Útvonalmustra: a hegyi menők Tourja lehet az idei

Ne tévesszen meg senkit, hogy csupán négy hegyi befutó van az idei Tour de France programjában, ez bizony a 2010-es évek legkeményebb francia körversenye lesz. 

Hegyi szakasz már a 7. etapon? Igen! Ilyen korán érkeznek a Pireneusok híres-hírhedt emelkedői az idei Touron, elsőként az első kategóriás Col d’Aspen a pénteki nap legvégén, hogy aztán másnap jöjjön többek között a Tourmalet illetve a Peyresourde. A 2016-os kiírás mottója nagyjából az lehetne: nincs idő pihenni. A Pireneusok  (7-9.) és az Alpok szakaszai (15-20.) között ugyanis idén ott van még a 12. szakaszon a Mont Ventoux is. Alapigazság, hogy aki Tour de France-t szeretne nyerni, nem hibázhat, de ez esetben ez különösen érvényes.

7. szakasz

És érvényes ez már az első szakaszoktól kezdve. Idén nincs prológ,  helyette sprintbefutónak kedvező szakaszokkal rajtol a verseny, az összetettre hajtók számára ettől igencsak stresszessé válhat az első hét, miközben arra kell koncentrálniuk, hogy lehetőleg bukás vagy egyéb baj nélkül megússzák ezt a pár napot. (Azonban általában épp ez helyzet szokott bukások sorozatához vezetni.)  Az első hat nap  sík szakaszai közül egyedül az 5. lóg ki, aminek a végén megsokasodnak a 3. és 2. kategóriás emelkedők. Mivel lesz hegy a továbbiakban is bőven, kevés az esélye, hogy az összetett menők már itt meccselni kezdjenek egymással, de persze nem kizárt ennek a lehetősége sem.

Mezőnybefutóra és a gyors lábúak versenyére számíthatunk még ezenkívül a 11., 14., és természetesen, hagyományosan a 21. szakaszon. Az első pihenőnap utáni 10. szakasz, ami egy 1. kategóriás heggyel indul, inkább a szökevényeknek kedvez, s valószínű, hogy a 2. pihenőnap előtti 16. szakaszon is könnyebben elengedi a mezőny azokat, akik a többieknél sietősebb célba érni.

Ha prológ nem is, de egyéni időfutam lesz az idei Tour de France-on, méghozzá kettő is, ám a korábbi évek kiírásához képest (főként az emlékezetes, hosszú egyéni időfutamokkal megpakolt 2012-es Tourhoz viszonyítva), azoknak az összetett menőknek sem kell túlságosan aggódniuk, akiknek ez a diszciplína a gyengéjük. A 13. szakaszon egy 37,5 kilométeres táv vár a versenyzőkre, aminek az elején és a végén is  kicsit megemelkedik az út, a 18. szakaszon pedig egy 17 kilométeres hegyi időfutam, amelyből 13 kilométert kell emelkedőn tekerni, és legkeményebb pontján 11%-os a meredeksége.

A 17 kilométeres egyéni időfutam (18. szakasz)

És akkor lássuk a hegyeket!

A Pireneusok három napja közül csak a vasárnapi 9. szakasz végződik hegyi befutóval, amikor a mezőny Andorrába (és Spanyolországba) tesz egy kis kiruccanást, és a nap végén megmássza az Andorre Arcalis kiemelt kategóriás emelkedőjét, ami 10,1 kilométer hosszú és átlagban 7,2%-os meredekségű. Egyenletesen, kiegyensúlyozottan emelkedő hegyről van szó, hiszen a legmeredekebb része is csak 7,6%-os. Mire azonban ide eljut a mezőny már túl lesznek három 1. és egy 2. kategóriás emelkedőn is. Az első komolyabb harc  – és az első komolyabb meglepetés(ek) – is valószínűleg inkább ezen a 9. szakaszon várható. Igaz ugyan, hogy az előző napi 8. szakasz jól hangzó nevekkel (többek között a Tourmalet-val) van tele, de mind pénteken, mind szombaton az utolsó emelkedőről még lejtmenet visz a célba. Az Aspinről (7. szakasz) 6 kilométer hosszan, a Peyresourde-ról (8.szakasz)  több, mint 15 kilométeren keresztül.

Kiruccanás Andorrába (9. szakasz)

Az első pihenőnap is Andorrában éri a mezőnyt, hogy aztán nekivágjanak az útnak kelet felé. A 12. szakaszon azonban egy komoly akadály állja majd útjukat: a Mont Ventoux. Akár fordulópont is lehet ez a hegy az ezévi Tour de France történetében, főleg, ha  egybevesszük a másnapi 37 kilométeres időfutammal. A Mont Ventoux lesz az idei második hegyi befutó helyszíne, 15,7 kilométer hosszan, átlagosan 8,8%-os  (a vége előtt nem sokkal 9,5%-os) meredekséggel küzdve tekernek majd a versenyzők a cél felé a különös “holdbéli” tájon. Külön érdekessége lesz a szakasznak, hogy épp a  francia nemzeti ünnepre, július 14-ére esik.

