A „habverő“ megjelenésekor a homlokomra csaptam, hogy ezt miért nem én találtam ki. Egyszerűbb szerkezetet nem nagyon tudnék elképzelni, ha pedálról van szó. Épp ezzel az egyszerűséggel nyűgözött le már az első találkozáskor.
A kezdeti lelkesedés miatt első ránézésre csak a pozitív tulajdonságait láttam. Filigrán megjelenése könnyű súlyra engedett következtetni, „szellős“ felépítésének köszönhetően nyilván kifogástalanul működik sárban, az már csak hab a tortán, hogy kettő helyett négy oldalon is bekattinthatjuk a csukánkat. „Nekem ilyen kell!“ – volt tehát az első reakció, aztán mégis más pedál mellett döntöttem, anélkül, hogy az Eggbeatert kipróbáltam volna. Ennek egyetlen oka volt, mégpedig: hogy azon állítható volt a rugóerő.
Sokat hallottam és olvastam előnyeiről és hátrányairól, végül aztán tavaly két tesztbringán is alkalmam adódott kipróbálni a beugró szintű C modellt, ami a pedálról alkotott véleményemet részben megerősítette, részben cáfolta.
No, de a múltbéli emlékek helyett foglalkozzunk inkább a 2010-es Egg Beater SC-vel! Ezt a modellt az alap C és az igényesebb kivitelezésű SL közé pozícionálták. Az elképzelés az volt, hogy egy – a C-hez – hasonlóan masszív pedált készítsenek magasabb minőségű anyagok felhasználásával. Ennek eredményeként az SC tengelye edzett Cr-Mo acél, a pedáltest és a rugó pedig nemesacél. Az alapanyagok miatt a 167 grammos szuperpehelysúlyú 4Ti-nek a maga 286 grammjával – erős túlzással –, majdnem a dupláját nyomja, de az előbbire jellemző nagy karbantartási igény és rövid élettartam vélhetően az SC-re nem lesz jellemző. Igaz, a nagyobb tömeg nem jelent feltétlenül tartósabb konstrukciót, az azonban érdekes, hogy a CB 2011-es pedáljainak zászlóshajója, a 4Ti-t leváltó 11-es 7 grammal nehezebb, ami azonban elenyésző, ha figyelembe vesszük, hogy az eddigi siklócsapágyakat tűgörgős váltotta fel.
Már a tavalyi tesztgépeken tapasztaltak eloszlatták azon félelmemet, hogy a fix rugóerő gondot jelenthet. Ahogy akkor a C-vel, most az SC-vel sem fordult elő, hogy kirántottam volna a lábam a pedálból. Ez sem nyugis tekerésekkor, sem a versenyek hevében nem fordult elő. A másik aggodalmam –, hogy az aprócska pedáltest miatt csak kisebb felületen adom át az erőt a pedálra és emiatt a cipőm talpát esetleg rugalmasnak fogom érezni – sem igazolódott be, annak ellenére, hogy nem karbon talpú cipőt használok. A terhelés nyilván így kisebb felületen oszlik el, de tapasztalataim szerint, ez nem érezhető. A kétoldalas pedálokhoz szokott lábam – a négy oldal ellenére – néha nehezen talált bele a pedálba. A megszokottnál jobban előre kellett tolnom a cipőm orrát ahhoz, hogy bekattanjon a stopli. Verseny közben az is előfordult, hogy négy oldal ide vagy oda, jó darabig szerencsétlenkedtem, mire sikerült belépnem. Ezt azonban nem a pedál számlájára írom, sokkal inkább azzal magyarázható, hogy máshoz szoktam és 180-as pulzus környékén reflexből próbáltam megoldani a dolgot. Ha már szóba került a verseny, a szlovákgyarmati első OX futam pályáját napokig áztatta az eső, ennek köszönhetően egy szakasz a pályabejárás napján még meglehetősen sáros volt. Ezen a részen letettem a lábam és jó adag agyagos sárral tapasztottam tele a talpát, ami viszont a pedálba lépésben mindez nem akadályozott.
Ennél a habverőnél a „hagyományos“ pedálok között is találunk könnyebbet, tehát nem a súlymániások jelentik a célközönséget. Legnagyobb előnye a kiemelkedő sártűrő képessége, tehát azoknak lehet jó választás, akik nem riadnak vissza a sáros tereptől, és télen sem hagyják porosodni a bringát.
InfoBox:
Forgalmazó: Megabike
Cím: www.megabikeltd.hu
e-mail: info(kukac)megabikeltd.hu
A pedál tömege: 288 g/pár
Ajánlott fogyasztói ár: 28.000 Ft
Szöveg: Kovács Botond
Fotó: Crank Bros., Kovács Botond