Ha megkérdeznénk a hazai montisokat, hogy ki a legismertebb magyar déhás versenyzőnő, akkor a fiatalabbak bizonyára Kiss Dalma nevét mondanák. Az én generációm viszont megemlítené Boér Júliát, ismertebb nevén Indiánt is, aki bár már évek óta Ausztráliában él, azért magyarként szerezte meg hazánk montis történelmének legkiemelkedőbb eredményét tavaly, amikor a 4X világkupán 3. lett. Erről és még sok érdekes dologról mesélt nekünk rendkívül „bőszavúan”.
(…)
Mesélj, kérlek, a világkupa harmadik helyedről!
Számomra egy álom teljesült be ezzel. Az ausztrál vk fordulón indultam csak tavaly, amely – hab a tortán – Canberrában került megrendezésre. Így „hazai” közönség és a barátaim előtt versenyeztem. Már az időmérőn elért ötödik helyemmel boldog voltam, a dobogóról azonban ekkor még álmodni sem mertem. Ez azt hiszem előnyömre is vált, mert mindenki hülyére stresszelte magát, és hibákat vétett, én meg ezzel szemben higgadt fejjel versenyeztem. Ha a világbajnokság idén ugyanolyan lesz, mint a vk tavaly, akkor már nagyon várom. Fantasztikusan felemelő érzés, mikor emberek skandálják a neved, és a pálya széle egy zajos, őrjöngő, színes masszává olvad a szemed sarkában a futamod alatt.
Sajnos másnap a DH-n a versenyfutamom során eltörtem a bal karomat, pedig a 10. hely körül álltam. Hat héten belül másodszorra, mert előtte a jobb kézcsontomat repesztettem meg két helyen. Próbálom pozitívan megközelíteni a dolgot: nem sok versenyző mondhatja el, hogy hat hét alatt mindkét kezét/karját eltörte a köztes időben meg harmadik lett a világkupán.
Miben változott az életed a 4X világkupa 3. és legutóbbi DH Nemzeti Bajnokság 2. helyezésed óta? Ez utóbbinál csak a világranglista negyedik helyezett előzött meg…
Nem sokban. Ugyanazt csinálom, mint eddig, ugyanazokkal a barátokkal. A nemzeti bajnokságokon elért dobogós eredményeim miatt ismert versenyző voltam, a vk eredményem óta pedig elismert versenyző vagyok. Azt hiszem az emberek jobban tisztelnek. Néhány cég ingyen küld nekem dolgokat tesztelés címén, a rendelések alkalmával pedig mindenki sokkal barátságosabb, és sosem mulasztanak el megkérdezni az eredményeimről, vagy hogy hogyan haladok az edzéssel.
(…)
KGÁdám ennél sokkal hosszasabban faggatta a többszörös magyar bajnoknőt arról, hogy valójában hogyan is került Ausztráliába, pontosan mit csinál most, és miért marad ott továbbra is. Betekintést nyerünk az ausztrál kerékpársport kulisszatitkaiba, és kiderül, hogy vannak még olyanok, akiket bárhová is sodor az élet, a magyar válogatottságot továbbra is értéknek érzik. Minderről Dan De Witte fotóival illusztrálva 5 oldalon keresztül magazinunk nemsokára megjelenő 2009. július-augusztusi számában olvashattok.
