Valamikor a ’90-es évek közepén találkoztam először a Foes bringákkal. Persze nem élőben – hiszen már akkor is egy vagyonba került -, hanem Dave jóvoltából az MBAH hasábjain statikus állapotban, illetve a hétvégi világkupa közvetítések alkalmával már használat közben is. Akkor el is könyveltem a céget, mint extrém lejtőzős bringák gyártóját, ezért igencsak meglepődtem a híren, hogy a Bemp Kft. jóvoltából egy Foes pedálját kell terhelnem néhány hétig…
Első látásra nagyon extrémnek tűnt a gép, kicsit meg is ijedtem, hogy rendesen megizzaszt majd felfelé. Aztán emelgettem, néhányszor ráterheltem, majd megállapítottam, hogy nem lesz itt semmi gond, erőlködés meg főleg nem. Más következtetésre nem is juthattam volna, hiszen a Prolite valójában egy versenyfelhasználásra szánt, ízig-vérig cross country váz, persze nem az európai, hanem a valamivel durvább használatot is feltételező amerikai igényeknek megfelelően.
Ennél erősebb fejcsőcsatlakozást egyetlen XC vázon sem látni
Időtlen idomok
Néhány éve előszeretettel hajlítják a csöveket a vázgyártók, a Foes viszont következetesen kitart ez egyenes csövek mellett, náluk inkább a szokatlan hydroforming formák a nyerők. A forma miatt úgy tűnhet, hogy a Prolite nem a legújabb fejlesztés, valójában a tavaly őszi premier után csak idén teljesíti első teljes idényét a Foes kínálatában. Valamennyi csöve többszörösen változó falvastagságú az összekötő elemeket pedig CNC forgácsolással készítették. Mint minden Foes termék, a Prolite is azon ritka vázak egyike, amit még ma is amerikaiak hegesztenek az amerikai kontinensen. A varratok vastagok és mindig a legjobb íven futnak, tehát nem teljesen szabályosak. Sajnos a festés nem ilyen szép munka, több helyen egyenetlen, narancsbőrös és lakk hiányában nem is túl ellenálló. A két domború plaketten kívül a feliratok egyszerű matricák.
A merevséget a széles csapágyazott forgáspontok és a kettős mini himbakar garantálja
A félintegrált csapágyat fogadó fejcsövet alulról – Foes szokás szerint – egy Easton cső támasztja, amely felső végén állított, míg alsó részén fektetett ovális keresztmetszetű. A első vázháromszög másik két csöve végig kör keresztmetszetű. Persze a Foes nem elégszik meg három cső szimpla összehegesztésével, minden kapcsolatnál más megoldást vetettek be. A fejcső mögötti, két egymáshoz hegesztett, préselt alulemezből kialakított monocoque idom a leginkább feltűnő. Brutális erősséget ad az orrnak, ugyanakkor itt van a rugóstag egyik bekötési pontja is. Biztos, ami biztos alapon az alsócsőre még egy plusz lemez is került. Ezek egy átlagos XC váz esetében igen túlzó megoldások, de ha az összes Foes vázon visszaköszön ez a forma, akkor miért pont a Prolite maradna ki a sorból?
Szemben az árral: a Prolite valamennyi csöve teljesen egyenes
A nyeregvázcső helyzetét erősítő félcső már jóval egyszerűbb megoldást vázol fel. Amellett, hogy könnyű és elegáns, nyitott alsó vége lehetőséget kínál a bowdenek és a fékcső elvezetésére. Az alu tömbből készült középcsapágyház csúcsába a forgáspont befogatását marták, majd hosszú varratokkal az alsócsőhöz és a nyeregvázcsőhöz kapcsolták. Kifejezetten tetszettek a nagyon elegáns és ritkán tapasztalt igényességgel az alsócsőbe tökéletesen simuló kulacstartó szemek. Ezzel szemben a nyeregvázcső már akár bosszúságra is okod adhat. Precízen megmunkált 31,6 mm átmérőjű furatmérete ugyanis pontosan egyezik az ajánlott nyeregcső méretével, így még a tökéletesen megmunkált nyeregcsövek is csak átlagon felüli erővel mozgathatók benne.
A rugóstag újra és állítási tartománya a keresztmerevítő és a nyeregvázcső távolságával egyező
Libegő tagozat
A hátsó traktus jellegzetes Foes megoldásokat vonultat fel. Kezdem ott, hogy az első háromszöghöz két ipari csapággyal kapcsolódó egy forgáspontos, 2:1 áttételű lengőkar teljesen zárt. Ez már önmagában is elég merev, de a Foes tervezői az alsó 75 mm széles forgáspont mellett a felső 70 mm-eset egy kettős mini himbakarral kapcsolták a nyeregvázcső konzoljához. A lengőkar lelke egy bemarásokkal könnyített kifli, ez kapcsolja össze a láncvillát a függőleges és vízszintes merevítőket. A tám- és láncvillák hosszú szakaszon ovális keresztmetszetűek, és csak a gyönyörűen megmunkált papucsoktól tíz centire kezdenek kisebb átmérőt felvenni. A tárcsaoldalon, a papucs belső felén van ugyan egy plusz lemez, de a két villaszár közé nem került erősítő csövecske. Sárférőhely tekintetében felemás a helyzet, a láncvilláknál 15, míg a támvilláknál 20 mm a hézag, de a felső keresztmerevítőtől még a 2,0 hüvelykes semi slick gumi is csupán 10 mm-re forog, aminél szélesebbet egyébként a Foes sem ajánl, bár van rá magyarázat.
Apró, a célnak mégis tökéletesen megfelelő CNC-zett papucs
A választ a 90 mm hátsó utat biztosító Fox Float RP23 levegős rugóstag útja és rögzítése adja meg. Tulajdonképpen maga a tag teljesen széria, az állítható csillapítás mellett három keménységi fokozatú blokkolást tartalmaz, a kamra felőli szeme is teljesen szabványos. A becsúszóra szerelt kúp viszont egyedi gyártmány, a benne lévő menetes szárú gömbcsuklóval egyetemben, amit ki-be csavargatva a szemtávolság 170 és 185 mm között fokozatmentesen állítható. Mint mindenhol, itt is az arany középút a legjobb választás. Nagy szemtávolságnál és terheletlen állapotban a két himbakar találkozása csak néhány milliméterre esik a nyeregvázcsőtől, míg kisebb szemtávolságnál és teljesen összenyomódott rugóstagnál már a lengőkar felső összekötője veszélyezteti annak hátsó falát. Az állítható szemtávolság hátránya tehát ismert, most pedig jöjjön az előnyös oldala…
Szögek és fokok
…ez pedig nem más, mint a két vázháromszög helyzetének egymáshoz viszonyított fokozatmentes állíthatósága, amely egy XC versenyzőnek nem életbevágóan fontos, de az átlagos felhasználó számára nagyban megkönnyíti a személyre szabhatóságot. A rugóstag 15 mm-es szemtáv-állítása a fejcső és a nyeregvázcső szögét 1,4 fokos, míg a középcsapágyház magasságát 15 mm-es tartományban változtatja meg. Hatására különböző beépítési magasságú villáknál is tartható egy kiszemelt beállítás, vagy akár még nagyobb szögeltérések is megvalósíthatók. Csupán a csapágymagasságra kell tekintettel lenni, a többi érték viszonylag állandó. Tengelytávolsága ebben a kategóriában átlagos, láncvillája viszont a hosszabbak, míg felsőcsöve inkább a rövidebbek közé tartozik. Így a Prolite a meredek vázszögek ellenére is elég stabil futást, valamint sportos helyett inkább kényelmes üléspozíciót ígér. Ezzel egyben el is érkeztem a menettapasztalatokhoz.
Akcióhős bevetésen
A rugóstagot először keményebbre fújtam, majd fokozatosan csökkentettem a nyomást. Mivel a rendszer egyforgáspontos, így alapból van némi ringatózás, a progresszív rugózás miatt a 90 mm-es rugóút valamivel többnek tűnik, de nagyobb ütéskor gyorsan elfogy az útja és felkeményedik. Az érzékenység alacsony nyomáson meggyőző volt, a nagyobb bukkanókat és folyamatos rázatókat ekkor teljesen kisimította. Ezt az érzékenységet hígabb olajjal talán közepes nyomásom is elérte volna, helyette inkább az útfelület egyenetlenségeit közvetítette visszafogott formában, az enyhe libegést viszont csak a legnagyobb nyomással tudtam elűzni. Megoldás lehetne még az erőteljesebb csillapítás, ekkor viszont csökken az érzékenység és a rugóút is gyorsabban elfogy. De ott van még a három különböző állásra hangolható propedal szelep is, amellyel a rugózás karakterisztikája egy mozdulattal keményebbre vehető, vagy akár teljesen le is zárható. Sajnos az ehhez tartozó kis kék kar állandóan a kulacsért nyúló kezem útjába esett, így legtöbbször kioldottam a blokkolást.
