fbpx

Alpinbike-os bóklászás a Tési-fennsíkon

Múlt pénteken derült égből jött egy rádióhullám Andristól, hogy meghívást kaptunk egy szervezett túrára a Tési-fennsíkra, ráadásul egy finom Giant bringát is mellékelnek a csomaghoz arra a napra. Ennyit tudtam, meg egy címet, ahova mennem kell. Meglepve tapasztaltam, hogy a cím egybeesett a kedvenc beltéri falmászóhelyem, a nagyhírű Spider Klub helyével. Aztán kiderült, hogy a túrát az az Alpinbike szervezi, akiket egy kedves hozzászóló csak „utópisztikus bolt”-ként aposztrofált egy korábbi bemutató cikkünkben. Korábban még nem jártam az Alpinban, de tudva, hogy a tulajdonosi kör és így a cégfilozófia azonos a Spiderével, sejtettem, hogy jó napnak nézek elébe.

Alpinbike-os bóklászás a Tési-fennsíkon

...és akkor a nagy propellernél megálltunk és az arcunkba tettünk néhány szendót

Egy villámgyors űrtechnikás Bodyscanninggel kezdtünk, majd néhány lézervillanással és imbuszcsavarással később már pakoltuk is fel a marhafeldolgozó húsüzemből ellesett  – egyébként zseniálisan kitalált – kampós utánfutóra a bicókat, majd irány a Bakony egyik gyöngyszeme.

A társaság remek volt, pedig a srácok nagy része „mezei” teszter volt, aki épp azért tartott velünk, hogy kipróbálja a kinézett bicóját élesben, egy egész napos túrán. Mert ez a lényeg. Az Alpinbike koncepciója egy teljes csomagból áll össze – kezdve a lézerpontos méretvételig, a bringa pontos belövésén keresztül az éles bevetésig. Igen, itt egy egész napot tölthetsz el a „bringaboltos csávóval” és egy ilyen hosszú túra azért elég szépen kirajzolja egy kerékpár karakterisztikáját, ami alapján jóval könnyebb dönteni, mintha egy katalógusban meglátná az ember, bemenne egy  bringaboltba, rábökne a kiválasztottra, amivel jó esetben mehet egy kört a háztömb körül mielőtt kicsengetné a forintokat. Még talán egy úri szabónál sem kap az ember ilyen kiszolgálást – általában nem a bál után fizeti ki az ember a rá szabott zakót.

A mi sportszerünket is szögre lehet biz akasztani

A mi sportszerünket is szögre lehet biz akasztani

A cél persze itt is eladni a bicót, de a lehető legjobb élmény közben – jó látni, hogy így is lehet. Ez körülbelül olyan szimpatikus vásárlási élmény, mint amikor a kedvenc kofádnál megkóstolnád a parit, mielőtt megveszed. Ez nem csak kölcsönös bizalmat épít, de az eladó számára a vevő jobb megismerését is nyújtja: így pontosítani tudni fogja, hogy mit érdemes kínálnia neki.

Na de vissza a túrára, hisz most mégis csak ez volt a fókuszban! Magáról a tájról csak annyit, hogy jártam már erre az Országos Kék Túra letekerésekor és ez a környék volt a szívem egyik csücske, az ilyen helyek döbbentettek rá, hogy mennyi kincs vár még felfedezésre abban az országban, ahol 27 éve élek, és amiről addig azt hittem, hogy már nem tud nekem újat mutatni. Dani, az Alpinbike egyik alapítója túravezetőként is funkcionál, de szerencsére nem a klasszikus idegenvezetős mémet hozta, aki ciklámenszínű szemellenzőben egy esernyőt égbe tartva eldarálja a kötelező snittjét az aktuális templomrom totálisan érdektelen történelméről, hanem egy olyan srácot, mint amilyen a haverod, amikor elvisz a kedvenc csapására és csak úgy mesél a környékről.

Alpinbike-os bóklászás a Tési-fennsíkon

Alpinbike-os bóklászás a Tési-fennsíkon

Az ilyen jellegű szervezett túráknak nagyon is van létogosultságuk, hiszen számos olyan bringást ismerek, aki csak azért jár maratonokra, mert szép, új tájakra viszi őket a rendezőség és nekik maguknak nem kell bíbelődni a „pályakijelöléssel”, egyből a legjobb ösvényen tekerhetnek. Na, az ilyen túra pont ezt a kényelmet adja, mínusz a verseny úgymond teljesítési kényszerét – nem tudom ti hogy vagytok vele, de én amikor még maratonoztam, valahogy nem tudtam túratempóban menni, versenyben éreztem magam még akkor is, ha a verseny tétje éppenséggel az volt, hogy 838.- vagy 827-ként érek célba.

Bár még a srácok fenekén ott van a tojáshéj – márciusban nyitottak – idén nyáron már több külföldi túrát is rendeznek – egyiket a Júlia-Alpokba, Szlovéniában, aztán lesz egy Alpok-átkelős  menet, majd egy olaszországi hegyi banzáj.  Az erős kezdés annak tudható be, hogy a fiúk bár most nyitottak meg, a siklóernyős múltuknak köszönhetően már bejártak jó pár helyet, így vannak kipróbált legókockáik, amiből tudnak építkezni. Ha minden igaz, egy ilyen nagyobb lélegzetvételű túráról is első kézből tudunk majd nektek beszámolni nemsokára.

Azon bizonyos rejtett kincsek egyike

Azon bizonyos rejtett kincsek egyike

A benyomás tehát nagyon kellemes. Beszéltem Danival erről az utópisztikusságról, hogy három hónap működés után mennyire tűnik fenntarthatónak, illetve fejlődőképesnek ez az elképzelés és örömmel hallottam, hogy nagyon is. Úgy látszik, a nyugat szele végre elért minket, ezek után jogosan merül fel a kérdés az emberben, hogy ha ez így tényleg működik, akkor miért nem csinálják többen?

Az Alpinos srácok hosszú távban gondolkodnak: nem bicót akarnak rád sózni, hanem segíteni akarnak kiválasztani azt a bringát, ami a legnagyobb élményt fogja számodra nyújtani. Valószínűleg rájöttek, hogy a te minél nagyobb örömöd az ő sikerük záloga…

Szöveg: Farkas Dani
Fotó: Ördög Dániel

(X)

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.