Ha július közepe, akkor Salzkammergut Trophy! Mint annyi éve, idén ismét kilátogattunk a felső-ausztriai rendezvényre, mely mára egész kis MTB fesztivállá nőtte ki magát egyre több távval (idén már összesen hattal) egyéb futamokkal, expóval, bringás sztárvendégekkel. Valahogy úgy vagyok vele, hogy ide ki kell menni, ha máshová nem is jut el az ember külföldre, de ide muszáj! Miért ez a lelkesedés ennyi év után is? Az alábbi beszámolóból kiderül…
Tekerés a felhők felett…
A Trophy mindig július közepén (ezúttal 2011.július 16-án) kerül megrendezésre Salzkammergut tartomány szívében. A verseny központja Bad Goisern városka, a pályákat pedig a környező hegyekben jelölik ki. A fő versenyszám természetesen a maraton, és idén a nagy érdeklődésre való tekintettel már 6 különböző távot hirdettek meg a rendezők: 22, 38, 54, 73, 119 és 211 km-es. A versenyen induló tandemeseket és egykerekűsöket külön is értékelték. Idén is gondoltak a jövő bringásaira, így volt egy külön Scott Junior Trophy is másnap, illetve igazi csemegeként egy egykerekű downhill futam. A Trophy népszerűségét jelzi az is, hogy az Intermountain Series MTB maraton sorozatnak, a Syncros MaratonMan sorozatnak, valamint a Ritchey Mountainbike Challenge versenysorozatnak egyaránt része.
Melyik bringást ne csábítanának e hegyek tekerésre? A szemközti hegylánc a verseny reggelén a szállás ablakából fényképezve…
A versenyre nevezőknek igen jó nevezési csomaggal szolgálnak a szükséges energiagélekkel, italporral, energiaszelettel – annak ellenére is, hogy a frissítőpontok kínálata is bőséges -, az expón kedvezményes vásárlásra jogosító kuponfüzettel stb., de strandbelépővel, tésztaparti kuponnal is kedveskednek a bringásoknak. A célba érkezők pedig a jól megérdemelt pólót is megkapják a kiválasztott színben.
Az expó, illetve annak egy része
Az expón is érdemes körülnézni, mivel egyrészt lehet olyan csemegéket látni, amiket itthon ritkán, pl. Moots titánváz, Xentis karbonkerék, vagy olyan, idehaza nagyrészt ismeretlen márkákat, mint a Conway, a Pronghorn, a Kaiser, hogy csak párat emeljek ki. Másrészt pedig néha igen korrekt áron lehet hozzájutni egy-egy vágyott alkatrészhez, kiegészítőhöz, és még alkudni is szabad, saját tapasztalataim alapján pedig érdemes is.
A német sportruházati gyártó, a Redvil standján a kifejezetten a Trophy-ra készült egyedi ruhaszéria darabjai: a rövid meztől a nadrágon, mellényen át a fejkendőig minden Trophy fanoknak
A pénteken alaposan ránk ijesztő eső szerencsére szombatra tovatűnt, és szikrázó napsütés fogadta a rajtnál gyülekezőket. …kivéve persze a 211-es táv indulóit, hiszen ők már pirkadatkor, hajnali 5 órakor elrajtoltak, hogy még emberi időben be is érjenek az embert próbáló távról. A rendezők profizmusa itt is megmutatkozott, hiszen a népesebb indulói létszámmal bíró távok esetén több hullámban történt a rajt, hogy a keskeny hegyi ösvényekig kellően széthúzódhasson a mezőny. A chip-ért egyébként még csak kauciót sem kértek, de a célba érkezés után azonnal levették saját kezűleg a bringákról.
A 211 kilométeres táv rajtja hajnali 5-kor
Az indulói létszám idén is szépen alakult, már július elején túl voltak a 3500 nevezőn! Most is rengeteg magyarral lehetett találkozni, gyakorlatilag 10 métert nem lehetett megtenni anélkül, hogy magyar szót ne hallott volna az ember. Ennek ellenére a dobogóra idén nem sok hazánkfia állhatott fel, szemben az elmúlt években látottakhoz. Ez talán annak is a következménye, hogy a vasárnapi magyar OX OB elszívott pár versenyzőt. A KTM-es Cseh Veronikát azért láthattuk a színpadon, mivel a 119 km-es távon korosztályában második lett.
Elrajtol a legnépszerűbb, az 54 km-es D-táv mezőnye
A pályák mindegyikén egyébként vannak ellenőrzőpontok, ahol időlimit van meghatározva, vagyis aki nem halad át a meghatározott időpontig az adott ponton, azt nem engedik tovább, bár meg kell jegyeznem, hogy az amatőrökre felkészülve elég lazán teljesíthető idők ezek. A pálya mentén mindig jelentős orvosi készültséggel találkozhatunk, minden jelentősebb veszélyes helyen voltak orvosok, némelyiknél hegyimentőkkel megerősítve, ami jóleső érzés versenyzőként.
A verseny egyik leglátványosabb szakasza: az Ewige Wand, vagyis az „örök sziklafal” oldalába vájt ösvényen mindig sok fotós dolgozik
A pályakijelölés az idén is hibátlan volt, a helyiek lelkesen vettek részt az útvonal biztosításban, és úgy általában mindenben, ami a lakóhelyük jó hírét viszi. A WC-s néniig bezárólag mindenki büszkén feszített a Trophy narancsszínű pólójában, és látástól mikulásig mosolyogva segített minden felmerülő kérdésben, problémában, ha meg épp ráért, akkor lelkesen szurkolt az éppen elhaladó ismeretlen bringásnak, ami nagyon jóleső érzés, kár hogy itthon ez nem ennyire természetes.
A pálya egy részét a Bad Goisern belső részén is keresztülvitték, hogy látványosabb legyen a nézőknek
Amolyan „tulajdonosi szemlélet” uralkodott mindenkin, mintha valamennyien azt érezték volna, hogy az ő Trophy-juk, és amennyire jól sikerül, annyian jönnek jövőre szobát kivenni, vagy étkezni az étterembe. És lám, valóban minden évben többen jönnek, a helyieknek egyre több bevételt jelentve. Valahogy hazánkban még ennyira nem állt össze a kép…
A későbbi győztes Wolfgang Krenn küzd egy emelkedővel…
A 211-es távon rekord dőlt abból a szempontból, hogy ilyen fiatal még sosem volt a győztes: Wolfgang Krenn mindössze 24 éves, ami nem éppen jellemző az ilyen extrém távokon. Ő 10 óra 26 perces idővel abszolválta a nem éppen rövid távot, melynek során több mint 7000 méter szintkülönbséget is le kellett küzdenie! Ez 20,3 km/h-s átlagot jelent, amit kiemelkedő eredmény a domborzati viszonyokat ismerve.
A népszerű osztrák síugró, Andreas „Goldi” Goldberger ünnepelteti magát a célban
Idén mindössze ketten voltak képesek 20 km/h feletti átlagot menni. Azért örvendetes tény, hogy 2011-ben is 11 magyar állt a rajthoz e távon, akik egy kivételével be is fejezték a versenyt. Ez annak a fényében, hogy ezen a távon egyébként a mezőny közel harmada nem tudott végigmenni, egyáltalán nem rossz eredmény. Egyébként a 119 km-es távon is megdőlt egy rekord, hiszen a hölgyek mezőnyében Barbara Kaltenhauser (GER) 6:08’18”-es idővel ért célba.
Az egyébként nagyon kulturált bringamosót sem érdemes kihagyni…
A díjkiosztó ünnepségnek is megadják a módját a sógorék: a hatalmas rendezvénysátorban órákon keresztül hívják ki a dobogósokat, a nevesebb versenyzőkkel kicsit el is beszélget a műsorvezető, közben tombolát húznak, ahol valóban értékes cuccokat sorsolnak ki, többek közt Magura tárcsafékeket, Xentis karbon kereket, miközben folyamatosan mérik a sört és etetik a népet, így az természetesen nem megy haza az eredményhirdetés végéig. Az utóbbi években szokássá vált, hogy meghívnak egy-két híres kerékpárost. Idén Gary Fisher és az országútról ismert kerekes, Armstrong egykori hűséges segítője, a spanyol Roberto Heras voltak a díszvendégek.
A 211 km-es táv legjobbjai, a dobogó legfelső fokán a mindössze 24 éves Wolfgang Krenn
Heras-szal szemben – aki szemmel láthatóan idegenkedik a nyilvánosságtól, és jobbára tőmondatokban válaszolt a színpadon neki célzott kérdésekre – Gary ismét igazi showman volt, szinte fürdött a rivaldafényben, és folyamatosan bohóckodott a helyi népviseltben, amit ajándékba kapott a versenyrendezőktől. Amúgy ő is végigtekerte a B, azaz 119 km-es távot, szóval elég jól tartja magát 60 felett is, bár körbenézve megint azt tapasztaltam, hogy a MTB sport csak itthon számít a fiatalok sportjának, ott teljes természetességgel űzik akár versenyszerűen is a 50-es, 60-as, sőt néha a 70-es éveikben járók is!
A részletes eredménylista egyébiránt itt böngészhető.
Gary bohóckodik a színpadon a vadonatúj Xentis karbon kerékszett sorsolása közben
A tombolán több magyart is kihúztak, de sajnos ha jól emlékszem csak egyvalaki volt ott, és a szigorú szabályok miatt csak az vehette át a nyereményt, aki személyesen jelen van, így több nyeremény végül a sokáig ott terpeszkedő helyiek ölébe hullott.
A másik díszvendég Roberto Heras kicsit visszahúzódóbb típus
Ha Salzkammergutról beszélünk, akkor nem mehetünk el szó nélkül a többi látnivaló mellett sem, mivel csodálatos környék természetesen a versenyen kívül is sok-sok egyéb programot kínál: látványos sóbányák, egyedülálló jégbarlang, de a személyes kedvencem továbbra is a tóparti meseszerű Hallstatt városka, mely a hegy oldalába épült középkori házaival megunhatatlan élmény.
Hallstatt városka a tó felől
Érdemes bringával megkerülni a Hallstatti-tavat, hiszen bármelyik pontjáról gyönyörű látványban lehet részünk a tóra és a szemközti hegyekre. Ezt bárki bevállalhatja átlagos erőnléttel is akár trekking kerékpárral, hiszen majdnem teljesen sík az útvonal aszfaltos és sóderes burkolattal. Nagyszerű levezetés a verseny utáni napra.
Szintén felejthetetlen élmény a Hütteneckalm-on elszopogatni egy Radlert/Almdudlert a fogadó teraszán miközben gyönyörködünk a fantasztikus kilátásban a környező hegyekre és a föléjük magasodó, ilyenkor nyár közepén is hófödte Dachstein csúcsra.
…és a tó a fölé magasodó hegyekkel egy másik nézőpontból. Az idilli környezet szinte konstans…
Összegezve a hétvége élményeit meg kel említeni, hogy a versenyszervezés idén is kitűnően sikerült, nagyon profin jelölt pályával, szuper frissítőpontokkal, nagyszerű hangulatú versenyközponttal, látványos expóval. A táj számomra megunhatatlan kulisszákat biztosít ehhez a számunkra kissé egzotikusnak számító, ám mégis elérhető versenyhez. Ha valakinek most jött meg a kedve, hogy jövőre kilátogasson, annak pár jó tanács: mindenképpen jó előre foglaljon magának szállást, ha a közelben szeretne találni, igen változatos időjárási körülményekre kell felkészülni, hiszen a paletta a tavalyelőtti hóvihartól kezdve, a pénteki esőn át a szombati hőségig terjedhet, és akár egy napon belül változhat.
A távokat ne a hazai terepviszonyok alapján válassza ki senki sem, mert kicsit mást jelent ott a hegy, mint itthon, mindenképpen tanulmányozza a honlapon letölthető magasság-diagrammokat, és ha komolyabb távon indulna valaki, akkor arra a tárcsafék egyáltalán nem sznobizmus, hanem praktikum. És ha már a távoknál tartunk, akkor érdemes minél előbb regisztrálni, mert a sok jelentkező miatt létszámlimit van, és a 73 km-es táv például már jóval a verseny előtt betelt. Ha viszont valaki csak kinézne egy ismerősével, hogy hogyan is néz ez ki közelről, annak is érdemes kimennie, rákövetkező évben már ő is jó eséllyel az indulók létszámát fogja gyarapítani, mivel a Trophy érzés magába szippantja az embert. Szóval megéri azt a kb. 6 órányi autózást. Addig is érdemes Erwin Haiden képeiben gyönyörködni és vágyakozni…
Az alábbiakban kifejezetten versenyzői szemszögből következzen egy őszinte élménybeszámoló KissCADMan tollából:
A tökéletes maraton receptje
Arra próbálok rájönni, hogy miért is járok vissza Bad Goisernbe. Talán újabb Salzkammer pólóért? Idén már a hatodikat gyűjtöttem be. A vitrinben pihen már a fekete Finisher 208 feliratú is… Pár éve mondogatom, hogy jövőre biztos nem jövök. Elég volt. Aztán mégis visszahúz a szívem. Remek szervezés, csodálatos táj, barátságos vendégszerető emberek, német precizitás, és sok magyar ismerős. Kell ennél több egy remek versenyhez?
Összegyűjtöttem pár pillanatot, ami örök emlék marad:
A rajtnál a hangulatos városka főutcáján ácsorgunk, nem kint a prérin tépjük szét a szalagokat.
A vaskordon miatt nincs tülekedés, szépen mindenki beáll a sor végére. Szól a zene, csinosak és sokan vannak a bringás lányok. Mellettünk is toporognak páran a csoda bringáikkal. Nem is értem, hogyan keveredtünk a közelükbe. Előttünk, naná hogy magyarok. Megvitatjuk, hogy melyik lány mögé is kellene beállni szélárnyékba. Aztán a tomboló közönségtől felajzva átrobogunk végre a rajtvonalon.
Egész csapat kölök integet az út szélén. Huncut mosollyal az arcukon várják az arra haladókat. Nem lehet kihagyni, feléjük gurulok, és végigpacsizom az egész sort. Ők is, én is remekül szórakozunk.
