Crocodile Trophy – 1-3. szakasz

Negyedik szakaszához érkezett a tíz etapra bontott 1400 kilométeres ausztrál MTB megamaraton a Crocodile Trophy. Hazánkat a versenyen tavaly ezüstérmet szerzett Marton Attila, a Meditech Sport Club versenyzője képviseli, aki ezúttal ismét jó esélyekkel pályázott a dobogó valamely fokára. A versenyt megelőző kiváló erőállapotát sajnos még a rajt előtt egy megfázás jelentősen lerontotta, de jelenleg így is a mezőny első felében foglal helyet. Ezúttal az első három szakasz történéseiről számol be a helyszínről…

2007.10.23. Mareeba – Irvinebank (80 km, 1100 m)

Pár óra várakozás és bő egy óra autókázás után végre megérkeztünk a starthoz, ami némi késéssel délben meg is történt. A Vredestein Kft. jóvoltából sikerült autót bérelnünk (Nissan Patrol, négykerék meghajtás, meg minden, ami ezen a terepen kell), így Évi mindig ott tud lenni, ahol kell (na meg ahol lehet). Itt az itatásra kell gondolni, mert ha hivatalos autóba lenne beosztva, nem lenne megoldható, hogy minden depónál ott legyen. Szóval elrajtoltunk, nemzeti ünnepünk delén. Vagyis pontosabban otthon még 22-én éjszaka volt. A szakasz nem volt vészes, azaz nem lett volna vészes, ha a sok klíma miatt nem fáztam volna meg. Eleinte csak köhögtem, aztán később már volt minden bajom. A szakasz aszfalttal kezdődött, utána homok, meg köves hegyi utak. Már az aszfalton rázott a hideg, és iszonyatosan izzadtam. A pulzusom 180 és 200 között stabilizálódott. Szóval nem éreztem valami jól magam… Az aszfalt végére egy főként északi szomszédjainkból álló csoportot értem utol, akik a csapatmunkára nem voltak hajlandóak. Aztán jött a homok, és búcsút intettünk egymásnak, szerencsére nagyon megy a „tigris” a homokban (Vredestein Tiger Clow XCG). Az ezt követő hegyi szakaszon, ami brutálisan köves volt (és itt jött össze az 1100 méter szint java) a nagyfokú izzadás miatt elkezdtem görcsölni. A végére kb. fél órát kaptam az elsőktől. Majd holnap, gondoltam, csak jobb lesz…

2007.10.24. Irvinebank – Koombaloomba Dam (107 km, 1400 m)
Nagyon sok erős ember van a mezőnyben, gondolok itt a szlovákokra, osztrákokra, olaszokra. Stefan Rucker is nagyon erős, ahogyan jósolták, de nem csak ő az egyetlen. Sajnos az én formám nem olyan, mint indulás előtt otthon volt. Nagyságrendekkel vagyok gyengébb, és nem tudom hova tenni ezt a teljesítménycsökkenést. A meleget leszámítva semmi extra nem lett volna a szakaszban, közel a fele aszfalt, a másik fele pedig jó süppedős murvás, homokos volt. Sajnos az előző napi görcsölés utóhatásait még éreztem, így ez a szakasz is durva volt nekem, plusz még mindig nem sikerült kilábalni a betegségből, bár szerencsére már nem görcsöltem, a doki bácsi jóvoltából. Még infúziót is akart adni előző nap, de mondtam, hogy engem böködtek már eleget, azt inkább kihagynám… Megint csak 17. lettem, ami tulajdonképpen nem rossz eredmény, ha azt nézzük, hogy a mezőny többsége profi versenyző.

2007.10.25. Koombaloomba Dam – Gunawarra Lagoon (122 km, 2235 m)
A legdurvább szakasz a Trophyn. Koombaloomba Damtól át kellett menni egy hegyláncon, ahol az első hatvan km-en jött össze 1800 m szint, jórészt tűző napon, a hegységen átívelő magasfeszültségű vezetékek szervizútján. Ugyanez a rész tavaly is volt, csak most visszafelé mentünk. Ahol tavaly nem tudtunk felmenni, mert a laza talaj miatt nem lehetett, ott most az itiner szerint „downhill extreme” részek voltak mindenhol. Ahol tavaly le tudtunk menni, most felmenni nem tudtunk ugyanezen okok miatt. Körülbelül Kilométerenként álltak emberek defektszereléssel bajlódva, nem egy esetben első-hátsó kerék lapos volt. A „tigris” a követ is nagyon szereti, mintha acélból lennének a körmei… Szerencsére mára már jobban lettem, mert ha nem így lett volna, itt lett volna vége a versenyemnek. Mint már írtam, nagyon húzós volt a szakasz első része, a kísérőautókat be sem engedték, tavaly ez volt az a szakasz, ahol az autók is eltévedtek, és el kellett menni menteni, meg kihúzni őket a sárból. Idén is lehetett valami, mert a második depó nem volt a helyén. Az ugye egy kicsit kellemetlen, ha elfogy az ember vize 40 fokban. Szerencsére ismét mindketten sikeresen beértünk Évivel, igaz nem ugyanazon az úton, mert ő ma 220 km-t autózott.

Marton Attila a 3. szakaszon

Attila az első szakaszon 17. a másodikon 12., a harmadikon pedig szintén a 12. helyen végzett, így jelenleg 1 óra 36 perc hátránnyal a 14. pozíciót foglalja el az elit versenyzők összetett ranglistáján. Hátra van még hét szakasz, a soron következő negyedik etap a Gunnawarra és Chillagoe közötti 140 kilométeres bonyolódik, 900 méter szinttel.Az verseny jelenlegi állása megtekinthető itt.

További információk, és a képek forrása: www.crocodile-trophy.com

Marton Attila támogatói a CIB Lízing Csoport, a Marsal’ Kft., a Rebel Lion Reklám Kft., a Probike, a Techno Fit-Team Kft., a Vredestein, médiatámogatója pedig a Bikemag.