fbpx

TransGermany – beszámolók a helyszínről

A versenyzők éppen a harmadik etapot gyűrik a Németországot átszelő TransGermany kerékpárversenyen. Hazánkat a Merida Maraton Team részéről Mikula Gábor és Adorján Sándor képviseli, a versenyzőket Vajda Márta segíti. A megérkezésről és az első két etap történéseiről következik a helyszíni beszámoló…

0. nap

Ma 119 km/h átlagsebességet futottunk… Azt hiszem ez le fog csökkenni kb. 15-re az elkövetkező napok során. Na jó, persze azt bringával bírjuk majd kicsikarni magunkból. Egy kis eltévedés után könnyen megtaláltuk az erbachi sportcentrumot, ahol az akkreditáció történik. A regisztrálást végző hölgynek segítettem papírt nézve kikeresni a neveinket, szerintem huszadikaknak érkezhettünk a helyszínre. Kaptunk egy nagy táskát, amelyben a rajt és célterületek között viszik majd a motyóinkat. Eleinte – amíg nem láttam a táskát – aggodalmaskodtam egy kicsit, de amint a kezembe fogtam, rájöttem, nincs okom erre, hiszen akár Márti is elférne benne… Egyszóval ha csak duóban jöttök, első blikkre elég hely lesz a cuccoknak, de erre azért még visszatérek az elkövetkező napokban.

Sikerült Mártinak is helyet foglalni a közös szálláson, így megúsztuk a mindennapos szálláskeresést, amelyet a felkészülésre jutó kevés időnek köszönhettünk. Egyébként jó előre le lehet foglalni az útvonal mentén fekvő szállásokon a helyeket, a www.transgermany.com-on mutatott ajánlások alapján.

Szóval megvolt a bejelentkezés, ezután a kihelyezett táblák egyértelműen megmutatták merre van a matrac-láger, a kerékpármegőrzés, a sajtószoba, és egyéb fontos a versennyel kapcsolatos dolgok. Miközben kipakoltunk az autóból, és minden az aszfaltra került, az égiek gondoskodtak egy kis öntözésről. Nem tartott szerencsére sokáig, de ahhoz pont elég volt, hogy olyan párás legyen a levegő, hogy el ne tudjuk képzelni, hogy ebben holnap bicajozni is fogunk. Így hát gyorsan bevackoltuk magunkat, és tisztálkodtunk a tornatermi aránylag kultúrált, de csak hidegvizet adó zuhanyzóban.

Most egy kis alvás következik. Este Pasta-Party ingyé itókával. Na erre kiváncsi leszek…

A menü: háromféle tészta (tagliatelle tonhallal, vega tészta és lasagne mindenféle zöldséggel és kis husikával) Ha akartál, kérhettél még egy adagot, sütemények, gyümölcs iszonyatos mennyiségben. Mindenki kedvére falatozhatott. A vacsora közben zajlott az ünnepélyes megnyitó, ahol a városka elöljárói szóltak néhány szót a közönséghez. Egy kis triálbemutató után a város élenjáró sportolóit mutatták be. A főszponzor is mondott egy kisebb beszédet illetve a szpíker kérdéseire válaszolt. Kilenc körül bezárták a bringatárolót, a népek pihenni indultak, úgyhogy a DJ itt is hoppon maradt, hasonló módon a hazai cross-coutry és maraton rendezvényekhez.

Elrajtol a mezőny - kezdődik az első szakasz

1. versenynap (102 km, 2257 szint)

Az éjszaka jól telt, köszönhetően a tornateremben használatos matracoknak. A négy darabból egyet sikerült eltulajdonítani, így nagyon kényelmes ágyunk volt. Ha eljöttök ide, vagy hasonló rendezvényre, feltétlenül szerezzetek be egy jó derékaljat, hálózsákot és felfújható párnát. Ezek nélkül tuti nem pihenitek ki magatokat, és fáradtan kell nekivágnotok a másnapi penzumnak.

Héttől fél kilencig lehetett reggelizni, utána átvettük a bringáinkat, mert jobbnak láttuk – és nem is lehetett a tornaterembe bevinni – a megőrzőben hagyni. A reggeli készülődés a bringák ellenőrzésével és az ideális úticsomag összeállításával telt. Azt az infót kaptuk, hogy érdemes a kiírásban szereplő kötelező kiscsomagot (itiner, elsősegélycsomag, mobiltelefon, pénz, egy adag meleg ruha – amely esőkabátból, paliujjból és palilábból állt nálunk) mindenképpen vinni, mert a rendezők ellenőrizhetik a bejelentkezéskor.

