Már messziről süt róla, hogy ez egy „divatbringa”. Fehér villával, fehér kerékkel, fehér fékekkel, és fehér nyereggel tökéletesen lekövették a divatot. Adtak néhány filctollat egy csapat – nem kifejezetten művész szakos – német középiskolásnak, és kész is lett a design. A nyeregre csak fekete filc maradt, de azt is sikerült megoldani. Nekem mondjuk még így is tetszik.
fotók: Atom
A váz geometriája kifejezetten jól feküdt. A fejcső integrált csapágyat kapott, a középrész 73 mm széles – ahogy mindez a mostani BMX vázaknál is divatos. Az alsócső kapott egy enyhe ívet, hogy a teleszkóp válla ne csapjon bele egy X-upnál. A hegesztési varratok apró egyenletes pikkelyekből állnak, és a komolyabb csatlakozási pontokon sem jött zavarba a Merida hegesztőrobot. Amit első ránézésre hiányoltam, az keresztmerevítő a váz hátsó traktusából. Sem a láncvilla, sem pedig a támvilla nem kapott külön merevítőt, ami általában nagyobb oldalirányú rugalmasságot okoz a vázban. Jelen esetben egyébként ezt nem tapasztaltam, bár nem is forogtam 360-akat, így ezekből nem is érkeztem le ferdén. Nem bírtam beletaposni az amúgy nagyon széles (24 × 2,4) gumit a láncvillába – ebben persze a hatalmas sárférőhely is szerepet játszott.
26"-os kereket is fogad
A láncvilla lapítása nagyon finom munka. A cső ugyanis egyáltalán nincs megroppanva, éppen csak finoman addig préselték, amíg a megfelelő ívet ki tudták hozni belőle. Persze a hydroforming korában ez a minimum ami elvárható. Sikerült a támvillán hagyományos felnifék felfogatási lehetőséget kialakítani – mind 24”, mind pedig 26”-os kerékmérethez. Hátul a papucsok nem kifejezetten szépek, inkább egyszerűek, ami megbocsátható a váz 44.900 Ft-os árának ismeretében. Plusz pont jár a védett helyre rakott láncfeszítő csavarért, kár hogy nem sikerült kereszthornyos helyett imbuszfejű csavart találni a raktárban.
Az új DJ2 végre átütőtengellyel
Sokáig keresgéltem a feliratot a villán, mire kiderítettem, hogy ez bizony egy DJ2. Két apró problémám volt vele. Az olajszint számomra nem volt kielégítő. Állandóan úgy éreztem, hogy kotyog valami elöl, pedig csak a csillapítószár csapott bele az olajba. Mivel ez mintapéldány volt, („sample bike”), így fordulhat elő a teló esetében az alacsony olajszint. Nem hiszem, hogy a vásárlók is találkozhatnának ilyennel, de ha igen, akkor ezt a kereskedő tudja orvosolni. A másik probléma a rugó erősségével volt. Számomra nagyon puhának bizonyult, amit bár némi ráfújással orvosolni tudtunk, mégis úgy gondolom, amennyiben nem a 12 éves, „nyomogatom a teleszkópomat a buszmegállóban álló szemükbe fésült hajú csajoknak” típusú 35 kg-os srácok alkotják a célcsoportját ennek a bringának, akkor beleférhetett volna egy keményebb rugó is. De talán ez is csak a „sample bike” problémája.
Integrált csapágy, újragyúrt váll
Színre nagyon tetszett a villa: a Marzocchitól elvárható grafikai élményt és szintet hozta, mely tökéletesen beleillik a váz grafikai stílusába. Műszakilag nagyra értékeltem az új kovácsolt vállat, mely ezekkel a „bemélyedésekkel” gyengébbnek tűnhet, mint bumszli társai, de aki kicsit többet ért a fizikához, az tudja, hogy miért erősebb. A többiek pedig higgyék el nekem, hogy az! Sikerült további közel 3 grammot lefaragni a tárcsafék-felfogatásból. Gratulálok a mérnöki munkához. Remélem, jövőre megörökli az 55-féle tengelyrögzítést is. Alapból nem értem, miért gondolja mindenki, hogy a dörtösök nem akarják berakni mondjuk az autóba a bringát. Vagy miért gondolják azt, hogy náluk mindig van szerszám a kerék kiszereléshez. Véleményem szerint az 55-féle kerékrögzítés semmivel sem gyengébb, mint a jelenleg használt háromcsavaros rendszer.