Mont Ventoux (12.szakasz)

Az Alpokban aztán már nem lesz mit halogatni, ha esetleg addig a kivárás taktikáját is választanák a versenyzők. (Ennek egyébként jócskán fennáll a veszélye, hiszen a sok hegy miatt esetleg mindenki arra vár, mikor hibázik a másik.)  A 15. szakaszon a Grand Colombier kiemelt kategóriás emelkedőjét kell mindenképp megemlíteni, amint a szakaszprofilon is látható, felfelé kevesebbet mennek majd, mint lefelé, és a lejtmenete is igencsak meredek, egyébként ez a szakasz sem hegyi befutóval ér véget. A 2. pihenőnap előtt lesz még egy tipikus átmeneti szakasz, több értelemben is: ezen a napon fog a mezőny Svájcba érni.

A pihenőnap keddre fog esni, szerdától szombatig pedig teljes mértékben az Alpok lesz a küzdelem színtere. Idén nincs Alpe d’Huez, helyette van azonban sok más nehéz emelkedő. A 17. szakaszon jön el a 3. hegyi befutó ideje: a kiemelt kategóriás Finhaut-Emosson lesz a célállomás ezen a napon.  10,4 kilométeres hosszú lesz az út, átlagosan 8,4%-os, legnehezebb részén 12,3%-os meredekséggel. Taktikai szempontból valószínűleg nem ez lesz a sorsdöntő szakasz, az összetett elsőségre hajtók feltehetőleg megvárják, mit hoz a másnapi 17 kilométer.

Ugyancsak hegyi befutó lesz két nappal később, a 19. szakaszon a Sain-Gervais-Mont-Blanc 9,8 kilométer hosszan vezető emelkedője. Az átlagosan 8%-os meredekségű útszakaszon rögtön a hegy lábánál lesz a legnehezebb (12,9%). A verseny végkimenetelét tekintve sejthető, hogy ez lesz a kulcsfontosságú szakasz idén, annak ellenére is, hogy nem ezen a szakaszon lesz a legtöbb hegy. Ám a tény, hogy egy hegyi időfutam után leszünk, a 19. szakaszon, amikor már nincs hova és nincs miért tartalékolni (a 20. szakaszig kivárni már öngyilkos taktika lenne), könnyen azt mondatja velünk, ezen a szakaszon dől el valójában az idei francia körverseny sorsa. És valószínűbb, hogy nem az utolsó emelkedőn, hanem a kiemelt kategóriás Montée de Bisanne (12,4 km, átlagban 8,2%, maximum 10%)  hegyen.

19. szakasz

A 20. szakasz Morzine-ban ér véget, ekkor már tudni fogjuk, ki nyeri az idei Tourt, de ez a nap sem lesz nehéz emelkedőktől mentes, egy 2. és két 1. kategóriás hegy vár a mezőnyre, mielőtt a mindent eldöntő végső próba elé érnek. A kiemelt kategóriás Col de Joux Plane 11,9 kilométer hosszú, átlagosan 8,5%-os meredekséggel (a maximum 10,5%). A verseny szempontjából fontos, hogy ez a nap sem hegyi befutóval ér véget, a kerekeseknek még 9 kilométert kell lejtmenetben tekerni, hogy Morzine-ba érjenek.

Onnantól fogva nem marad más hátra, mint a Párizsig a szokásos diadalmenet.

Szakaszok:

2016. július 2.  Mont Saint-Michel – Utah Beach (188 km)
2016. július 3. Saint-Lo – Cherbourg-Octeville (183 km)
2016. július 4.  Granville – Angers (223,5 km)
2016. július 5.  Saumur – Limoges (237,5 km)
2016. július 6. Limoges – Le Lioran (216km)
2016. július 7.  
Arpajon-sur-Cère – Montauban (190,5 km)
2016. július 8. L’Isle-Jourdain – Lac de Payolle (162,5 km)
2016. július 9. Pau – Bagnères-de-Luchon (184 km)
2016. július 10. Vielha Val d’Aran – Andorra-Arcalis (184,5 km)
2016. július 12. Escaldes-Engordany – Revel  (197km)
2016. július 13. Carcassonne – Montpellier (162,5 km)
2016. július 14. Montpellier – Mont Ventoux (184 km)
2016. július 15. Bourg-Saint-Andéol – La Caverne du Pont-d’Arc (37,5 km, egyéni időfutam)
2016. július 16. Montélimar – Villars-les-Dombes – Parc des Oiseaux (208,5 km)
2016. július 17.  Bourg-en-Bresse – Culoz (160 km)
2016. július 18. Moirans-en-Montagne – Bern (209 km)
2016. július 20. Bern – Finhaut Émosson (184,5 km)
2016. július 21. Sallanches – Megève (17 km,egyéni időfutam)
2016. július 22. Albertville – Saint-Gervais-les-Bains (146 km)
2016. július 23. 
Megève – Morzine (146,5 km)
2016. július 24. Chantilly – Paris (113 km)

(a leadkép forrása: wikipedia.org)

Szintrajzok: