Magam sem tudom, hogy miért, de emlékezetemben sosem hagytak maradandó nyomot a Haro bringái. Csupán a merevvázak érdekesen vezetett felsőcsöve, Rasmussen cross country világbajnoki győzelme és a Dave Mirra-féle BMX villan be. Meg az, hogy hónapok óta egyet sem láttam. Mostanában viszont beindult a tervezők agya és rámozdultak a virágkorát élő XC/trail vonulatra. Ennek egyik ékes képviselője a vadonatúj, virtuális forgáspontos Sonix sorozat, melyből ezúttal a belépőmodellt fogtam vallatóra.
Úgy állt előttem a bringa, mint az újonnan felfedezett egzotikus állat, amit még senki sem törzskönyvezett. Nyomban konstatáltam, hogy a színekkel nem vacakoltak, a vázat hibátlan, hófehér gyöngyház-metál fényezés fedi, rajta diszkrét halványszürke feliratok és díszítések. Ezen kívül minden alkatrésze fekete, helyenként fényes, de nagyrészt matt felülettel.
Rendíthetetlen alapok
Túllépve a külalakon, a 7005-ös alumíniumból készült és már a megjelenésével is atombiztos váz kialakítása több szokatlan részletet is rejtegetett. Azokat is főleg a forgáspont és a rugóstag környékén, de erről kicsivel később. A fejcső teljesen hétköznapi, ahogyan a kör profilú, duplán változó falvastagságú, egy-egy nyitott végű felülhegesztéssel erősített felső- és alsócső, valamint a kis trapéz alakú csővel merevített nyeregvázcső is. Utóbbi kettő azonban kovácsolt és forgácsolt idomokkal kapcsolódik össze, amiért a Haro Virtual Link System megoldása a felelős. Az alsócső végére egy plusz lemezzel erősített, a cső végét szabadon hagyó idomot hegesztettek, amihez egy-egy csapágy közbeiktatásával két kis himbakar csatlakozik. Ez két nagyobb csapággyal öleli körbe a lengőkar egyik csúcsát adó csapágyházat. A négyzetszelvényű lánc- és támvillák nem túl szépen érnek el a légies papucsokhoz, máskülönben a hegesztések mindenhol példás varratokat vonultatnak fel. Másik végük egy merevítő csővel összekapcsolt, forgácsolt yoke-ban végződik. A támvillák hatásvonalában álló rugóstag csatlakozásánál egy kétrészes himbakar merevít, az alsócsőhöz érő másik vége miatt a kulacstartó csak az alsócső aljára szerelhető. A bowdenek végig házban, védett helyen futnak, bár bonyolult vázforma miatt az alsó vezetése komplikált.
Mozgáskoordináció
A vázban a Rock Shox legegyszerűbb Bar sorozatának 2.1-es verziója dolgozik, amelynek szerencsére a csillapítása is állítható. Szoros és száraz tömítései miatt mozgása kezdetben nehézkes és nyiszogó volt, de pár csepp olaj után életre kelt. Útját szépen kimozogja, csillapítása a kis kar néhány fordulatára csak mérsékelten lesz hatásosabb, aztán az utolsó fél fordulat folyamán hirtelen belassul a tag. Sőt, a végén majdnem le is zár. Többféle csillapítási beállítást is kipróbáltam, de mászásnál túl kevés, lejtőzésnél pedig túl sok volt a beállított érték. Egy jó rugóstag minden bizonnyal megoldaná a problémát. Menet közben nagyon figyeltem a Haro virtuális lengőkarjának működését, melynek lelke a nyolcas alakú fekete mini himbakar. Erőteljes pedálozáskor, például kemény mászásnál, vagy kiállva tekeréskor a lengőkarba integrált középcsapágyház miatt a lengőkar fölösleges mozgása megszűnik, a hajtóerő teljes egészében a kereket forgatja. Ha azonban a terhelés a nyereg irányából érkezik, a felfüggesztés életre kel és minden útjába kerülő tárgyat kimozog. Tehát mászáskor a pedált terhelve a Sonix merevvázas gépgént viselkedik, míg lejtőzéskor a nyeregben ülve már a DH bringák jellemzőit mutatja.
Ezzel a remek elgondolású hátsó felfüggesztéssel sajnos nincs partiban a progresszív karakterisztikájú villa. A súlyomhoz túlságosan kemény rugó és a valószínűleg száraz belsőségek következtében csak az igazán nagy ütések hatására tudtam csak kihozni belőle 75 mm utat. Ami igazából csak 65 volt, mert a beülés 10-et elrabolt belőle. Pedig még a jobb szár tetején állítható előfeszítést és bal szár alján lévő csillapítás sem adtam rá. Az igen súlyos villának csak a merevségét írtam a javára, egyéb tulajdonságaival nem lopta be magát a szívembe. Egy könnyű, valódi mozgásra képes, akár rugós villával sokkal élvezetesebb lenne a Sonix.