Az egyszerű papucs kazettás agyat fog közre
Megszenvedtem mire beértem vele először a melóhelyre. Az alacsonyan ülés még csak-csak, de ezek a széles gumik 1,5 barnál többet kérnek az én tömegem alá. A rendes nyomásbeállítás után viszont már kiválóan gurultak. Mikor másodszor közel hajoltam a kerékhez, kiszúrtam, hogy sajnos eléggé gyengére sikerült a küllők festése. Nagyjából iskolai temperával leecsetelt minőség köszönt vissza, körömmel kicsit le is tudtam kapargatni. Szörnyű csalódás volt. A tajvani minőséget a sűrűn reteszelő racsni feledtette, hangja pont nem bántó, de felhívja magára a figyelmet. A lassításra elöl-hátul 160 mm átmérőjű tárcsákat találunk, a hozzá tartozó -természetesen fehér – kétdugattyús munkahengerrel. Elöl rendesen tette a dolgát, de hátul egy kis levegő kerülhetett a rendszerbe, mert bizony kocsonyás volt a fogáspontja. A légtelenítést megkönnyítendő forgatható olajtartály került a fékkara, ahogy azt a mellékelt fényképen láthatjátok ti is.
Nagyon odatette magát a tervezőgárda a kiegészítők terén. A stucni igazi BMX jelleget ad a bringának, melyet tovább fokoz a hatalmas emelésű kormány is. Legnagyobb királyság azonban a nyereg-nyeregcső kombó. Felülről – az ülőfelület oldaláról – lehet benyúlni egy hatos imbuszkulccsal, fellazítani a csavart és beállítani a nekünk tetsző nyeregszöget. Ez montis körökben újdonságnak tűnhet, de a BMX-eseknél már elég régóta használnak ilyet, ez a Pivotal rendszer.
Akármikor ültem a bringára tekerni egyet, mindig arra gondoltam, hogy sípcsontvédő ide vagy oda, nem szeretném ha ez a pedál belecsapódna a lábamba. Méretes szegekkel „kivert” hatalmas taposófelületére viszont könnyen vissza tudtam találni. A hajtómű nagy figyelmet igényelt. Kanyarodáskor nagyon-nagyon könnyen le tudott érni. Kicsit koptattam ugyan belőle, de még így is. A kormány szögét hosszas töprengés és egyeztetés, valamint próbálkozások után közel függőlegesbe állítottam be. Általánosságban javasolt a fejcső szögének megfelelő szögű beállítás.
Nagyon jó volt a kék markolatba kapaszkodni, ami a nagy tenyerembe szépen belesimult. Manuálozgatni és egykerekezni könnyedén ki tudtam húzni, és meglepően stabilan sikerült ott is tartani. Jól eltalált csőhosszokkal operáltak. Ugratókon kezes társ volt a pumpálásban, de a villa sokszor elrontotta a szórakozásomat. Több időt kellett volna a finomhangolásra szánni. A csavarásokat és ferde leérkezéseket a hátsó traktus meglepően jól tolerálta. Az igencsak merev vázat a ballonos gumi tette elviselhetőbbé.
Szögben állítható olajtartály
Ez a bringa ugyan nem két forint, de szerintem minden egyes forintját megéri. Divatos, jól használható, és ha a tudásom lenne azon a szinten, még be is vállalnék vele pár versenyt is. Akik már nem kezdők, azoknak is javaslom, egy próbakörre mindenképpen! Aki az UMF palettáján olcsóbb vagy drágább gépre vágyik, az is megtalálhatja a számítását, mivel a tesztelt gép a középút, felette van a Team, alatta pedig a Steel 2.
Eredetileg megjelent a Bikemag 2009. decemberi lapszámában.
[poll id=”172″]
Forgalmazó: Bikefun Kft. – www.bikefun.hu
Származási hely: Tajvan
Vázgarancia: 2 év
Alkatrész-garancia: 1 év
Vázméret: 13”
Ajánlott fogyasztói ár: 189.900 Ft
Vázanyag: Steel
Villa: Marzocchi Dirt Jumper 2; 100 mm; 32 mm becsúszó
Lánc: KMC 8H-2
Lánckerék: 13 fogas
Hajtókar: Truvativ Ruktion 1.0; 32 fog
Középcsapágy: Truvativ Howitzer
Fék: Tektro Auriga Comp; 160/160 mm
Első agy: NN; átütőtengelyes
Hátsó agy: NN; Single speed kazettás
Küllők: „R”; húzott; fehérre festett
Felnik: Alex DM24 „White edition” (507 × 24); 36/36 furat
Külsők: Maxxis Holyroller; 24 × 2,4”
Kormánycsapágy: FSA
Kormány: Truvativ Hussefelt; 31,8 / 680 / 30 mm
Kormányszár: Truvativ Hussefelt; 31,8 / 40 mm
Markolat: Velo White; 140 mm
Nyeregcső: UMF; 31,6 × 350 mm
Nyereg: UMF dirt by Velo
Pedál: Wellgo
Geometriai adatok:
Fejcsőszög: 70,25 fok
Nyeregvázcső-szög: 68,5 fok
Felsőcsőhossz: 560 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: 580 mm
Tengelytáv: 1033,5 mm
Láncvillahossz: 400 mm
Fejcsőhossz: 110 mm
Tömeg: 14,5 kg
