Kíváncsi vagy hogyan élhettek az emberek 100 évvel ezelőtt? Milyen amikor a lovas szekér a mobiltelefonnal találkozik? Szeretnél békés 6-800-as „dombokon” montizni? Gyere velünk egy erdélyi időutazásra és ha megtetszik, kövess minket Szászföldre, Romániába!
Szászfehéregyháza erődtemploma
Túránk kiindulópontja Szászfehéregyháza (románul Viscri, németül Deutsch-Weisskirch) Brassó megyében, mely Budapestől csupán 667 km, utazási időben azonban inkább 9 óra, ugyanis az út romániai szakasza nélkülözi az autópályát. Békés hegyek között egy eldugott kis szász falu, amely mára világörökségi védettség alatt áll, középkori erődtemploma és érintetlen faluképe okán, de álljunk meg egy pillanatra!
Hogyan kerülnek szászok Erdélybe?
A szászok németek, Németország meg elég messze esik innen, ám II. Géza királyunk kb. 1150-től behívta és letelepítette a szászokat Erdélyben, meghonosítva ezzel azt a fejlett kultúrát, melyet a németség abban az időben is jelentett. A szászok komoly kiváltságokat élveztek, így gyors fejlődésnek indultak, Erdély gerincét alkották a magyarok és a románok mellett, kultúrájuk máig jelen van Segesvár, Brassó, Medgyes, Szeben építészetében és kultúrájában.
A szerző, háttérben az erődtemplommal (foto: Dan Mazilu)
A második világháború után a folyamat megszakadt, a németajkúakat afféle kollektív bűnbakká tették, sokakat deportáltak a Szovjetúnióba, a romániai szocializmus időszakában a 80-as évektől pedig intenzív elvándorlás kezdődött Németországba, (a német kormány fejpénzt fizetett a szászokért) ami a rendszerváltás után csak felerősödött, így a szász falvak részben elnéptelenedtek az elmúlt 30 évben. A megüresedett szász házakba román és cigány népesség költözött jórészt a Kárpátokon túlról és mára csak néhány szász polgár képviseli a falvakban és városokban az egykori nagyszámú németajkú népességet.
Tamás, a mobilizált kecskepásztor itatóhoz terel (foto: Dan Mazilu)
Az elmúlt 60 év szomorú történetben a fordulópontot talán csak az elmúlt évek jelentették, amikor a turizmus megerősödésével egyre több kitelepült szász, vagy gyermekeik találtak vissza a gyökerekhez és kezdték el megszervezni az évszázados értékek megmentését, melyben mára partner a román kormányzat is, hiszen ezek az egyedülálló értékek egyben turisztikai termékek is, amelyek „jól eladhatók” a nyugati turisták számára.
Szálláshelyünk 1897-ből köszöni jól van...
A kulturális és természeti értékek megmentésére Károly herceg szervezett alapítványt a régióban, aki családi kötődése és „beleszeretés” miatt vonzódik a régióhoz, és szerzett itt birtokokat. Az elmúlt években felgyorsultak az útépítés és a fejlesztések, 10 évvel ezelőtt ugyanis a szász falvak jó része csak terepjáróval volt megközelíthető… Ennyi történelmi kitekintés után térjünk vissza Szászfehéregyházára!
Vendéglátás
Jómagam első 1998-as utam óta vonzódom Erdélyhez, 2000-ben már voltam Szászföldön, így örömmel vettem az ADEPT Alapítvány munkatársainak meghívását a környék kerékpáros felfedezésére. A kerékpáros turizmus jelenleg gyerekcipőben jár Romániában (ahogyan nálunk is) ők viszont komoly startot vettek, minőségi Merida kerékpárokat vettek Magyarországról, így a kapcsolat velük a Bikefun csapata segítségével indult. Az alapítvány központja a középkorban Segesvárral versengő, Szászkézden (románul Saschiz, németül Keisd, szászul Kisd) található, ahonnan vendéglátóink Szászfehéregyházára kalauzoltak, ahol a szállásunk volt.
Lukács Bálint „fortress-jump”
Naplemente előtt érkeztünk a településre, a főúttól néhány kilométerre fekvő zsákfalut lankás 600 méteres hegyek fogják körbe. Helyi vendéglátónk egy kedves szász hölgy volt (részben román férje miatt maradt a faluban), aki már első este a vacsoránál elkápráztatott csodálatos főztjével. Itt is álljunk meg kicsit, mivel az ideutazó számára az egyik legnagyobb élményt a helyi konyha jelentheti.
