blogok hírek magazin országúti RetroBlog tech

Pinarello Crono 1986 – az aerodinamika úttörője

2013.08.24.

A patinás olasz márka nem ismeretlen a minőségi versenykerékpárok rajongóinak körében. A trevisoi gyárból sok szépség és furcsaság került ki az évek során, ezúttal azonban valami egészen különleges került a kezeink közé. A klasszikus Super Recorddal szerelt időfutamgép abból az időszakból való, amikor sokan sokféleképpen keresték a legmegfelelőbb fegyvert a nagy ellenféllelel, azaz a stopperórával szemben. Az erre adott válaszok közül már többet bemutattunk olvasóinknak, ezúttal azonban az olasz kreativítás egészen érdekes megnyilvánulása következik.

A fáma szerint egyenesen a trevisoi mintaboltból érkezett hazánkba ez a különleges jószág. Nem komplett kerékpárként került jelenlegi tulajdonosához, hanem aerodinamikus koncepciótól elválaszthatatlan alkatrészeivel és eredeti hajtóművével. Kikövetkeztethető, hogy a gép valaha teljes Super Record szettel szerelt lehetett, ezért tulajdonosa is ilyenekkel pótolta a hiányzó részegységeket. A kormeghatározás az egyetlen eredeti szériaalkatrész alapján történhet aránylag nagy biztonsággal. A hosszanti horony nélkül gyártott Super Record hajtóművet 1986-tól a szett 1987-es a forgalomból való kivonásáig gyártották, a korai darabokba préselték, míg később lézerrel gravírozták a pajzsos logót. Esetünkben a mindössze egyetlen évig gyártott korábbi verzióval állunk szemben, így amennyiben a hajtómű tényleg eredeti, ebben az esetben a gép 1986-körül állt össze.

A váz
Talán nem túlzás azt állítani, hogy minden idők egyik legkülönlegesebb országúti vázát vehetjük szemügyre. Pedig a Columbus SL csövekből épített konstrukcióban első ránézésre semmi rendhagyó nincsen. Szokványos tengelytáv, átlagos fejcsőszög, ehhez képest meredekebb – az előrehajló testhelyzetet elősegítő – ülőcsőszög. Aztán elkalandozik az ember tekintete és megállapodik a csepp keresztmetszetű alsó- és ülőcsövön. Széllel szemben csak 19 mm felületet mutatnak ezek a csövek, míg mélységi paraméterük 35 milliméter. Minden bizonnyal nem mindennap került le akkoriban ilyesmi a Columbus gyártósorairól, és nem standart kiegészítője volt ez a népszerű SL csőszettnek. Na de hol vannak a bowdenek? Itt bizony minden a csöveken belül fut. Az alsócsőben vezetett váltóbowden nem újdonság, de itt ezt a koncepciót következetesen végigvitték az egész vázon. A hátsóváltó kábele a láncvillán belül mozog, míg az elsőváltó-bowden a váltókonzol alól tűnik elő. A fékbowden is a felsőcsőben fut, ami ezidőtájt még korántsem volt általános. Na de hová is fut az a kábel? Hol itt a fék egyáltalán?

A fékrendszer
Integráció. Azt hiszem ez a legmegfelelőbb kifejezés arra amit a fékrendszer terén tettek a derék taljánok. Nem sokat vacakoltak, elől a villavállba, hátul pedig a fékhídba építették be a fék mozgó alkatrészeit, így mindössze a hagyományos Campagnolo fékpofák okoznak némi légellenállást. Nem tudom, mennyi ezzel a tényleges időnyereség, mindenesetre szerelni egy rémálom, fékteljesítménye pedig mosolyra fakasztó. Rengeteg munkával, bonyolult műszaki megoldásokkal, komoly kompromisszumokkal kétséges végeredményt elérni, ez tipikusan az a dolog, amelynek megértéséhez igencsak ismernünk kéne az olasz lélek rejtelmeit. Lehet azonban érvelni azzal is, hogy időfutamon nem megállni, hanem menni kell. Az is való igaz, hogy a kúl-faktoriális bizony meglehetősen magasra sikeredett.

Egyéb alkatrészek
A gép mellett állva az egyik kollégával éppen az ovalizált nyeregcső a szokásostól eltérő tulajdonságait kutattuk. Az oké, hogy nagyon áramvonalas, de mit tudhat még? Például a menetirányhoz képest sohasem áll ferdén a nyereg. Vagy ha mégis, akkor ez ellen semmit sem tehet az ember. Nem lehet a cső forgatásával emelni a nyeregmagasságot, melynek jutalma normális esetben érdekes karcminta lenne a cső hátoldalán. A kerékpárgyártó nevére gravírozott alkatrészeknek mindig nagy rajongója voltam, el is időzök a stucni tájékán. Érdekes megoldás a hagyományos geometriájú, de felsőfogásban aerodinamizált 3TTT kormány. Az extra dolgokon kívül alkalmazott hagyományosan szögletes Super Record alkatrészek vidáman ellenpontozzák a gépen amúgy következetesen végigvitt aero koncepciót.

Kezdetben az időfutambringák mindössze abban különböztek mezőnyversenyeken alkalmazott társaiknál, hogy máshogyan áttételezték őket és 24 vagy 28 küllős pehelykönnyű kerekeket kaptak. Később elkezdték a hagyományos kialakítású vázak és alkatrészek áramvonalasítását, és ezt az elvet mezőnyben és időfutamban egyaránt alkalmazni próbálták. Miután rájöttek, hogy mezőnyversenyek során az ebből adódó nyereség a sok kompromisszum mellett bizony minimális, az áramvonalas megoldások maradtak az időmérő futamok világában. Jópár évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjenek, a hagyományos vázgeometria átértelmezésével is sok értékes másodperc nyerhető. Etéren is láthattunk egy-két érdekes megoldást Pinarellóéktól a kilencvenes évek első felében. Ehavi retro alanyunk azonban még a korai évek szülötte és éppen emiatt különleges.
[divider scroll_text=”Pinarello Crono 1986″]