Már csak néhány nap van hátra az idei esztendőből, így egy bővebb összefoglaló keretében visszatekintünk mindazon sikerekre, amelyeket honfitársaink értek el a kerékpársport világában, 2021-ben.
Az idei évet a koronavírus-járvány éppúgy tönkretette, mint a tavalyit, a változásokat a saját bőrünkön is érezhettük. A sport szempontjából mégis pozitívabb az összkép, tekintve, hogy idén például sikerült megrendezni a tavalyról elhalasztott olimpiai játékokat. Persze, a kétkerekű versenyek sem maradhatnak ki a sorból, már csak azért is nem, mert péntekkel bezárólag a valaha volt legsikeresebb évét zárja a magyar kerékpársport.
Ha a 2021-es esztendőt a kerékpársportban elért magyar eredmények alapján kéne értékelni – a múlt fényében -, akkor nehezen találnánk rá jelzőket. Valószínűleg egy évvel ezelőtt nem sokan voltunk, akik olimpiai pontszerző helyet, rózsaszín trikót, vagy épp világkupa-futam győzelmet jósoltak volna honfitársainknak. Még szerencse, hogy ők pont ezt a kisebbségi tábort erősítették, és elhitték, hogy az akarat, a kitartás, a szív bizony olyan magasságokba repítheti őket, ahová korábban magyar versenyző még nem tette be a lábát.
2021 legrangosabb sporteseménye a tokiói olimpia volt, amelyet valamilyen úton-módon, sok-sok szervezői hiányossággal tarkítva, a japán társadalom egy részének masszív tiltakozása ellenére is sikerült megrendezni. Az ötkarikás játékokat Thomas Bach az újjászületés ünnepének szánta, amikor tavaly tavasszal a halasztás mellett döntöttek a szervezőbizottság tagjai. Ez példátlan volt az esemény történetében, sokan – leginkább a sportolók – nem is értettek vele egyet, de nem volt mit tenni. Az olimpia csúszott, mi vártunk, és mint utólag kiderült, nem feleslegesen. A magyar sportolók megannyi felejthetetlen pillanatot okoztak számunkra, és a 20 érem (6 arany, 7-7 ezüst és bronz) mellett volt egy negyedik, pontszerző helye is az olimpiai csapatnak, amelyre különösen büszkének kell lenünk. Főleg nekünk, kerékpárosoknak. Vas Kata Blanka szinte a semmiből robbant be az olimpiai éremesélyesek közé, és a mindössze 19 éves versenyző egy csapásra felhelyezte Magyarországot a sportág térképére. Korábban magyar kerékpárosnak soha nem sikerült ilyen jó eredményt elérnie, pontszerző helyeink is csak a velodrómból volt, többnyire az előző évezredből. És ez a siker annak fényében még inkább felértékelődik, hogy a hegyikerékpárban jeleskedő nemzetek kerekeseit, Hollandia és Franciaország legjobbjait sikerült maga mögé utasítania Blankának; mint emlékezhetünk, a svájciak házi versenyt rendeztek a dobogóért. A japán főváros úgy látszik, szerencsét hoz, 1964-ből ugyanis már van egy ötödik helye a sportágnak.
