A pihenős hétvégét “kompenzálandó” a Flavin 7 Tereptriatlon OB-n és a II. Ózd Kupán gyűjtöttem az elmúlt hétvégén az érmeket. Mondhatnám persze azt is, hogy “ölembe hullott” a két győzelem, hiszen sajnos nemem béli ellenfélből túl sok nem akadt a felsőtárkányi, ill. ózdi versenyeken. A versengés azonban így sem maradt el; a fiúk mellett nem lehet unatkozni! 
A multisportok, különösen a terepduatlon és tereptriatlon, mindig is nagy kedvenceim közé tartoztak, Viktorról nem is beszélve, így a szombat reggel Felsőtárkány felé vettük utunkat. A Bükk egyébként is kedvelhet engem, mert az utóbbi pár esztendőben minden ottlétemkor egy aranyéremmel ajándékozott meg. Tartsa meg jó szokását!
A 10 órakor rajtoló OB távja 500m úszásból, 15 km montizásból és 5 km futásból állt, így, csakúgy, mint a Duna maraton előtt, egy jó átmozgatásnak tartottam a másnapi montiverseny előtt.
Az úszótáv rövidsége miatt nem tartottuk fontosnak, hogy neoprént is magunkkal vigyünk, ami nagy hibának bizonyult. Ugyan hallottam hírét, hogy a kis tavacska vize igencsak “friss”, azzal azonban csak a helyszínen szembesültünk, hogy mindez azért van, mert egy forrás táplálja, ami a beömlésnél cirka 8C fok körüli… A tó átlagosan pedig 16C fokos volt. A rajt előtt valahogy nem nagyon akaródzott a feltétlen szükségesnél több időt tölteni a vízben.
Az alacsony hőmérséklet teljesen sokkolt, a fejem egyszerűen nem bírtam betenni a vízbe, majd’ szétfagytam. Szerencsére a tó naposabb oldala tűrhetőbb volt, de a 2,5 kör maga volt az örökkévalóság. A depóba érve az agyam még ki sem olvadt, a végtagjaimról nem is beszélve. Hát, nem ez volt életem legjobb úszóideje…
A bringán azonban már magamra találtam, s szépen előzgettem az előttem haladókat. Korábban, az Ostoroson szervezett verseny visszatérő vendége is voltam, az a pálya viszont “virágszagolgatósnak” számított a felsőtárkányihoz képest – most 550 m-es szintemelkedéssel kellet megküzdenünk.
Az Egri Triatlon Klub gárdája igazán kitett magáért, kemény, s izgalmas nyomvonalat alakítottak ki. Igazából a bringapálya jelölése lehetett volna picit bringásbarátabb: a fehér szalagokat nem mindig volt egyszerű észrevenni, illetve a Bükk maraton “krétaporos” jelzései is okozhattak fejtörést.
A futópálya jelölése szuper volt, a pálya maga pedig szintén nem volt “piskóta”: 200m szintet kellett megmásznunk (néha szinte szó szerint) az 5 km-en. Gondolva a másnapra a futáson, csakúgy mint a bringán dinamikus, de nem gyilkos tempót választottam. A futásnál egyébként nem is a hegymenetre, hanem a lejtőkre kellett nagyon odafigyelni. Sajnos nagyon hamar eltelt az 5 kili, annyira élvezetes volt futni a Bükkben, nem is éreztem az idő múlását.
Nemsokára a vitalitásos különítmény többi tagja, Viktor, Gombi és Goni is megérkezett. Az előre hozott eredményhirdetést követően gyors szénhidrát-visszapótlás következett, majd irány vissza Hatvanba. A terv az volt, hogy utazunk is tovább Grazba, hiszen másnap indulni szerettem volna az újabb Marathon Series futamon. Azonban tervünk kudarcba fulladt, nem tudtunk időben továbbmenni, így kénytelenek voltunk újratervezni a vasárnapi programot. Bántam nagyon, de pihenés nélkül őrültség (és pénzkidobás az ablakon) lett volna a projekt.
A B-tervnek egyébként is a II. Ózd Kupa volt megjelölve, hiszen az XCO Magyar Kupa utolsó előtti állomásáról van szó, ráadásul most hétvégén nem tudok a salgótarjáni futamon rajthoz állni. De erről mindjárt bővebben.
Szóval vasárnap délelőtt Ózdra autóztunk. Megérkezésünkkor Patrik és Dávid már teljesítette a penzumát, s egy bronzérem is került a csapathoz – gratula, Dávid!
Mivel az elit mezőny elég soványka volt, a rajtunkat előbbre hozták, így a 13.30-kor vághattam neki a számunkra kiírt 5 kör teljesítésének.
Sajnos egyedüliként kategóriámban, ami a verseny kezdetekor okozott is kisebb-nagyobb motivációs problémát. Kellett egy kör, míg magamra találtam, azonban utána elkaptam a fonalat, s igyekeztem felvenni a kesztyűt a környékemen tekerő fiúkkal. Így egyedül, de nem magányosan telt a verseny.
Habár a tavalyi nyomvonal is nagyon tetszett, az idén tett változtatások csak előnyére váltak a pályának. A lassítók pedig különösen kellettek, mert a poros-csúszós pályán könnyen túlvállalhatta magát az ember.
A személyes kedvencen azért továbbra is a lejtőzős “single track”-szekció.
Az előbbre hozott rajtnak köszönhetően a napnak is “előbb lett vége”, így a délutánt és estét egy kis pancsolással egészítettük ki. Az egyik ózdi kávézóban kaptuk a tanácsot, hogy Egerszalók helyett inkább Demjénbe menjünk, ami csupán néhány km-rel arrébb található, de szintén nagyon jó. Hát oda mentünk, s milyen jól tettük! Csúszdázás, termálfürdő, gőzkabin, punnyadás – mindezt akár hajnali 2 óráig. Mi persze puhányak voltunk, így 11-kor már otthon fújtuk a takarodót.
Summa summarum, sikerült kihozni a hétvégéből a maximumot, s végre jutott idő egy kis nem sportolós közös programra is.
A frissítésért köszönet Béla Antinak és Dávidnak, a fuvarért Viktornak, a fotókért pedig az Egri Triatlon Klubnak, Rózsának és Molnár Tibinek!
Eredménylista – Tereptriatlon OB, II. Ózd Kupa
Most hétvégén viszont egy újabb különlegesnek ígérkező versenyre utazunk, méghozzá a lettországi Marupe Maratonra, amely szintén Marathon Series állomás.
.
