fbpx

Armstrong megkezdheti a “szisztematikus mószerolást” is

Lance Armstrong mindeddig nem beszélt nyilvánosság előtt a nevével fémjelzett doppingbotrány kapcsán felmerült korrupciós szálakról, melyek a nemzetközi szövetség (UCI) korábbi elnökét, Hein Verbruggen-t érintik, és hasonlóan hallgatott Michele Ferrari (dopping)-doktorral való kapcsolatáról. A Daily Mail riportjában ebből a szempontból is megtört a jég…

armstrong_o_reilly_1

A Daily Mail a minap készített közös riportot a floridai Celebration városában Armstronggal és az U. S. Postal csapat egykori masszőrével, Emma O’Reilly-vel, aki azok széles táborát erősíti, akit a sötét múltú kerékpáros ellehetetlenített karrierje során. Az ír O’Reilly 2004-ben még az elsők közé tartozott, akik nyilvánosság elé álltak az Armstrong nevével fémjelzett doppingprogramról, de akkor még beletört a bicskája a leleplezésbe…

A texasi a Cyclingnews-nak nemrég adott négyrészes interjújában arról is beszélt, hogy a rákos betegeknek éveken át hangoztatott hazugságok mellett a legjobban azt bánja, amit néhány emberrel művelt a siker érdekében. Most az egyik ilyen áldozatával ültették le. A riportban az 1999-es Tour de France-on elkendőzött pozitív mintáról kérdezték először a bukott kerékpárost.

Arra emlékszem, hogy nagy baj volt. Nem vagyok biztos már benne, hogy pozitív minta volt, de találtak doppinghasználatra utaló jeleket – kezdte Armstrong a kortizont tartalmazó vizeletmintával kapcsolatban – vagyis nem tudom, hogy túl volt-e a határértéken, de tulajdonképpen nem is ez számít. Nem emlékszem pontosan, ki volt még a szobában, Emma jobban emlékszik nálam.

Az igazi gond az volt, hogy a sportág már lélegeztetőgépre volt kötve (a Festina-botrány után nem bírta volna ki a kerékpársport, hogy a rákból visszatérő, a Tour de France-on sárga trikóban tekerő hős is doppingol – a szerk.), és Hein (Verbruggen) azt mondta: „Nagy bajban vagyok, ez megrendítő ütés a sportágunknak a Festina-ügy után, vagyis ki kell találnunk valamit.” Végül is áthágtuk a szabályokat.

Emma O’Reilly-nek korábban nem hittek az Armstrong-rajongók, és nevekkel mindez idáig nem állt elő maga a botrányhős sem. Az őszi UCI-tisztújítás után azonban Armstrong bejelentette, hogy a Brian Cookson nevével fémjelzett új vezetés által felállított tényfeltáró bizottság munkájában már hajlandó részt venni, és neveket fog mondani (akik tudtak a minták elkendőzéséről), valamint Verbruggen „sárosságát” bizonyító részleteket is elárul majd. Ezt most megerősítette O’Reilly jelenlétében a Daily Mail riporterének is.

Nem hiszem, hogy védeni fogok bárkit azok után, ahogy bántak velem, az egész nevetséges. Nem védem őket tovább, megszűnik a lojalitásom feléjük. A megfelelő fórumokon mindenkinek el fogom mondani, amit tudni akar. Nem fogok hazudni, hogy védjem ezeket az embereket. Utálom őket. Ők belöktek engem a busz alá, én végeztem velük – utal ezzel Armstrong arra is, hogy egy személyben próbáltak bűnbakot csinálni belőle, megfosztva minden Tour-győzelmétől és életfogytiglani eltiltást kiszabva rá, miközben az ügyben szintén vastagon érintett személyek eddig megúszták a büntetést.

