A mostani tesztalanyom nagyon nagy örömöt okozott nekem. Már a Bringaexpón kiszemeltem, két ok miatt is. Az egyik, hogy gyönyörű, a másik, hogy beleillik a folyamatosan bővülő AM kerékpár tesztsorozatunkba, amiben eddig a Merida, a Lapierre, a KTM és a Superior modelljei szerepelnek, de a 6-700 ezres ársávban. A Rize 120 azonban jóval olcsóbb náluk, ezért is érdekes, hogy az alacsonyabb ár hol üt-, vagy nem üt vissza. Egy biztos: az „olcsósítás” szinte minden esetben grammokban is jelentkezik, így a Rize is nehezebb a kategória tesztjeinek többi szereplőjénél. De a tömeg nem minden, sőt én egyenesen úgy gondolom, hogy a legtöbb (nem profi!) felhasználó esetében eltúlzott jelentőséggel bír, hogy milyen nehéz egy bringa.
Sokkal fontosabb a geometria, az alkatrészek jó ár/tömeg aránya, és az, hogy ha már össztelós a gép, akkor mozog-e, és azt hogyan teszi. És ezen a ponton vesztette el a tömeg a jelentőségét, ugyanis a Rize nagyon-nagyon jó gép.
Fájdalmasan szép!
Kezdeném azzal, hogy mostanában kezdtem kicsit elveszteni a szépérzékemet, mert sok megosztó külsejű bringa fordult meg nálunk, amelyeknél azt az ideológiát találtam ki magamnak, hogy: „oké, hát nem valami szép ez a gép, de nézzük a műszaki tartalmat, mert az a fontos”.
Hát egy nagy frászt! A Rize döbbentett rá arra, hogy igenis, ma is vannak olyan gyártók, akik diktálják, hogy mi „A Szép”. (Mindannyian tudjuk, sok ilyen gyártó van, csak Lcs nem fogdoshatja a gépeiket…)
1,5”-os villanyak, Solo Air, lock out, kompresszió-állítás, 20 mm-es átütő tengely – a villa a bringa legjobb alkatrésze
Az RZ120-at nézegetve jöttem rá, hogy nem kell egy erős alu váznak durungnak lennie; hogy a csőformázást („SmartFormed”) lehet okosan úgy használni, hogy a végeredmény szép is és jó is legyen; hogy a bringaiparban unalomig erőltetett fehér szín egy kis fantáziával újra izgalmas lehet. És itt a példa, hogy ha valami szép, nem kell feltétlenül a legdrágábbnak lennie.
Akkor lőjük be, hogy kik képviselik a célközönséget! A 3-as számú Rize-ban az a jó, hogy a csúcsfelszerelt nullással megegyező a váz, de úgy olcsósítottak az alkatrészeken, hogy az nem ment az élvezet kárára. Sőt!
Piros elox forgáspont-csavarok és nyeregcsőbilincs – apró finomságok
A Rize gépek a gyártó azon össztelós kategóriáját képviselik, melyet a Scalpelek és az „Overmountain” gépek közé helyez. A Scalpel az össztelós verseny XC gépük, 80 mm rugóúttal, melynek különlegessége a „zero pivot” felfüggesztés, tehát nincs fő forgáspontja – egy igazi célgép. A Claymore és a Jekyll pedig a freeride és enduro gépük, melyeket összefoglalva „Overmountain”-nek hív a gyártó.
A Rize, 120-as rugóútjával próbál a legsokoldalúbb lenni a kínálatban, és felszereltségével ad lehetőséget a választásra – ki mennyit szán rá. A váz négyforgáspontos felfüggesztésű, nem Horst Linkes láncvilla-támvilla csatlakozással. A fejcső természetesen 1,5”-os átmérőjű, a hátsó kerék rögzítése gyorszáras. A váz kivitelezése, hegesztései és azok simára csiszolása egészen kivételes. A fejcső, bár 1,5-ös és ezért vastag, mégsem durung kinézetű, mert a közepén ügyesen beszűkítették. Az alsó- és a felsőcső formája azon túl, hogy terhelés-specifikusan kialakított, a „SmartFormed” technológiában rejlő korlátlan lehetőségek ízléses kihasználása. A végeredmény erős, merev, de mégis kecses.
Minimalista, könnyű, erős 3D papucsok
A formás- és műszakilag hibátlan részleteket gazdagítják a 3D kovácsolt rögzítési pontok, mint a vázpapucsok, a rugóstag- és himbakar befogatások és maga a himbakar is. A pontot az „i”-re az összesen 3 szín arányos használata teszi fel. A fehér, piros és fekete szín alapból hibátlan kombináció, de ahogyan az apróságokkal (pirosra eloxált forgáspont csavarok, nyeregcsőbilincs, matricázás) feldobták az összképet, nagyon kifinomult ízlésre vall.