A rövid felsőcső és a hajlított kormány miatt az üléspozíció kényelmes, kissé felegyenesedett testtartást eredményez, a meredek vázcsőszög pedig a súlypontot a középcsapágyhoz képest előrébb helyezi. A Prolite rövid és hosszú úton egyaránt kényelmes gép, csupán a hajtáshatékonyságát éreztem egyre kisebbnek. Hegymenetben a kormánymozdulatokra azonnal reagált, az első kerék végig a talajon maradt, a hátsóra viszont a kisebb terhelés miatt folyton figyelnem kellett. A kanyarokat a hosszabb tengelytáv kissé kiszélesítette, a haladási ív valamivel nagyobb volt, de különösebb instabilitást nem éreztem. Lefelé a hosszú tengelytáv még nagy sebességnél is jól tartotta az irányt, a szűk fordulókat viszont már nem igazán szerette. Laposabb vázszögeknél a jóval stabilabb útfekvésen túl a középcsapágy zavaróan alacsony magassága tűnt fel. A merevséggel egy pillanatig sem volt gondom, a legvégsőkig tartotta az ívet, bár az ezért felelős masszív hátsó háromszög lengőkarjának felső csúcsa csaknem 12 centis szélességével egyeseket zavarhat.
Árukapcsolás
Nemcsak a váz, hanem a vele együtt érkező I-Beam rendszerű SDG nyereg/nyeregcső és az Intense System 3 gumik is a tesztalanyok közé tartoztak. A nyereg enyhén lapos, előre-hátra könnyű mozogni rajta, párnázása megfelelő. Hagyományos pálcák helyett a nyeregcső egy középen végigfutó fogazott idomot ragad meg. Előnye, hogy rendkívül stabil, és fix fokozatokban állítható, hátrányai között azonban megjelenik az ülőlap rugózásának hiánya és nyeregtáskát sem fogad. A gumi a vázhoz hasonlóan amerikai tervezés, és szintén az XC műfajt célozza. Széles futófelületét az apró, alacsony gördülési ellenállású mintázat ellensúlyozza, amivel leginkább nedves döngölt, vagy kissé laza felületű talajon érzi otthon magát, a poros, köves vagy gyökeres utakon már nehezebb kordában tartani. Kanyarodáskor már a kis felületen lévő nagyobb bütykök dolgoznak, a laza vagy törmelékes talaj kivételével többnyire jól harapnak.
Végkifejlet
A Foes 2:1 Prolite egy más vázépítési kultúra szülöttje, annak minden előnyével és hátrányával. Amerikában egy XC versenyváznak számít, európai nézőpontból viszont egy erősen túlépített, majd 2,7 kilós tömege miatt nehéz terepre is alkalmas rövid rugóutas váz, amely nem veszi zokon, ha használója nagyot hibázik, vagy csak az átlagosnál merészebb természetű. Persze nem árt, ha van miből kifizetni az amerikai és a kézi gyártás miatti boros vételárat, amivel egy csapásra kiesett a lehetséges vásárlók többsége, a maradék viszont örülhet, hiszen olyan vázat birtokolhat, amely 10 év múlva is váz marad, és alig van rá esély, hogy a sajátján kívül egy másikat is megpillant belőle.
Megjelent a Bikemag 2009. május-júniusi lapszámában.
[poll id=”131″]
Forgalmazó: Bemp Kft.
Származási hely: USA
Vázgarancia: 2 év
Vázméretek: 15,5″, 18″ (tesztelt), 20,5″
Ajánlott fogyasztói ár: 599.000 Ft
Vázanyag: Easton EA6X alumínium
Rugóstag: Fox Float RP23
Váz tömeg: 2347 g
Rugóstag tömeg: 321 g
Geometriai adatok:
Fejcsőszög: 70,3-71,7 fok
Nyeregvázcső-szög: 72,5-73,5 fok
Felsőcsőhossz: 560 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: 565 mm
Nyeregvázcső-hossz: 475 mm
Középcsapágy-magasság: 295-310 mm
Középcsapágyház szélessége: 68 mm
Tengelytáv: 1080 mm
Láncvillahossz: 430 mm
Fejcsőhossz: 120 mm
Villa beépítési magassága: 480 mm
Ajánlott első rugóút: 75-100 mm
Hátsó rugóút: 90 mm
