fbpx

Dósa Eszter blogja: duatlon akkor is, mikor nem kéne…

Számmisztikázzunk kicsit, Dósa Eszter két hete multisportban, Xterra-versenyen szerezte 10. bajnoki címét, a 10. jubileumi Buda Maratonon pedig multisport űzésére kényszerült, hogy 10 másodpercet megőrizzen előnyéből, és győzzön az ugyancsak multisportoló Poór Brigitta előtt. A Vitalitás SE – Scott – Nutrixxion versenyzőnője az Ebike.hu Kupáról és a Buda Maratonról mesél legfrissebb blogjában:

Habár önmagában nem elegendő a jó állóképesség, mégis – az egyre javuló technikai tudásom mellett – a jó kondim lévén szerzett előnyöm tartott ki a célig az eBIKE.hu Kupán csakúgy, mint a jubileumi X. Buda Maratonon. Ugyanis mindkét eseményen defektet kaptam…

A vasárnapi XCO kupafutamunkon, mely immár 5. alkalommal várta a lelkes XCO-sokat Szlovákgyarmaton, eléggé dekoncentrált voltam. Na nem a hőség miatt, mivel azt jól tolerálom, hanem a versenyszervezésben való aktív részvételnek köszönhetően (kevés alvás, illetve az aggodalom, hogy minden flottul menjen…).

A délelőtti futamok során a motivációs szintem kezdett szépen emelkedni, kiváltképp azért, mert utánpótlás reménységeink: Petrovics Patrik, Nagy Vanessza, Béla Dávid és Jamrik Egon is remek eredményekkel teljesítették a számukra kiírt penzumot.

Reggel tettem még egy utolsó kört a pályán, részben a jelölést, részben pedig a pálya talaját ellenőrizendő. Jó, ha nem az első körben tapasztalom meg az elmúlt pár napban történt változást… Különösen a nagy lejtőnk vált csúszóssá, így nem volt szabad túlzottan heveskedni a lejtő kezdetekor, ugyanis menet közben megállni már csak elesve lehet…

A cél előtti szlalom kipróbálása sem volt hiábavaló, hiszen kedves Versenyigazgatónk trükkös és éles kanyarokkal lepett meg minket. Az egész pályán ez okozta a legnagyobb fejtörést…

A “nagyok” futamaiban is szép számmal képviseltettük csapatunkat, azonban a legnagyobb öröm számomra az volt, hogy végre kedves Versenyigazgatónk is versenghetett a hazai pályán. A több éves kemény szervezőmunka után igazán megérdemelte! Majd következett az elit futam. A melegítés számomra ezen a versenyen volt talán a legrendhagyóbb: sajnos 20mp-re rúgott csupán.

A hátsó váltóm (ami reggel még tökéletesen muzsikált), rakoncátlankodott. Viktor szerencsére meg tudta szervizelni, így 4 perccel a rajt előtt már minden újra rendben volt. Kivert a víz, ahogyan mondani szokás… Aztán következett a rajt, ahol is véres küzdelmet vívtunk a minél jobb pozíciókért; szerencsére azonban a koccanásokból nem lett bukás.

Megmondom őszintén, jól bepöccentem az incidens miatt (ami egyébként külföldi versenyek természetes velejárója), s talán éppen ez az indulat generálta plusz energia segített ahhoz, hogy gyorsan erőt demonstráljak az első emelkedőn. A temető utáni balos ösvényen mindenképp elöl szerettem volna lenni, hogy elsőként abszolválhassam az új szakaszunkat, a katlant.

Az első kört nagyon jól sikerült meghúzni: 2 perces előnyt szerezve Módos Gabi előtt. De nem bíztam el magam (meg hát nem is tudtam, “mennyi az annyi”), szóval csak keményen tovább. A nagy melegben jó lesz minél hamarabb letudni a 4 kört… Jaj, de örültem, hogy így gondolkodtam, ugyanis a 2. körben, szerintem a katlanban, defektet kaptam. Szerencsére lassú defekt volt, s hol futva, hol tekerve, sikerült elérnem a cél utáni technikai zónáig. Mert feladásról szó sem lehetett!

Hát, nem volt egy leányálom a lapos szingóval tekerni cirka 4 km-en át – a kanyarok felejthetetlenek voltak, az biztos! Nem tudtam, elég lehet-e a felfújás, mivel a defektgátló tej megoldotta a bajt, de biztos, ami biztos, inkább cseréltünk.