Egy 120-at mozgó, 1,5-ös nyakú villa 20-as átütőtengellyel? Puff! Hát az amcsik nem hagyták, hogy a teló mellett csakúgy, egy szó nélkül el lehessen menni. Paraméterei a Cr-Mo becsúszókkal együtt egy jó 400 g-ot biztosan dobnak az össztömegen, de kit érdekel? A Reconokat mindig is imádtam, mert mozognak és ez alól ezek az egyedileg 1,5-ös nyakúra gyártott darabok sem képeznek kivételt. A villától abszolút többnek érzed magad és a komplett gépet is annál, mint amit tud(sz) valójában. Maximális érzékenységgel mozog, jó karakterisztikával és természetesen nagyon merev – jól kanyarodik és jól fog a fék is rajta, már amennyire az Elixirről ez elmondható.
Megint az egyedi részletek: marással könnyített kupak lézergravírozással és a szintén könnyített stucni, valamint 5 mm-es hézagolókból 5 db a könnyű testre szabás érdekében
Az alkatrész-összeállítás nagyon okos. A meghajtás ár/érték aránya jobb nem is lehetne, mert egy alap Octalinkes kar van fent, mely a megcélzott felhasználó szintjére tökéletes. Kicsit nehéz, de műszakilag hibátlan. A váltást az X7 szintjére lőtték be, ami szintén jó döntés. 27 sebességes a rendszer, ami kiforrottsága miatt hibátlan is volt. Most a KMC lánccal is meg voltam elégedve – ezek az újabbak már jobbak, mint a 2-3 évvel ezelőttiek.
A Cannondale kiegészítők jók és kényelmesek. A nyeregcső egy darabból készült és hátrahajlás nélküli. Ez jó döntés volt a vázszögek és -hosszok miatt (erről később, a menettapasztalatoknál).
Itt látszik, hogy ez a csúcs vázzal megegyezik: a hegesztések eldolgozása, a himbakar kecsessége, marásának minősége és a kicsi, csavaros bowdenház tartók – többek között
A kormány magassága és hajlása is hibátlan. A fék átlagos – mint az olcsóbb Avidok általában, lassan kopik be, aztán működik, ennyi.
A kerekekben semmi extra, pozitívumként a DT Champion küllőket említeném. Hátul viszont a „dömping” Shimano agy, a 475-ös ciripel.
Menet közben:
Amikor még az F5-öt teszteltem kb. 3 évvel ezelőtt, akkor azt éreztem, hogy M-es méretéhez képest kicsit hosszú. Nem a tengelytáv, hanem a vízszintes felsőcsőhossz. Most a Rize esetében ez nem volt egyértelmű. A mérések is azt támasztották alá, hogy a többi tesztelt AM géphez képest is arányosan hasonlók a méretei.
Keménygumi / műanyag kombó láncvillavédő, melyben belül vezették el szépen a bowdenházat
Az érdekesség inkább a vázszögek esetében van. A többi gépnél 70 fok alatti fejcsőszöget mértünk 72-73 fokos nyeregvázcsőszöggel, a Rize esetében azonban a fejcsőszög és a nyeregvázcső-szög majdnem megegyezik és körülbelül 71,5 fokos.
Az összhatás érdekes érzés, mert a meredekebb fejcsőszögből jobb mászóképességre következtetnénk, a laposabb nyeregvázcső-szögből viszont rosszabbra, mert nem tekerünk annyira magunk alatt. A végeredmény egy fordulékony, agilis gép lett, ez is volt a célja a gyártónak.
Az RZ 120 sorozat feladata és célja az volt, hogy minél jobban kielégítse az 50% felfelé – 50% lefelé igényeket, de a 3-as típusa (tesztalanyom) nem lett kifejezetten a mászás bajnoka, ami természetes, hiszen az össztömege 14 kiló – ez nem elhanyagolható dolog, ezen kívül Black Shark külsőkkel szerelték, amelyek 4 éve még simán elmentek volna freeride külsőnek is akár. Mászáskor azért sokszor jól jött a traktorgumi jellege, mert semmin sem pörgött el, átment mindenen.
Amikor egy márka betűtípusa alapból hibátlan. A felsőcsövön az „RZ One Twenty” felirat milyen?