Innen-onnan
Az egyszerű és meglehetősen nehéz kerekekbe komoly feszültséget vitt a gépi fűzés, aminek előnye, hogy merevsége kategóriájában kiváló. Mindkét agy golyós rendszerű, a hátsóban könnyen forog a tengely, az elsőben viszont kissé akadozik. Az agresszív mintázatú, aszfalton rázós, terepen jól harapó Kenda Nevegalok sem épp könnyűek, de legalább minden körülmények közt elboldogulnak. Mászáskor, fékezéskor és kanyarban egyaránt jól vizsgáztak. A meghajtás alapját adó Firex hajtómű rugalmasságát a nagy terhelésnél a váltóba súroló lánc szemlélteti a legjobban, a Deore lánccal és 34-es legnagyobb lánckerék miatt a mászásokat segítő sorral nem volt probléma. Hasonlóan jól vizsgázott a Deore karokból, a korábbi LX váltóból és egy több éves átdobóból álló váltószett, bár néhány alkalommal csak bántó hangok kíséretében találta meg a fokozatot.
Az elöl-hátul kis tárcsákat szorító fékek eleinte egy ócska műanyag V-fék hatásfokát sem hozták, de pár száz méter ereszkedés alatt fényéveket javult a teljesítményük. Ezután a fékérzés kissé nyúlós maradt, de a fékezéshez szükséges erő jócskán csökkent, a fékhatás pedig nagyságrendekkel jobb lett és a teszt ideje alatt ezt folyamatosan nyújtotta. A kiegészítőket a legolcsóbb márkás darabokból válogatták össze. A kormányzást a jól csengő de súlyos Truvativ komponensek segítik, méretük és illik a gép felhasználásához, a gumi WTB markolatot viszont kicsit bizonytalannak találtam. A WTB másik terméke, a kissé homorú formájú nyereg síkon és lefelé kényelmes volt, csupán mászásnál volt zavaró a magas orr, amiről minduntalan hátrafelé kezdtem csúszni.
Ez csak a kezdet
A teszt végeztével vegyes érzelmekkel tettem le a bringát. A Sonix egy ötletes és valóban működő felfüggesztési rendszert használó sorozat legolcsóbbja, annak minden előnyével és hátrányával. 300 ezer forintért egy korrektül működő, megbízható, ugyanakkor nehéz és a tudásából csak kevesen kidomborító kerékpárt kap az ember. Ebben a felállásban inkább túrázásra alkalmas, ott még nem jönnek elő a gyengén teljesítő villa és a belépő szintű rugóstag rossz tulajdonságai. Ha komolyabb felhasználás a cél, akkor főleg a villa cseréjén érdemes elgondolkodni, de könnyebb gumikkal, kerekekkel és kiegészítőkkel is látványos fejlődést lehet elérni. A meghajtást és váltó- és fékrendszert nem bolygatnám, gondos karbantartással hosszú évekig szolgálatban tarthatók.
Megjelent a Bikemag 2009. július-augusztusi lapszámában.
[poll id=”145″]
Forgalmazó: Avex Kft.
Származási hely: Tajvan
Vázgarancia: 5 év
Alkatrész-garancia: 1 év
Vázméretek: 16”, 18” (tesztelt), 20”
Ajánlott fogyasztói ár: 299.000 Ft (a váz külön nem kapható)
Váz: 7005 alumínium; Virtual Link System; 120 mm
Rugóstag: Rock Shox Bar 2.1; 190 × 50 mm
Villa: Rock Shox Tora 239; 100 mm
Hajtómű: Truvativ Firex 3.0 GXP (22/32/44 fog)
Középcsapágy: Truvativ GXP
Lánckeréksor: Shimano Deore CS-HG50-9; 11-34 fog
Lánc: Shimano DeoreCN-HG53
Első váltó: Shimano Deore LX Top Swing FD-M570
Hátsó váltó: Shimano Deore LX RD-M581
Váltókar: Shimano Deore Rapidfire Plus SL-M530; 9 fokozat
Fékszett: Shimano Deore BR-M485; 160 / 160 mm
Első agy: Pivit; 32 furat
Hátsó agy: Shimano Deore FH-M745; 32 furat
Felnik: WTB SpeedDisc XC; 32 furat
Küllők: 2 mm, fekete, réz anyával
Külsők: Kenda Nevagal; 26 × 2,10
Kormány: Truvativ XC Riserbar; 660 mm
Kormánycsapágy: FSA 1 1/8”; golyós
Kormányszár: Truvativ XR 3D; 100 mm / 5 fok
Markolat: WTB Moto
Nyeregcső: Pivit (Kalloy) SP20; 30,9 / 350 mm
Nyeregvázcső-bilincs: Pivit; csavaros
Nyereg: WTB Rocket V
Bowdenek: Jagwire
Pedál: Wellgo LU-926 alu keretes
Geometriai adatok:
Fejcsőszög: 71,0 fok
Nyeregvázcső-szög: 73,5 fok
Nyeregvázcső-hossz: 460 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: 600 mm
Láncvillahossz: 420 mm
Fejcsőhossz: 125 mm
Kormányszárhossz: 100 mm
Tengelytáv: 1073 mm
Középcsapágy-magasság: 317 mm
Csapágyház szélesség: 73 mm
Tömeg: 13,9 kg