Armstrong most Dr. Ferraival kapcsolatban is megtörte a hallgatást, akivel állítása szerint továbbra is kapcsolatban van, mert érdekeli, mi van vele. A texasi szerint az olasz doppingdoki figyelmeztette az U. S. Postal csapatát 2000-ben, hogy álljanak le az addig büntetlenül szúrt EPO-vérdoppinggal, mert a doppingellenőrök közel állnak hozzá, hogy ki tudják mutatni…

Erről még sosem beszéltem, de Michele figyelmeztetett minket 2000-ben, hogy közel vannak ahhoz, hogy ki tudják mutatni az EPO-t. Mindnyájan úgy gondoltuk, hogy tesszük a dolgunkat, ahogy mindig, de Michele azt mondta: „Nincs EPO”. Bár továbbra is szúrtuk, de nem ugyanúgy, és nem akkora mennyiségben. Sokkal óvatosabbak lettünk.

Aztán az Actovegin-ügy mégis rányomta bélyegét a Tour de France-ra (egy francia stáb anyagot készített arról, hogy félreérthetetlen jelek utalnak arra, hogy Armstrong csapata doppingol, ehhez még a szemeteszsákjaikat is kiürítették – a szerk.). Megvizsgálták a mintákat EPO-t keresve, de nem találták EPO nyomait. Őrület, de ha Michele nem változtat a módszereinken 2000-ben, akkor mindennek vége lett volna.

Emma O’Reilly hosszú évek óta először lett szembesítve Armstronggal, s miután hosszasan beszélt hozzá, úgy foglalta össze mondandóját, hogy fontos lépést tettek azon az úton, hogy jóvátegyék a kárt, ami a múltban keletkezett. Azt mondta, „látja a jeleit, hogy lezárhassák a történetet”. Armstrong is hasonlóan vélekedett a dologról:

Akartam beszélni vele. Úgy éreztem, szükséges egy beszélgetés, mert minden bizonnyal vannak emberek ebben a történetben, akiktől kötelességem bocsánatot kérni. Amikor januárban bevallottam mindent, Emma – érthetően – még nem állt készen egy ilyen beszélgetésre. De jó, hogy ma este ezt személyesen megtehetjük.

Armstrong végül arról is beszélt, hogy hiányzik neki a versenyzés:

Úgy gondolom, világbajnok lehetnék Ironman-ben. Az eredményeim egészen az eltiltásig ezt mondatják velem. És talán nekem van alapom hozzá, hogy megítéljem, ezt tisztán is meg lehet tenni. Én versenyző vagyok. Ha holnap lenne egy verseny, és azt mondanák, indulhatok, ott lennék.

A texasi ezzel azt sérelmezi, hogy nemcsak a kerékpározástól, de minden más versenysport gyakorlásától eltiltották, ami példátlan. Ugyanakkor a versenyzés iránti vágy kinyilvánítása jól mutatja Armstrong ellentmondásos egyéniségét. Valahol most is az szól belőle, aminek bukását is köszönhette és túl mutat a nagy sportolók hozzáállásán: versenyt nyerni minden áron. És itt a „minden áron” felén van a hangsúly.

Ahogy Armstrong bukásáról is több összeesküvés elmélet született, most a fennmaradással kapcsolatban is megoszlanak a vélemények (nyilván, ebből a szempontból még csak véleményekről beszélhetünk, nem tényekről). Alapvető, hogy miért higgyünk egy olyan embernek, aki éveken át bárkinek, bármiről, bármit hazudott, hazugságai messze túlmutattak a kerékpárosok közötti íratlan szabályokról, akik „házon belül” próbálták tartani dopping-kultúrájukat. Armstrongtól egyvalamit nem lehet elvitatni, hogy kőkemény profi.

Egy éve, az Oprah Winfrey-interjú kapcsán már írtunk arról, hogy az csak a kezdet volt, afféle jelzés: „srácok, nagyon sok emberről tudok nagyon sok mindent mondani, és nagyon sok dologról ugyanúgy tudok hallgatni is…” Valószínűleg a lassú ügymenet sem véletlen. Armstrong profi, ráadásul most a fennmaradás a tét, dollármillós perekkel a nyakában. Egy zsúfolt, hangos piactéren kell beáraznia a termékeit, s jelenleg kétféle árucikke van: az „elmondom” és a „nem mondom”.

Az érintetteknek hegyott időt végiggondolni, mennyit érhet a fenti két termék.

.

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.