Az egykori világ- és olimpiai bajnok, Tour de France vetélytárs és szakaszgyőztes, aki kezdetben Lance Armstrong segítője volt, majd a “mester” egyfajta alteregójává nőtte ki magát, 2 éve végleges eltiltást kapott a nemzetközi kerékpárszövetségtől. Tyler Hamilton Floyd Landis mellett a másik Armsrtong segítő, aki kitálalt a US Postalban majd Discovery-ben folyó doppingpraktikákkal kapcsolatban. A héten megjelenő könyve pontosan időzített: ha Armstrong úgy döntött, hogy nem megy bíróságra, és nem szembesül a tényekkel, akkor legalább könyv formájában elolvashatjuk, hogy pontosan miként zajlott a fejlett és szervezett doppingolás a sötét Armstrong-korszakban.
Az olimpián megszerzett időfutam-aranyérem után "végezték ki" Hamiltont...
Hamilton rögtön a könyv bevezetőjében reagál Armstrong ama védekezési stratégájára, hogy ki hinne egy olyan volt kerékpárosnak, akit kétszer – másodszor véglegesen – eltiltottak a versenyzéstől, és aki éveken át hazudozott a saját doppingvétségeivel kapcsolatban. Hamilton tényleg hazudott, mint a vízfolyás, részben, hogy mentse saját amerikai szuperhős (“Armstrong alteregója”) képét a publikum előtt, másrészt ha kitálal, soha nem engedik vissza a velejéig korrupt kerékpársport-rendszerbe, ott lesz megfosztva mindentől, megvetve, megélhetés nélkül. “Nincs féligazság: vagy elmondod az egészet, vagy mindent tagadsz.”
Hamilton olyan szempontból is biztosra ment, hogy társszerzőként maga mellé vette az Armstrong doppingbotrányáról könyvet írt Daniel Coyle-t is, akit eredetileg a hétszeres Tour-győztes szerződtetett a saját “igazsága” népszerűsítése végett. Coyle ezek szerint közben morális válságba került, mivel most az “igazság” másik változatát segített megírni, de neki aztán tényleg nincs érdekében saját igazságot fabrikálni, így közreműködése számunkra nem haszontalan. Állítólag Coyle szóra bírta Armstrong számos segítőjét, mind versenyzőket, mind a csapatban dolgozókat, így szaporítva a források számát, hogy ne csak Hamilton szavaira legyünk hagyatkozva.
Tehát a szeptember 5-én megjelenő 260 oldalas könyveben kiborul a bili, kellő részletességgel olvashatunk a doppingolás különböző fejlett és igen fifikás praktikáiról. Akkor nézzünk egy-kettőt Hamilton elbeszélében!
“A doppingellenőrzést nagyon könnyű volt kijátszani, mi a US Postalnál messze-messze a tesztmódszerek előtt jártunk. Nekik is voltak orvosaik, nekünk is. A különbség, hogy a mieink jobbak voltak, és 10-szer annyit kerestek, mint az ő általuk alkalmazottak. Erre jött még az, hogy az UCI-nak valójában nem fűződött ahhoz érdeke, hogy elkapja a doppingolókat: pénzbe került, és ártott a sport imidzsének. A UCI doppingtesztjei nem voltak komolyak: 99%-ban az intelligenciát mérték, és nem a szervezetben lévő teljesítményfokozókat. Ha odafigyeltél, és pontosan betartottad az orvosok utasításait, akkor biztos lehettél abban, hogy soha nem kapnak rajta.”
“A be nem jelentett ellenőrzések sem voltak kijátszhatatlanok, de ott már több csapatsegítő közreműködésére is szükség volt. Az intravénásan beadott EPO egy rövid ideig a maszkoló szerek ellenére kimutatható, ebben a fél-háromnegyed órában a csapat emberei próbálták feltartani a munkát, először olyan versenyzőket előrángatva pihenésükből, masszázsukból vagy éppen álmukból, akik éppen tiszták voltak, ilyen-olyan kifogással lassítani az ellenőrzés folyamatát, ha valaki éppen veszélyeztetett időszakban volt.”
“A hírhedt Michael Ferrari doktor fejlesztette ki a mikrodózisos adagolás eme tökéletes módszerét, amely a lebukás esélyét majdnem teljesen kizárta. Ugyanez volt a helyzet a tesztoszteronnal is. Ferrari a 2001-es versenyfelkészülés során nekem azt írta elő, hogy magaslati oxigénhiányos körülményeket előidőző sátorba aludjak, és ezzel párhuzamosan kövessem az EPO-protokolt. Ezzel a szintetikus EPO-hoz termszetes oxigéndúsítás is járult, így a maszkoló anyagokkal kiegészítve már labor sem tudta eldönteni, hogy természetes volt-e a folyamat vagy mesterséges. Továbbá biztos forrásból tudom, hogy a lausanne-i doppingellenőrző központban volt beépített emberünk (Martial Saugy), aki több ízben meghiusította a leleplezést, például 2001-ben a svájci körverseny során Armstrong egyik mintáját is ki kellett venni a nyilvántartásból a kimutatható EPO miatt.”
“Amikor a US Postalból a CSC-be szerződtem, egy teljesen másmilyen doppingrendszerrel kellett megbarátkoznom. Ott a spanyol Eufeimano Fuentes “csodaorvos” utasításait követték, vértranszfúzióval és EPO-val érték el a kívánt teljesítmény-fokozást. Maga a csapatfőnök, Bjarne Riis irányította a csapaton belüli doppingolást. Fuentes rendszerében az ellenőrzést nem az EPO pontos mikadagolásával játszották ki, hanem a doppingellenőrzéshez a köröm alá proteáz enzimet (http://hu.wikipedia.org/wiki/Proteáz) helyeztek, majd a vizeletminta “produkálása” során az ujjunkat lepisiltük. Ez tökéletesen maszkolta az EPO-t, a laborban soha nem tudták kimutatni annak jelenlétét a szervezetben.”
Hogyan bukott le mégis Hamilton? Ennk is úgy tűnik, hgy meg van a maga története…
Miután elhagyta az US Postalt, Hamilton viszonya Armstronggal igencsak megromlott...
“A 2004-es Dauphine Liberé Mount Ventoux-t megmászó szakasza után az UCI elnöke, Hein Verbruggen és vezető orvosuk, Dr. Mario Zorzoli behivatott a svájci központba, és közölte velem, hogy a vértranszfúzió egyértelmű nyomait találták az ott leszedett vérmintámban. Mivel több CSC-s versenyzőtől is ugyanott leszedték a vért, és állítólag csak az enyében mutatták ki, egyértelműen arra vall, hogy nem mutatott semmit a teszt, hanem valaki feldobott. Floyd Landis, aki akkor még Lance csapattársa volt a Discovery-ben, elmesélte nekem, hogy a Lance nyiltan megmondta, hogy ki akar engem csinálni. Így valószínűleg az amerikai csapat volt a súgó. Ezt erősíti az is, hogy Lance másik fő Tour-vetélytársa, Iban Mayo is be lett hivatva tavasszal az UCI-központba, állítólag nála is találtak valamit, és csakis nála az egész Euskatel csapatból…”
Akkor még nem lépett az UCI, csak a 2004-es olimpiai arany után ősszel, de ennek is megvan a maga története, érdemes lesz ezt is elolvasni…
