike világában volt ismert a Merida márkanév, az ugyancsak vérfrissítésen áteső Multivan Merida Biking Team riderei kilenc év alatt 12 világbajnoki címet szereztek, olimpiai arany és ezüstérmet, most viszont a kerékpársport csúcsán kell bizonyítani, a ProTour-ban. Pippo Filippo Pozzato azonban megoldott a házi feladatot, az olasz profi országúti szezonnyitón győzelemre vezette a még csak prototípus Reactót.
Talán nem véletlen, hogy Pozzato egyedi kerékpárt használ, ugyanis a pelotonban ő az egyik legkényesebb versenyző, korábbi olasz csapataiban általában méretre készültek számára a bringák. Megtudhattuk, hogy az alacsonyabb építésű, hosszabb bringákat kedveli, hosszú kormányszárral, hagyományos hajlítású kormánnyal – ahogy a sprinterek általában.
Pippóval előfordult olyan is, hogy csapata kerékpár szponzora konfekció méreteket szállított a versenyzőknek, ekkor olasz cégtől (a két márkát nem nevesítenénk további feszültségek elkerülése végett) rendelte meg, majd matricáztatta, fújatta át a teambringa színeire gépet.
Jelen esetben azonban elébe mentek a történetnek, a Reacto fejlesztését eleve a Pozzato és Petacchi útmutatásai szerint folytatják, és ennek megfelelően alakul az egyedi geometria is. A Sculturával egyébként az volt Pozzato legfőbb baja, hogy túl magas a homlokrész az általa kedvelt – magasságához képest – extrém alacsony beállításhoz.
A Scultura SL geometriája inkább a hegyi menőknek kedvez, műszaki értelemben nem sokat változott az általunk tavaly tesztelt, de már 2013-as modellhez képest. Designban viszont annál inkább, az első hallásra minimum „merésznek” érzett színkombinációt, a neonzöldet és a Lampre-lilát fantasztikus érzékkel keverték az olaszok – mert természetesen a Lampre-Merida lagzihoz a taljánok tervezték a „ruházatot”…
A sajtótáborban beavattak olyan kulisszatitkokba is, hogy a Merida a brand védjegyéül szolgáló zöld színt jóval markánsabban kívánta megjeleníteni a szerelésen, de az itáliai divatdiktátorok nem engedtek a 21-ből: minimális lila a bringán, ami megjelenik a Fulcrum kerékszetteken is, minimális zöld passzék a team-ruházaton, és voilá: extravagáns módon sikerült megoldani a színtani értelemben iszonyú nehéz kihívást.
A Scultura SL váza egyébként a legdrágább kategóriát képviselő karbon alapanyagból (UHM-Ultra High Modulus) készül, három fő darabból, a tám és láncvillák pedig nem csak formai kialakításuknak köszönhetően hivatottak csillapítani az út rezgéseit, hanem a karbonszövet is más szerkezetű, úgynevezett „bio szálak” teszik kényelmesebbé.
A német Road Bike Magazin független tesztjén, ahol a vázakat súlyuk, merevségük (homlokcsőnél, középrésznél), menetkomfortjuk, és a villa komfortossága alapján hasonlították össze, a Scultura SL a negyedik helyen végzett (és legjobb volt a homlokcső merevség és a villa komfortossága terén).
A Press Camp prezentációján Jürgen Falke főkonstruktőr fontosnak tartotta ezt elmondani, kiemelve, hogy ezek a Meridák már valóban a világ élvonalához tartoznak. Az előbbi összevetésen csak a Cannondale Super Six Evo, a Felt F1 és a Giant TCR Advanced SL előzték meg a Scultura SL-t, és olyan kerékpárokat utasított maga mögé a top10-ben, mint a Pinarello Dogma 65.1, a Scott Foil vagy a Specialized Tarmac SL 4.
Új design és remek paraméterek, de a fentiek alapján azért biztosan maradt volna némi hiányérzetünk a prezentáció után. Szerencsére azonban Jürgen Falke előrukkolt egy szenzációs kerékpárral, amivel ráadásul olyan vadászterületre tévedt a Merida, ahol nem kicsik az elvárások. A kerékpársportban az időfutam az egyik olyan versenyszám, ahol értékes másodpercek múlhatnak a technikán is.
Nincs mese, egy ProTour-csapat alá úgy is mondhatnánk, „kénytelen volt tolni” a Merida egy ütőképes időfutam bringát, és ez sikerült. Ha ránézünk, nem vitatható, a főkonstruktőr a helyszínen nem is tagadta, hogy a Merida Warp TT tervezésére nagy hatással volt a Specialized Shiv kronógép, amivel Fabian Cancellara és Tony Martin is nyertek időfutam világbajnokságokat, olimpiát, Tour de France-szakaszokat.
A Merida is végigcsinálta a tekerő kerékpárossal együtt végzett szélcsatornás kísérleteket, hogy a karbonvázat aerodinamika szempontjából a lehető legtökéletesebbre csiszolják, amiben azonban többet kíván adni a német-tajvani gyár a konkurenseknél, az a Time Warp TT testre szabhatósága, és a jó légellenállási tényezők megtartása az állítási lehetősek mellett.
Egy időfutam kerékpár beállításánál az igazi művészet a kormánypozíció beállítása, ami egyébként szoros összhangban történik a versenyző helyes leültetésének változtatásával, soktényezős egyenletet alkotva. (Mivel időfutamon nem lehet használni más szélárnyékát, sokkal nagyobb szerepet kap az aerodinamika, de a jó légellenállás nem mehet a maximális leadott teljesítmény rovására, amit ugye csökkenthet egy nagyon görnyedt, túl mély pozíció.)
Ráadásul a profik különböző pályákon (szerepel-e komolyabb emelkedő vagy sem), különböző körülmények között (nem mindegy, hogy mondjuk extrém esetben végig pofaszeles vagy hátszeles egy pálya) is használhatnak más beállítást. Ebből kiindulva mind a kormány magasságának, mind a „stucni” hosszának szempontjából kompakt megoldás született.
Utóbbi egy „drága muff”: az önmagában százezer forintos, CNC műremeket Andy Muff szabadalmaztatta, lényege, hogy nem a stucni hosszát változtatjuk, hanem a kormánybefogó pozícióját belső adapterek segítségével. Egy ilyen kerékpárnál elég költséges és macerás lenne a kormányszárat cserélgetni, nem is beszélve a beszerzésről, kompatibilitási problémákról.
A kormány helyzetének magasságát a stucni alá helyezhető karbon adapterekkel módosíthatjuk, melyek illeszkednek a váz vonalaihoz. 30 vagy 60 milliméterrel emelhetjük meg a pozíciót, utóbbi már hosszú távú triatlonozáshoz is alkalmas testhelyzetet ad ki. Az evidens, hogy a kormánytoldalékok és a könyöklők is „agyonállítgathatók”.
A szerelők dolgának megkönnyítése érdekében külön figyeltek a kábelek elvezetésére, a kerékpárt alapvetően elektromos váltószetthez alakították ki (váltógombokkal a fékkarokon és a kormánytoldalékokon is), és SRM Wattmérő eszközök is gond nélkül felszerelhetők. Az egyik legfontosabb alkatrészt, magát a kormányt az FSA külön a Merida részére készíti egyedileg.
A Lampre-Merida csapatbringáinak felszerelését idén a Shimano szállítja, Dura Ace Di2 váltórendszer kerül egyöntetűen a gépekre. Rengeteg gépre felszerelték a versenyzőknek az SRM Wattmérőt, ami a felkészüléshez fontos. A kiegészítők az FSA termékei, időfutam komponenseknél Vision felirattal.
A kerekeket az olasz Fulcrum adja, hasonlóan az MTB-csapathoz, az időfutam gépben például a 900 grammos telekereket, a Superlight Disc-et láthatjuk. A Racing XLR Light kerekek 35 mm magas karbonfelnivel pedig párban 1200 gramm alatt maradnak. A versenykerekekre Continental szingók kerülnek.