Folytatva a sort, a villa nem leültethető, így ez sem a mászást segíti, és ott van még a lapos nyeregvázcső-szög, amit korábban már említettem. Síkon már minden rendben, a geometria és a kiegészítők elég kényelmes összhatást adnak. A gumi ekkor sem segít – itt említeném meg, hogy a Rize 120 1-es és 0-s modelljét már Rocket Ronnal szerelték, ami nagy ugrás a Black Sharkhoz képest a könnyebb kerék érdekében és a versenyfelhasználás irányába.
Lefelé azonban minden megváltozik, és a gép átalakul egy állattá. Nem beszéltem eddig a váz mozgásáról. A karakterisztika pont olyan, amilyennek lennie kell: az elején finom megindulás, aztán lineárisnak mondható bemozgás, az út végén pedig progresszív felkeményedés. Az X-Fusion tagok eddig vegyes képet mutattak, de most bebizonyosodott, hogy a különböző vázak miatt. A RZ-ben ugyanis – láss csodát – jól teljesített. Semmi kiemelkedő, mert azért van jobb nála, de összességében hibátlan volt. Bár van lock out funkció rajta, a váz eleve nem egy túlpogózós fajta, meg a tag sem, így nem igazán lockoltam mászáskor.
Cannondale RZ One Twenty 3 kerékpárteszt
A mozgás olyan volt, hogy a sebesség növekedésével egyre jobbá vált, ezért, amit a villánál is írtam, (többnek érződik, mint amit tud) a vázra- és ezért a komplett gép mozgására is érvényes: többnek érződik a rugóút, mint amennyi. Én pontosan ezt szeretem, és ezt keresem mindig is egy össztelósban. A hibátlan összképet csak az zavarta meg, hogy a villa annyira érzékeny, hogy az egyébként szintén szuperül mozgó váz egy kicsit elmaradt tőle, ezért a mozgás összhangját 10-ből 8-ra értékelem.
A váz nem Horst Linkes (a hátsó forgáspont nem a láncvillán van), ezért a fékfüggetlenség nem tökéletes, de menet közben a jó geometria és jó mozgás feledteti azt. Egy 120-at mozgó gépen egyébként a fékfüggetlenség hiánya nem akkora probléma, mint 140-150 mm felett.
A menettulajdonságot befolyásoló második legfontosabb dolog a gumikérdés. A Black Shark lefelé igazolta létjogosultságát, mert egy igazán jó örömbringából ő csinált csillagos ötös gépet. Lefelé már egy jobb fajta enduro gép nyergében éreztem magam, a külsők harapták a talajt keményen, és miután az Elixirek hajlandóak voltak fogni is, már rövid fékutakat is tudtam produkálni.
Ezek a Black Sharkok egyébként újak, 2011-es modellek és a gyártó Active Line szériájába tartoznak, ami azt jelenti, hogy semmi extra nincs bennük: drótperem, Basic Compound (általános alapanyag), kb. 850 grammnyi tömeg, Puncture Protection (alap defektvédelem) és kész. Tetszettek.
Cannondale RZ One Twenty 3 kerékpárteszt
Két tuningtippem van csak: az egyik a stucni rövidebbre cserélése, de ezt szinte minden AM gépnél el kell mondanunk – szerintünk a 100-as stucni túl hosszú. Az optimális a 80-as lenne egy M-es gépre. A másik pedig, hogy a hátsó agyat el kell használni (megfelelő karbantartással ez azért igen sokáig tartana), majd cserélni egy komolyabb mechanikájú darabra. Gumicserével a gép simán vállalható amatőr, de komoly maratonozásra egyaránt.
Összefoglalva: a RZ One Twenty 3-ra én azt mondom, hogy 60%-ban lefelé és 40%-ban felfelé gép. Természetesen a helyén-, tehát a saját szintjén kezelve. Ezt a gépet az eddigi mezőnyből a leginkább ajánlom azoknak, akik a 120-as gépekben látják saját maguk számára az örömbringázás eszközét, és azt a legjobb áron szeretnék megkapni. Mert az ára nagyon jónak mondható a hazai piacon!
A tesztkerékpár 454.900.- helyett most 390.000.- forintos kedvezményes áron vásárolható meg a Mali Bycycle Technology márkaboltjában – Stop-Shop; 1036, Budapest, Bécsi út 136.
A kerékpár részletes specifikációja ide kattintva érhető el.
InfoBox:
Forgalmazó: Mali Kft.; www.mali.hu
A kerékpár adatlapja a forgalmazó honlapján ide kattintva érhető el.
Tesztelt váz mérete: M
Elérhető vázméretek: S, M, L, XL
Származási hely: Tajvan
Vázgarancia: 1 év
Alkatrész-garancia: 1 év
Ajánlott fogyasztói ár: 454.900 Ft
Szöveg: Lcs
Fotó: Lcs, KGÁdám