A magyar kerékpársport pontszerző eredményei az olimpiákról
4. helyezés
2021, Tokió: Vas Kata Blanka (női hegyikerékpár)
5. helyezés
1924, Párizs: Grimm János, Uhereczky Ferenc (pálya, kétüléses tandem)
1936, Berlin: Orczán László (pálya, 1000 méteres időfutam)
1936, Berlin: Liszkay István, Németh Miklós, Orczán László, Pelvássy Ferenc (pálya, üldöző csapatverseny)
1952, Helsinki: Furmen Imre, Schillerwein István (pálya, kétüléses tandem)
1964, Tokió: Bicskey Richárd, Habony Ferenc (pálya, kétüléses tandem)
2000, Sydney: Szabolcsi Szilvia (pálya, női repülőverseny)
6. helyezés
1952, Helsinki: Szekeres Béla (pálya, repülőverseny)
S ha már a fiatal lány sikereinél járunk, nem mehetünk el szó nélkül univerzális tevékenysége mellett sem. A 20. életévét idén szeptemberben betöltő sportoló ugyanis a monti mellett országúton, illetve ciklokrosszban is jeleskedik, nem is akármilyen eredményekkel! Kezdődött minden azzal, hogy nyár elején a legmagasabban jegyzett országúti csapat, az SD Worx egyből lecsapott rá, mint a jövő nagy kerékpárosára, és a mögöttünk hagyott év is azt igazolja, hogy a holland csapatnál jó lóra tettek. A flandriai világbajnokságon a magyar válogatott legjobb eredményét érte el, amikor az országútisok mezőnyversenyében negyedikként haladt át a célvonalon. Két héttel korábban a trentói Európa-bajnokságon U23-as kategóriában lett második, öt nappal azután, hogy a nők számára kiírt, négynapos Vueltán a 9. helyet szerezte meg összetettben. Nem rossz eredménysor. Ja, és emellett a hazai bajnokságon sem talált legyőzőre, a mezőny- és időfutam versenyben is sima győzelmet aratott, mindkettőben megvédve címét.
Ám ez még mind semmi! – mondhatnánk, és ami azt illeti, mondjuk (írjuk) is. Blanka legnagyobb sikerei ugyanis a ciklokrossz szakághoz kapcsolódnak, aminek mi, kerékpárrajongók azért is örülhetünk kifejezetten, mert így a holtidőszakban is van kinek szorítanunk. Már nem közömbösen ülünk le a televízió képernyője elé, hanem igenis van kiért szurkolni, ráadásul egy olyan valakiért, akinek valós esélyei is vannak a győzelemre. Az idei világkupa-sorozat állomásain egyre előkelőbb helyeket szerzett Blanka, és a sok-sok befektetett munka, idő, energia, és persze a végtelen akarat Overijsében csúcsosodott ki, ahol győzelmével újra történelmet írt kerékpárosunk. (Két állomás között az Európa-bajokságon is jelenése volt, ahonnan ezüstéremmel tért haza.) Ráadásul a verseny ünnepnapra esett, így mindannyian élőben szurkolhattuk ki Blankának a győzelmet. Most mi, szurkolók megint ünneplünk, a kerékpárosok pedig megint versenyeznek: Blanka az év utolsó hétvégéjéről is begyűjtött egy 6. és egy 8. helyet. Ennek a nívós, és szinte véget nem érő eredménysornak köszönhetően 2021-ben több, mint hétszer annyi világranglista pontot gyűjtött Blanka, mint egy évvel korábban, ezzel pedig a 41. lett a hölgyek rangsorában. Blanka eredményei elismeréseként tagja annak a három magyar sportolónak is, akik közül kikerül az Év női sportolója január 6-án, a Nemzeti Színházban tartandó gála keretein belül. (A másik két jelölt egyaránt kajakozó, Kozák Danuta és Csipes Tamara személyében.)
Azért az a fiatal lány eredménysorából is látszik, hogy egymaga több mindent ért el nemzetközi szinten, mint az összes többi magyar kerékpáros összesen, köszönhetően persze annak, hogy egyszerre három szakágban is a világ élvonalába tartozik. Most azt hihetnénk, hogy Magyarországnak nincs több, világelitbe tartozó kerekese, pedig ez nem így van. Sőt!