A csomagjaink egy részét az etapok közti szállító kamionra, másik részét a kocsiba Mártihoz tettük. Ha nincs kísérőtök, akkor úgy kell csomagolni, hogy egy 74 x 38 x 38-as táskába minden cucc beleférjen. Tizenegykor ellőtték a rajtot. Előttünk a 102 km és a 2257 szint. A végére a távolság ugyan stimmelt, de a szint csak 1890 m-re sikeredett. Az etapok görbéit megtaláljátok a www.transgermany.com weboldalon, ahol a friss képek és eredmények is megnézhetők.

Az etapról annyit, hogy középhegységi terepen eső esetén is jól kerékpározható talajon ment a nyomvonal Erbachtól Frammersbachig. Nem voltak elijesztő lefelék, de némely csapatnak ezek is igen nagy gondot okoztak (és nem a nagyképűség beszél belőlem, köztudott, hogy nem vagyok egy DH-s alkat…). Az első ilyenen már rögtön mentő vitt el egy versenyzőt sajnos…

A felfelé hosszasan elnyúló murvás utak néhol bekavarnak minket a fenyvesbe egy kis csiki-csukira. Egy-két combos meredek, ami zabálja az energiát, de ha kimérten teljesíti a versenyző, akkor talán marad nafta másnapra is. Esti program gyanánt vacsorázni megyünk, nyújtunk és minél többet próbálunk aludni, mert holnap már kilenckor startol a mezőny.

trans2.jpg

2. versenynap (83 km, 2050 m szint)

A mai szint és táv ezúttal meg is volt a kiírás szerint. Meg kell hogy mondjam ma én egy kicsit kifingottam, ugyanis 50 km-nél kiürült az összes kulacsunk, mert elnéztük az itatókat az itineren. Ne is kérdezzétek, hogyan lehet ez – amatőrség részemről. Napon másztunk fel, volt vagy 40 fok és égette a combomat, meg a hátamat. Sanyi csak nyugtatgatott, végül a lefelében töltöttünk egy patakból. Tán a mai nap legérdekesebb és legtanulságosabb momentuma ez volt, de remélem nem lesz kihatással a holnapi etapra.

Fontos dolog – vagy inkább tanács -, hogy amennyiben elindultok egy ilyen versenyen kísérőt mindenképpen hozzatok. Azon kívül, hogy az autót minden cuccal tudja hozni (ergo több mindent tudtok mozgatni az etapok között) megcsinál minden „házimunkát”. Ez nagyon fontos. Mire beérkezel a szakaszról, már elkészítette a fekhelyeket, behordta a táskákat, bekeveri az italokat. Mire lezuhanyoztál, már kimosta az aznapi ruhád, kesztyűd, így a szomszéd matracon fekvő nem őrül meg a szagoktól és te is tiszta ruhát húzhatsz reggel.

Jelen esetben Vajda Márti, aki gondoskodik rólunk, fáradtságot nem ismerve sürög-forog. Viszi az autót, vár a tűző napon, fotókat készít, előkészíti a tornatermi fekhelyet, masszíroz, mos, és ő az, aki utoljára megy el fürdeni és fekszik le hármunk közül. Egyszóval nélküle azt hiszem, már a hazafelé úton gondolkodhatnánk…

A mai napon összetettben a 110. helyen vagyunk és kategóriánkban a 61.-ként futottunk be. Ez azt jelenti, hogy jó pár hölgy, vegyes páros és master ért be előttünk. Eszméletlenül erősek ezek az emberek (többségében németek), aszkéta típusok, elnyűhetetlenek. A legkiborítóbb, hogy az egyik felnőtt páros úgy ment el mellettünk egyszer, mintha állnánk, majd a célba érkezés után a szálláson a fickó épp a zsebeit ürítette, mikor beértem – éppen a piros Chesterfieldet dobta ki. Zuhanyzás után kiült egy adag Squeezy izoitallal és rágyújtott ebből a bizonyos dobozból. Még egy dolog vele kapcsolatban; reggelire sem kizárólag müzlit evett joghurttal. Nem tudom én vagyok-e puhány vagy ő droid… No comment.

A harmadik napon szintben a legkeményebb etap következik. 2600 m 96 km-en. Ezt követi a leghosszabb nap 120 km-es távval.

Szöveg: Mikula Gábor; Fotó: www.transgermany.com

A harmadik szakasz rajtjának pillantai

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Cancel reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo