VÁRHATÓ MEGJELENÉS: 2005 március 4.
Friss
006 Shopping Guide
012 Hírek, események
Teszt & Tech
024 Grammok bűvöletében
028 Mini Kona
036 Telótuning
040 Marzocchi Bomber 66RC
042 Manitou Nixon Super IT & Marzocchi All Mountain 1
046 Scott Nitrous 30
048 RockShox Pike Team PopLoc
050 Giant STP1
052 Manitou Black Platinum
054 Magellan Pyxis Team
056 Volcano Rock Machine
058 Kona Stinky
062 Specialized Epic Comp
064 Merida Trans Mission Team
068 KTM Ultra Fun
Aszfalt-rovat
072 Beköszöntő
073 Országúti hírek – Versenynaptár
074 Nemzetközi Konferencia Tamásiban
076 Időfutamkormányok
080 6.8 kg
082 Túra Sopron környékén
088 Shimano WH-R550
092 Suntour IV. rész – Hattyúdal
FreeRide
030 Abucewicz Krisztián riport
032 FreeRide Fotó-sztori
Riport/beszámoló
014 Közép-Ázsia bringatúra
022 Fórumok
070 Andy Zalan riport
096 CX OB 2005
100 Pais Péter interjú
104 Gyakran Intézett Kérdések
106 DH riportok: ahogy Ők látják…
110 Triál: Pliometrikus edzés
BMX-World
114 Dirt: A XVI. kerület…
124 Flatland: Buri riport
BEKÖSZÖNTŐ
December folyamán lehetett voksolni a bikemag.hu szavazógépén arra a kérdésre, hogy „Fizetnél a legújabb bringás DVD filmekért 40 dollárt (azaz 10e forintot)?”. A kérdés már régóta adott volt, csak technikailag ekkor vált megvalósíthatóvá a szavazás korrekt lebonyolítása. A közel két hét alatt összesen 677 látogató vette a fáradtságot, hogy két kattintással válasszon a lehetséges válaszok közül: 1. igen / 2. nem / 3. lenyúlom a netről… Az eredmény „minden képzeletet “alulmúlt”! A szavazók 36,3%-a nem vásárolna ennyiért DVD-t, 57,9% egyszerűen letölti a netről és mindössze 5,8% (konkrétabban: 39 ember) gondolja úgy, hogy neki megérne ennyit az eredeti kiadás! Félreértés ne essék: véletlenül sem válaszuk alapján ítélnék meg – főképp nem totál ismeretlenül – 638 látogatót! Többen jelezték web-oldalunk fórumán, hogy a gyártó oldalán némelyik kultfilm ennél olcsóbban kapható, és az általunk feltett kérdés szerintük rossz: azaz ennyibe nem kerülhet egyetlen bringás film!
KÖZÉP-ÁZSIA BRINGATÚRA
Hogy jut az ember eszébe pont Tádzsikisztán, kérdezhetnénk, de ha valaki jártas Ázsia földrajzában, hamar feltűnik ez a kis ország a Pamír hegység szívében. Első ázsiai biciklitúrám végén Kathmanduban – akkoriban Pakisztánból indulva átkeltem a Himaláján, és Kínán keresztül felkerestem Tibet fővárosát Lhaszat, majd Nepálban ért véget a felejthetetlen túra. Itt több biciklis vándor összefutott, s egy apró hotelszobában egy kiterített Ázsia-térképen feküdve kiszúrtam magamnak egy különös hurkot a hegyek között, a Pamír Highway-t Tádzsikisztánban. akkor (2000-ben) még szóba se jöhetett, mivel polgárháború dúlt, de abban mindannyian egyetértettünk, hogy egyszer be kell vállalni! Ezt követően folyamatosan böngésztem interneten a Közép-Ázsiai híreket, s mikor megszületett a béke, választásokat tartottak, illetve elindult a normális élet, intenzíven tervezni kezdtem. Megdöbbenten tapasztaltam, hogy az egyébként leghasznosabb magyar utazós honlapon, az utazas.com-on senkit sem találtam, aki járt volna már Tadzsikisztánban. Angol verzióján, a lonelyplanet.com-on azonban akadt már némi morzsa, ami elég volt, hogy belevágjunk…
GRAMMOK BÛVÖLETÉBEN
Technokrata, teljesítmény-centrikus, egoista emberek hajlamosak sok időt, pénzt és energiát szentelni arra, hogy kerékpárjukat a lehető legkönnyebbé varázsolják. mi is ilyen személyiséggel megvert teremtmények lennénk, így Thommey tavalyi gramm-mániás cikkének folytatásaként szeretnénk papírra vetni, hogy nekünk mit jelent a grammok bűvöletében élni, illetve hol leledznek szenvedélyünk határai… Fontos az elején leszögezni, hogy jelen cikk irányelvei, paraméterei, súlyadatai azokra a versenyzéscentrikus beállítottságú bicajosokra vonatkoznak, akik önerőből versenyeznek, azaz saját pénzen veszik az alkatrészeket. Mindenképpen ki kell emelnünk, hogy ha te a bicajosok eme kategóriájába tartozol, akkor ne vedd mindenáron etalonnak a nagy gyári csapatok szponzorált versenyzői által használt alkatrészek súlyadatait, mivel náluk rendkívül sok egyedi tuningmegoldással kiegészített darabok találhatók. Ezeket garantáltan nem használják egy-két szezonon át: gyakran 3-4-5 versenyenként cserélik!