Komplett baráti társaságok családok ülnek kint a teraszon és szurkolnak: Azt mondjuk nem értem hogy az 1000. pozícióm miért „Bravo, super és sehr gut”, de ők lelkesek, így én is megeresztek több mosolyt, mindjárt könnyebben forog a pedál.
Köves patakmeder, meredek sípálya. Na ez ám a fincsi technikás lejtő. Nyami. „Bevállaljam vagy szégyenszemre toljam le?” Ilyennel otthon nem találkozik az ember. Adrenalin lüktet az erekben. a külvilág megszűnik. Megy az egyensúlyozás, csúszáshatárra fékezett kerekekkel történik a kaszkadőrködés. Huhhh sikerült. Szétáradó boldogság ez.
Megy a pajtizás a hosszú mászások közben. Van idő beszélgetni. Szerencsére van kivel. Sok a magyar ismerős. Valahogy a kelet-európai népek montisai eléggé barátságos típusúak. Pl. egy Iron Maiden mezes orosz sráctól a moszkvai MTB életről is sikerül megtudni ezt-azt.
Aztán felejthetetlen élmény átgurulni az Ewige Wand sziklapárkányán és az alagutakon is. Ez az, ami miatt sokan elzarándokolnak ide. Igen, ez egy igazi kuriózum! Ezt a részt imádom!
A sotteres lejtőkön, ha kiengedi az ember a féket, csak a gumi surrogását, a szétspriccelő kavicsok pattogását és a fokozódó sebességet lehet érzékelni. A száguldás miatt nagy dózisban kerül a véráramba az endorfin. Mivel nagyok a hegyek, így a lejtőzés adta élvezet is sokáig tart. Kár, hogy ott a kanyar, kiszáguldanék legszívesebben az egész világból!
A célba érkezés nem csak a dobogósoknak öröm…
A folyóparton döngetünk. Cseh kolléga előre áll, int, hogy álljak be mögé lánctalpazni. A 28 km/h-ás magányos sebességem már a múlté, 35-37 között száguldunk. Páran még beállnak szélárnyékba. Szépen fogynak így az utolsó kilométerek. Persze én is előre állok vezetni, mert ezt így illik. Olyanok vagyunk, mint a nagyok a Touron. Fő a nemzetek közti összetartás! Nem akarjuk egymást legyőzni a hegyeket jöttünk meghódítani, és azt már megtettük. Cinkos összekacsintás, pár kézmozdulat elég, már nem is kellenek szavak. Tudjuk mi a dolgunk, szépen összedolgozunk. Egyfajta bajtársiasság ez.
Sajnos egyre közelebb a cél. Az egyik garázsból zene szól. Itt jelmezbe öltözött fiatalok szurkolnak, és közben igencsak jól érzik magukat. Nem csak ők, én is. A Trophy alatt annyi buzdítást kaptam, mint itthon 8 év alatt az összes versenyen együttvéve. A célba nem is fáradtan érkezik az ember, hanem lelkileg teljesen feltöltődve. Olyan motivációt kaptam a kerékpársporthoz, hogy elmentem a vásárba, és fél pénzen vettem is gyorsan egy kerékszettet, és elhatároztam, hogy újra edzeni fogok. Jövőre megint jövök?
Ha kedvet kaptál a jövő évi Trophy-hoz, akkor a Salzkammergut Trophy weboldalán minden hasznos információt megtalálsz – a legfontosabbakat magyar nyelven is -, valamint képeket és videót, de akár a Facebookon is tudod követni a Trophy híreit.
Hasznos linkek:
A Trophy honlapja:
http://www.trophy.at
Részletes versenyeredmények:
http://www.pflanzl.info/Seiten/Results/Results_PDF2011/20110716BadGoisern/20110716BadGoisern.html
Mountainbike túrák Salzkammergut-ban:
http://www.touristik.at/de/mountainbike/304932/angebote/sort-online_date/order-desc/skip-0.html
Salzkammergut tartomány turisztikai honlapja:
http://www.salzkammergut.at/alias/salzkammergut/ung/sommerwelt
Kulturinfo:
A Világörökség részének nyilvánított Dachstein vidék:
http://www.dachstein-salzkammergut.com/
Látogatható sóbányák a környéken:
http://www.salzwelten.at/
Korábbi Trophy beszámolóink:
https://bikemag.hu/verseny/salzkammergut-trophy-a-maratonok-maratonja
https://bikemag.hu/verseny/magyar-ezust-a-salzkammergut-trophy-extremtavjan
https://bikemag.hu/verseny/salzkammergut-2007-hasenfratz-peter-beszamoloja
Szöveg: gg, KissCADMan
Fotó: gg, NoSane