Mezei virágcsokor, amit a természetes gazdálkodás biztosít
Finom házi pálinkával (nem karcos, gyümölcsös zamatú, mennyei, 50 fokos) alapoztuk meg a vacsorát, amelyet a tradicionális szász konyha levese követett, szigorúan saját termesztésű zöldségekből, aztán spéci puliszkás második és süti, mind helyi alapanyagokból. (Itt nem ugranak át Tesóba, ha hiányzik valami…) Az egészet szépen leöblítettük házi borral (rosé jellegű, tiszta, igényes, de nem egy Gere) meg ásványvízzel.
Szászkézd tornya: versengés Segesvárral a középkorból
A hosszú út után (az itthoni autópályák után nagyon fárasztó az út faluról-falura) jólesett az ágy, melyet egy közeli szász házban vetettek meg, jó nagy dunnával, fagerendás födém alatt, házigazdánk az esti zuhanyzáshoz előzetesen begyújtott a fatüzelésű bojlerbe, mert a gáz innen még elég távol van.
A kutya három nyelven harapós Medgyesen
Reggel a fecskék csivitelése és a legelőre hajtott tehenek kolompolása ébresztett, a falu főutcáján közlekednek ugyanis az állatok, (minden háznál van egy tehén minimum) lovak, kecskék vegyesen a tehenekkel. Este jóllakottan térnek haza, automata módon tudják a házat, ahova be kell fordulniuk, kivéve ha új a kapu, de az itt 100 éve nem nagyon fordult elő… (lásd a borjú meg az újkapu mondást) A rengeteg állat miatt elképesztő mennyiségű fecske van, így a szúnyogháló teljesen szükségtelen, még az esti vacsoránál sem igen éreztünk szúnyogot, pedig a főutcán patak vezet, és itatók is vannak. (Lehet ezt hívják biológiai egyensúlynak…)
Jól indult a túra! Lukács Bálint megnyerte a Meggyes Maraton rövidtávját és román tévésztár lett
A kulináris élvezetek reggel folytatódtak vaslapon sült pirítóssal, házi sajttal, saját köpülésű vajjal, padlizsánkrémmel, áfonyalekvárral, ami megalapozza az energiát a napi tekeréshez.
Első nap a tekerés a Medgyes Maraton teljesítése lett volna, amit az előző napi eső és a cuppogós sár miatt csak a csapat profi tagja Lukács Bálint vállalt be. Nemhiába, a rövidtávon el is hozta a győztesnek járó trófeát, és a dicsőséget, amit az elsőként beérkezőt övező ünneplés jelent.
Berethalom erődtemploma, előtérben egy takaros fogadó
Erdélyben is egyre több maratont szerveznek az utóbbi években, melyek közül a medgyesi 600 körüli indulójával komolynak számít, Bálint beszámolója szerint a szervezésre sem igen lehetett panasz. Nekünk pedig a maraton alatt volt időnk bejárni Medgyes óvárosát, hazafelé pedig betértünk Berethalomba az egyik legszebb erődtemplomot megsasolni. Medgyes és Berethalom a szász települések között is gazdagnak számított. Berethalom a bortermelők és kereskedők városkája volt, amely a mai napig látszik a gazdag erődtemplomon – ami már 1282-ben is létezett – vagy akár a díszes és módos házakon szerte a városban.
Erődtemplomok és építészet
A templomerődök egész Erdélyt jellemzik, de Szászföldön gyakorlatilag minden faluban akad egy mutatóban. A közösség központja tradicionálisan minden faluban a templom volt, melyet a tatárjárás után, a fenyegetettség miatt fallal vettek körül, sőt inkább 2-3 fallal, attól függően, hogy a közösség mennyire volt gazdag. Az erődtemplomokat 100-200 éven keresztül építették, mindig bővítve, erősítve őket.