TELÓTUNING
Bár a múlt hónapban egy enduro telót ígértünk, ezt most jó szokásunk szerint nem tartjuk be… 🙂 Talán majd a következő hónapban… Mentségünkre legyen mondva, hogy ami most született, az tényleg egyedülálló a maga nemében! Hihetetlennek tűnik a cím? Akkor lássuk egy 2360 grammos, 170 mm-t mozgó, 1,5-ös nyakú, szimplavállas villa receptjét: Kell hozzá egy Sherman BrakeOut. Erről a villáról a 2002. november-decemberi számban olvashattatok, azóta köszöni szépen jól van – hála a rendszeres karbantartásnak. Akkor azt írtam eme villáról, hogy a rugóútja nem tornázható feljebb. Kövezzetek meg érte, de ez nem fedi a valóságot! Elmértem egy adatot, és a gyártó is „csőbe húzott” egy ügyes trükkel, amit akkor nem vettem észre…
MAGELLAN PYXIS 2005
Volt piros, narancssárga, kék, fehér. Az idei Pyxisen az összes felsorolt szín szerepel – bár csak
díszítésként a fényes fekete alapszínen. Annak ellenére, hogy ebbe a vázba nem szerettem bele
első látásra, mint a 2001-es modellbe (amit a visszaszolgáltatási határidők ismételt kitolásával potom négy hónapig sikerült „tesztelnem”), el kell ismerni, hogy az alapanyag, illetve a felszereltség legalább olyan jó, mint egykoron… Egy olyan embernek, akinek terepbicajozásra gondolva rögtön a durva emelkedők legyőzése jut eszébe, a Pyxis név kiejtése vagy elolvasása pavlovi reflexet indít be. Hirtelen megugrik az adrenalinszint, feszülnek az izmok, és ha tehetné, azonnal egy ilyen gép nyergére pattanna. Akkor hajrá!
6.8 KG
Mi az a súly, ami alatt egy kerékpár már nem biztonságos? Ha valaki ezt a kérdést nekem tenné fel, nem tudnék pontos számadatot mondani, de az UCI úgy tűnik sokkal okosabb: 1996-ban kimondta, hogy a határ 6,8 kg, és ennél könnyebb kerékpárral a Nemzetközi Kerékpárszövetség által elismert versenyeken nem lehet indulni. Kilenc évvel ezelőtt még kevesen sejtették, hogy 2005-ben a profi versenyzők súlyokat fognak aggatni a bicajokra, illetve hobbikerekesek könnyebb gépekkel mennek hétvégi edzőköreikre, mint a világsztárok… Az utóbbi évtizedben a kerékpáripar legnagyobb vívmánya az volt, hogy a megbízhatóság és a teljesítmény feláldozása nélkül képes volt jelentősen lecsökkenteni a kerékpáralkatrészek tömegét. Amíg a 90-es évek közepén egy 9 kilós országúti kerékpár pillekönnyűnek számított, manapság a kerékpáros magazinok tesztelői egy ilyen verdát „kőnehéz” jelzővel illetnének. Szerény számításaim szerint manapság nem lehetetlen negyedmillió forintból 8 kiló alá menni, bár a 6,8 kg-os UCI határértékhez azért még egy kicsit mélyebben kell a zsebünkbe nyúlni. (Lásd a keretes írásban szereplő két virtuális építést!) Ami nekünk már igen mély, az nyugatabbra nem jelent akkora megrázkódtatást: egy német középvezető egy havi fizetéséből simán kijön a 6,8 kg-os gépcsoda.
További finomságokat és a cikkek “maradékát” a nyomtatott magazinban keresd!