Igazából nem estem kétségbe, inkább azzal biztattam magam, hogy legalább nem lustálkodok majd a hátralévő körökben. Meglepetésemre a lányok nem értek utol, így az előttem lévő fiúkat próbáltam megfogni. Illetve volt egy másik célom is: a fiú győztes, bárki legyen is, ne érjen utol!

Szerencsére az elsőként beérkező Michal Lami előtt sikerült befejezni a 4. körömet, még ha nem is sokkal. Huh! Őt a szintén szlovák Jozef Bebcák és Tomas Suchár követték, így sajnos nem állhatott magyar fiú az abszolút dobogóra. Búr Zsolti volt a legesélyesebb hazai pályázó, azonban a technika ördöge kibabrált vele. Nálunk, lányoknál, Módos Gabi érkezett másodikként, Poór Brigi előtt.

Videó a Bringa TV-től:
.

Sok pihenés nem volt a versenyt követően, ugyanis kedden végre megtudhattam, mit is tud az új Scott Spark RC-m egy maratonon. Röviden-tömören: csúcs szuper! Olyannyira, hogy talán ez is okozta a vesztem: annyira kényelmes és stabil lefelé is, hogy már a határaimat feszegettem egy-egy lejtős üldözés során. A figyelmetlenség pedig egy eléggé köves pályán kellemetlen meglepetéseket okozhat…

A versenyen a célom csapattársam, Ibrányi Ati “lebringázása” volt, ami nem tűnt egyszerű feladatnak. De célnak tökéletes volt, s a “kényszerleszállás” előttig sikerült látótávolságon belül maradnom.

A pálya, csakúgy mint tavaly, 2 körös volt, csak most nyoma sem volt a sárnak. Egy-egy szakasznál el is mosolyodtam, hogy lám-lám, tavaly itt szedtem marokszámra a sarat a bringából… Ez a hőség valahogy jobban tetszik…

Persze könnyen “megfőhetett” az, aki nem ivott és locsolta a fejét/tarkóját – életmentő volt, csakúgy mint 2 nappal korábban! Fura volt, de a nagy hőségben nem is annyira az energiagélt, hanem sokkal inkább a Nutrixxionos izómat kellett serényen iszogatnom, ami mellé szinte minden frissítőben kötelező volt a fej locsolása. Szerencsére a hosszú mászásokkal sem volt problémám, a lábaim nem jeleztek a 2 nappal korábbi verseny miatt.

De hogy is volt ez az újabb defekt? Előfordul, hogy ez ember lányát elkapja a harci hév, s nagy tempóval csörtet le a köves ösvényen… Sajnos a napszemüvegem lencséje túl sötétnek bizonyult az erdőben, így többet kockáztattam, mint szabad lett volna. Persze ha nem kapok defektet, biztosan nem ezt mondanám…

Sajnos a pumpálás + patron sem oldotta meg a problémát (de azért nagyon köszönöm, srácok!), így az utolsó lejtőig óvatos gurulással, pumpálással, gurulással, pumpálással stb. tettem meg – szegény hátsó felnim nem örült neki… Az utolsó emelkedőnél még megpróbáltam ötödszörre is rápumpálni, de mindhiába. Ekkor kiáltották az érkező srácok, hogy Brigi nagyon közeledik, illetve hogy fussak, nincs már messze a vége!

És ekkor váltottam duatlonosra a figurát: ami a lábaimban volt még erő, azt kipréselve futottam mint a nyúl, fel az emelkedőn! Igazából nem voltam teljesen tisztában, mennyit kell még megtenni, hol is vagyok, merre is a cél – ez utóbbit el is néztem, úgy kiáltottak rám, hogy “balra, balra!”. Szóval csak sikerült átszaladnom a célvonalon – mintegy 10(!) mp-et megőrizve előnyömből Brigi előtt. Huh, ez kemény menet volt!

Utána pár percig azt sem tudtam, élek-e vagy halok. De csak életben maradtam. Remélem, ezzel letudtam az idei defektelős izgalmakat – a tanulságokat pedig levontam. Végezetül pedig következzék egy rövid ízelítő a versenyből, Tamás István kameráján keresztül:

A hétvégén a válogatottal újabb XCO-versenyre megyünk Grazba: az utolsó kvalifikációs versenyek egyikén gyűjthetünk még kvótára váltható pontokat. Gondoljatok ránk!

eBIKE.hu Kupa eredménylista
Buda Maraton eredménylista

A fotókért köszönet Antal Gusztinak, Zavicsa Ádámnak (eBIKE.hu Webshop – fotók a facebookon!) és Golyán Szilárdnak!

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.