Ágyam bevetve, felette a falvédő német felirattal az anyai szívet dicsőíti
Szálláshelyünkön levő szászfehéregyházit egy kerek domb tetején építették fel, a fehérre meszelt, faerkélyes tornyokkal erősített, várfallal körbevett templom egyik legszebb ilyen jellegű építménye Erdélynek, 1993 óta az UNESCO védelme alatt áll. A templom elődjét a székelyek építették a XI.-XII. században, majd a betelepülő szászok bővítették és erősítették a következő 200 évben. A ma is működő evangélikus templomba vasárnaponként összegyűlik a faluban élő néhány szász polgár istentiszteletre.
Erődtemplom bejárat a templomtoronyból
Vasárnap a mise előtt mentünk fel a templomtoronyba, amely igazi időutazás, a toronyba vezető ajtó legalább 800 éves, a felvezető csigalépcső igazi misztikus élmény. A torony fent körbejárható, csodálatos kilátással a környékre, az erőd bejárati tornyában pedig néprajzi kiállítást rendeztek be, melyből megismerhető a szászok kultúrája és néprajza, a néhány lejes belépőt pedig úgyis bedobtuk volna a perselybe, a templom fenntartására.
A templomtorony sisakja belülről, az ácsmunkához csak faszeget használtak, így kb. 600 éve nem rozsdásodik...
A faluba visszasétálva megkapó az az egységes építészeti megjelenés, amely jellemzi a szász településeket. Háromablakos széles házak, gazdag és nagy porták, igényes melléképületek, melyek ugyanúgy állnak ma is, mint 100 évvel ezelőtt. A képet nyilván árnyalja, hogy az elmúlt évtizedekben nem sok pénz és lehetőség volt új házak építésére. (A faluban mindössze 3 új ház van.) A homlokzatokat és díszítéseket elnézve érezhető a német ősök hatása, az igényesség és büszkeség, ahogyan az építtetők nevüket, és az építési dátumot feltüntették a házakon. Sajnos a felújítások során előfordul, hogy a „magyarban” látott minták előugranak, műanyag ablak, kőragasztgatás és mályvaszín formájában, de szerencsére az alapítvány által gondozott településeken előírják az eredeti formában és színekkel való restaurálást.
Utak
A kiadós reggeli után tekerni indultunk, először a közeli faluba országúton. Tíz évvel ezelőtt ehhez országúton is montira volt szükség az utak állapota miatt, mára azonban a helyzet gyökeresen megváltozott: a minőségi aszfaltburkolatot a hazai kistelepülések is megirigyelhetnék, így erre a részre bátran hozhattok akár országúti gépet is. A mellékutakon biztonságosan kerékpározhatunk, mivel a forgalom alacsony, a főutakon viszont jó vigyázni, ugyanis autópálya híján itt tolja mindenki, ahogyan a csövön kifér…
Patinás, évszázados cserépfedés vegyes cserepekből
Ebéd után ráfordultunk az első ösvényre, ami kellemes meglepetéssel szolgált. Ugyanis itthon ezek a turistautak kivételével egyet jelentenek a traktornyommal, meg az erdészeti gépek mélyedéseivel. Itt a mezőgazdaság még sokkal természetközelibb, így maximum lovas kocsi által letaposott utakat találunk vagy állatcsapásokat, amelyeken élmény a montizás.
Szászok a faluban, ma már inkább csak a sírköveken
A hatalmas, kiterjedt legelők, mezők tele mezei virággal, sok fa és bokor, mind-mind azt jelzi, hogy a „Dzsóndér” ide még nem ért el, akik pedig emberi erővel művelik a földet, azok jobban is szeretik. Nem ellenség a fa a szántóföldön sem, hiszen árnyékot ad, amit a légkondicionált kombájnban ülők itthon már nem igényelnek.
A kis tábla a kapun azt jelzi, hogy tűz esetén a ház lakóinak feladata a vízhordás volt
A lankás hegyek látványra csalósak, mikor véget ér az emelkedő akkor jössz csak rá, hogy 600 felett vagy, ami induláskor nem is tűnt magasnak. A hegytetőn jólesik körültekinteni a tájon, megérted mit jelent a német nyelvű falvédőn a „Siebenbürgen süße Heimat” felirat, miért szeretik annyira ezt a tájat az itteniek. Az édes érzést lehet fokozni egy kis erdei szamóca ízzel a szájban, mivel rengeteg van belőle mindenfelé. A lefelé nem volt annyira technikás, mint egy erdei turistaút singletrack-je, de a táj miatt nem is vágytam annyira a veretésre. A másnapi túrán aztán sor került erre is, egy hosszabb montis kört mentünk felerészt erdőben, melyben bőven akadt technikás rész, kitaposott nyomvonal híján, amit igazán élveztem.