A férfiak is okoztak feledhetetlen pillanatokat idén, amelyeket legjobb lenne újra átélni. Kerékpáros szempontból persze a legemlékezetesebb május 13-a, és a 2021-es Giro első hegyi szakaszának a befutója: Gino Mäder győzelmének, és Valter Attila fantasztikus teljesítményének köszönhetően rózsaszínbe borult a világ. Valter Attila három szakaszon keresztül viselhette a sportág egyik legrangosabb mezét, a maglia rosát, azaz a rózsaszín trikót, miután a hatodik szakaszon megelőzte Egan Bernalt összetettben. A Groupama-FDJ profijától sajnos kolumbiai vetélytársa visszavette azt, majd meg is őrizte a verseny végéig (megvédve ezzel címét), de Valter csapata legjobbjaként így is az előkelő, 14. helyen végzett. Tavaly a Tour de Hongrie győzelme után 27. lett a szokatlan időpontban megrendezett Girón, idén 13 helyet javítva a 14. Ha jövőre is javít ugyanennyit, akkor…, a mondat befejezését olvasóimra bízom. És ha már a jövőről, a profi világról, és a Giro d’Italiáról beszélünk, akkor emeljük ki azt a sportdiplomáciai sikert, hogy az egyik legrangosabb kerékpáros körverseny 2022 májusában Budapestről rajtol majd. Összesen három szakaszt rendeznek magyar földön, mielőtt a versenyzők folytatnák útjukat Szicíliában. Emellett pedig reméljük, hogy jövőre is legalább két kerékpárosunk fog a mezőnyben tekerni: Valter mellett erre minden esélye megvan a Wanty-hoz szerződött Peák Barnabásnak, illetve az Eolo-Kometa két versenyzőjének, Dina Mártonak és Fetter Eriknek.
És ha már szóba került ez a három úriember, akkor szóljunk is róluk. Peáknak idén nem sikerült kiugró eredményt elérnie, azonban pozitívum, hogy a legnívósabb versenyeken képviselte a magyar színeket. Ott volt több rangos egynaposon (Paris-Roubaix, Strade Bianche), versenyzett az Eb-n és a Vb-n is. A 2.1-es besorolású Settimana Ciclistica Italiana második szakaszáról van egy második helye. A legfontosabb dolog vele kapcsolatban, hogy néhány hete a belga profi csapathoz, az Intermarché-Wanty-Gobert-hez igazolt, így jövőre is két magyar kerékpárosunk fog World Tour-csapatban tekerni. Fetter Erik a világbajnokság U23-as mezőnyversenyében, egy kiélezett versenyt követően lett negyedik, és Peákhoz hasonlóan szintén részt vett egy monumentumon (Il Lombardia). Legjobb eredményét azonban a Tour de Limousin 2.1-es besorolású versenyén érte el, ahol megnyerte az utolsó szakaszt – tette mindezt augusztus 20-án, az Államalapítás Ünnepén. (Úgy látszik, ezek az ünnepnapok csak első helyeket hozhatnak, így jövőre tanácsos kiemelt figyelemmel követni az e napokon zajló versenyeket.) Dina Márton Magyarországon kívül csak Olaszországban és Spanyolországban állt rajthoz idén. Viszont ott volt a Girón – ahol összetettben 100. lett -, illetve a Tour of the Alps hegyi trikójáért folyó küzdelemben a második helyet szerezte meg.
Fetter Erik egy eredményes szezonon van túl
Összegzésképp elmondhatjuk, hogy két kerékpárosunk örökre beírta magát a történelemkönyvekbe, teljesítményük, eredményeik pedig jelezték, hogy a közeljövőben Magyarországra is érdemes lesz több figyelmet fordítani. A fent kiemelt események voltak a legfontosabbak, amelyek kapcsán nemcsak itthon, de külföldön is hangos volt a sajtó, emellett azonban nem szabad megfeledkezni egyik sportolónk teljesítményéről sem, akik vitték a világban Magyarország jó hírét. És hogy mi a kívánságunk 2022-re? Egyrészről erőt, egészséget, sok-sok balesetmentes kilométert kívánunk minden kedves olvasónknak, másrészről pedig egy legalább ilyen jó évet a honi kerékpársport számára. Vagy egyszerűen csak annyit: folytassák, kérem!