A régi házak homlokzatát csak természetes festékkel renoválják, ez az erődtemplom szász gondnoknőjének háza
Az egyetlen parát a hatalmas nyájakat őrző pásztorkutyák jelentik, amelyek mérsékelten barátságosak. Szerencsére el szokták látni őket kolonccal, így nem annyira van kedvük futni, ennek ellenére jó, ha csapatban mozogtok és van veletek helyi vezető, aki határozott velük, elkerülendő a konfliktust.
Emberek
Sok magyarban ma is fenntartás van az erdélyi utazás kapcsán a román lakta részekkel kapcsolatban, „nem szeretik a magyarokat” és egyéb hasonló történetekkel operálnak. Korábban én is csak Erdély magyarok lakta részein jártam, de a mostani úton meg kellett, hogy állapítsam, a sztorit régi beidegződések táplálják.
Szászkeresztúri vendégház – akár itt is megszállhatsz
A „népek közötti barátság” jegyében indult már az első este, hiszen a meghívottak között voltak román újságírók is, akikkel a néhány napban kedélyes baráti kapcsolatot alakítottunk ki. (én nyilván kerültem a dák-római kontinuitás elmélet témáját, a második pálinka után:-)
Erdélyre mindig is jellemző volt a soknyelvűség, amelyet jól példázott az a család, akikkel vacsoránál találkoztunk, a feleség magyar, de beszél románul és németül, a férj félig román, félig szász, de anyai ágon magyar és zsidó is, beszél románul, németül és magyarul. Gyerekeikkel pedig románul, magyarul és németül beszélnek vegyesen, ahogyan éppen jön… A helyiekben mára semmilyen fenntartás nincs a magyarokkal kapcsolatban (nyilván a turista = lóvé egyenlet segít ebben) a hozzáállásuk barátságos és segítőkész a boltban, vagy bárhol.
Pihenés a dombtetőn – a domb itt kb. 800 m magas...
A másik kérdés a közbiztonság, amelyről ugyancsak terjengnek legendák. Nem tudom, hogy a román nagyvárosokban milyen a közbiztonság, a kisebb falvakban azonban jellemző, hogy a kocsit sem igazán kell zárnod, még ha a „kisebbsíg” elég jelentős számban képviselteti is magát a kistelepüléseken. A szociális háló itt ugyanis nem olyan erős, hogy bárki ingyen éljen, a földdel és az állatokkal kapcsolatos rendszeres napi munka pedig az önerőből való boldogulásra nevel.
Ha kedvet kaptál…
Sajnos a komplett programunk csak 3 nap volt, ami arra volt elég, hogy felkeltse az érdeklődést, és ízelítőt adjon, így őszintén ajánlom Nektek, hogyha megtetszett a táj, legalább egy hetet szánjatok a környékre. Vendéglátó alapítványunk munkatársai között van magyarul beszélő kolléganő is, így mielőtt elindultok érdemes vele felvenni a kapcsolatot, Lenke örömmel segít szállás, ellátás és túravezetés szervezésében is, és van minőségi kölcsönözhető kerékpárjuk is.
Bálint még a szénégető boksára is feltekert, csak úgy füstölt :-))
Egy ilyen szászföldi kirándulást szinte bármekkora keretből ki lehet hozni, hiszen a szállások között hoteltől, a panzión át, az „ágy és reggeli” vagy akár az önellátó verzióig mindenki megtalálhatja a neki valót.
Ha pedig már ott jártok a közeli magyar csodát ne hagyjátok ki: http://szekelyderzs.com/templom.html
Kontakt (magyar nyelvű):
Bálint Lenke: lenke(kukac)fundatia-adept.org
Tel.: +40-752-264-593
Linkek:
– ADEPT Alapítvány
– http://www.discovertarnavamare.org
– http://www.erdely-szep.hu/
– Berethalom
– Medgyes
– Szászfehéregyháza
– Szászkézd
Szállás:
– Szászfehéregyháza
– Szászkeresztúr
Erődtemplomok: http://erodtemplom.lap.hu/
Szöveg: Laczkó András
Fotó: Laczkó András, Dan Mazilu
