Boncasztalon: Marzocchi 44

2010. február 2. 17:43 · Ardó Tamás · kiemelt, tech
2,705 látogató olvasta · 14 hozzászólás

Telóboncolós cikksorozatunk második részéhez érkeztünk. Az alább bemutatott villa egy csoda. A költséghatékonyság csodája. Hihetetlen, hogy manapság ennyiből ilyet ki lehet hozni. Hogy ez most jó vagy rossz, és hogy ennek mi az ára, a cikk végére ez is kiderül…

A teló általános ismertetésétől most is eltekintenék. Akit ez érdekel, az kattintson ide, vagy olvassa el a Bikemag 2009. november-decemberi számában megjelent tesztet.

A villát a 100. Bikemag hasábjain nekem volt szerencsém tesztelni, és alapvetően pozitív tapasztalatokkal zárult a teszt. Nagyobb testtömegű bicajosok számára kifejezetten ajánlottam ezt a villát, amennyiben valami strapabíró, költséghatékony megoldásban gondolkodnak.

Egy hiba akadt a tesztben, amit ezúttal javítanék. Azt írtam, hogy a kisebb testtömegű bicajosok, ha gyorsabb csillapítást szeretnének, akkor cseréljék a csillapító egységben lévő 7,5-es olajat 5-ösre. Ezt még akkor írtam, amikor nem szedtem szét a villát, és az infó alapja a Marzó oldalán fent lévő ismertető volt. A 44 RLO-ban ugyanis állítható olajcsillapítású cartridge van. Ebben viszont, mivel ez egy OEM villa, ezért nem ugyanaz az egység van benne, hanem egy olajmentes (?) verzió…

Így ami nincs, azt nem is lehet cserélni. Ez a lépés közel 160 grammal tette könnyebbé a villát, de ne szaladjunk ennyire előre!

A bontási sorrend a szokásos: a fejre állított villát alulról kezdem meg. Az első kellemes meglepetés rögtön a csavaroknál ért, ugyanis mindkét rögzítő csavar feje körül O-gyűrű található. Korábban ez nem volt mindig így, aminek az eredménye az volt, hogy ha nem tépted agyon a csavart, akkor bizony előfordulhatott némi olajszivárgás. Ez a probléma ezennel megoldva. A kétfilléres O-gyűrű „csodákra képes”. A bal szárból a lefordítás után 112 g olaj csordogált ki, a jobb szárból semennyi.

Korábbi évek levegős Marzóira jellemző volt, hogy ha kis tömegű bicajos használta őket alacsony légnyomáson, és még esetleg az olajszinttel sem volt minden rendben, akkor hajlamosak voltak az összekoppanásra a berugózás végén, mivel nem volt bennük gumibak, ami megakadályozta volna ezt. Ezzel a villával ez sem fordulhat elő, mivel ebben a bal oldali nyomórúd végén már található egy gumibak. Ráadásul nem is az egyszerűbb fajtából való, hanem egy jobb darab. Ez a bak egyben van egy kis alu koronggal, ami nagyobb felületen oszlatja a szét a nyomórúd alján keletkező feszültséget, és segíti az olajzárást is. A gumibak „felcuppan” a nyomórúd aljára, tehát szét és összeszerelésnél sem kell attól tartanunk, hogy véletlenül beleesik a szárba.

A bal becsúszó aljában zégergyűrű tartja a nyomórudat a helyén. Ezt eltávolítva kivehetjük a negatív rugót a nyomórúddal együtt. Érdekes megoldás, hogy a negatív rugó alatt van még egy extra vastag O-gyűrű is, ami megakadályozza, hogy a negatív rugó fémen „koppanjon” amikor működésbe lép. Tehát ennek a gyűrűnek semmiféle tömítő funkciója nincs. Hogy erre mennyire van szükség, és mennyire lesz tartós megoldás, azt majd az idő dönti el, mi nem tapasztaltunk sérülést az O-gyűrű felületén. A negatív rugó felső harmada alatt található egy további gumigyűrű, ami akkor ad egy kis rásegítést a rugónak, ha nagyobb tömegű bicajos, magához mérten nagy nyomáson használja a villát, ezért ilyen esetben a negatív rugóra is nagyobb feladat hárul.

A jobb váll tetején találjuk a Lock Out, és a kompresszió állítás közös karját. Azon túlmenően, hogy design tekintetében nem igazán illeszkedik a villa egyéb elemeihez (nekem kicsit szopott gombócra emlékeztet), elég jó darab. A tömege mindössze 3 g!!!, és pont optimális módon, kézzel bonthatóan, de azért elég nagy erővel cuppan a helyére. Mivel kellően tart, és kiálló éle alig van, beakadni sem nagyon fog sehova sem, ezért az elhagyásától sem kell tartanunk. Egy ilyen költséghatékony villában szerintem mindenképpen jobb választás, mint a 100 grammal nehezebb, és jelentősen drágább kormányról szabályozható LO kar.

Ebben a villában ugyanolyan falvastagsággal rendelkező nyakat találunk, mint amit a 33-ban bemutattunk. A méretezése, falvastagságai pont optimálisak ehhez a villához és rugóút-tartományhoz. A becsúszószárak széttartása 0,5 mm, ami ebben a szárhossz tartományban nagyon jó érték, így szinte egyáltalán nem áll a szép mozgás útjában.

Íme a LO cartridge egység. Itt ugrik a majom a vízbe, ez ugyanis nem egy szimpla olajos egység, hanem egy a Suntour által gyártott nagynyomású nitrogénnel töltött patron. Az egyik gond vele, hogy bonthatatlan, hiszen leperemezték a test mindkét végét. Ebből az következik, hogy semmilyen paramétere nem állítható, és a karbantartás, mint olyan is felejtős az esetében. Amíg műxik, műxik, aztán ha beadja az unalmasat, akkor lehet kukázni, és jöhet a következő. Mivel bonthatatlan, ezért sajnos az sem derül ki, hogy ez egy pusztán nitrogénnel feltöltött full „levegős” egység, vagy a nitrogén csak az olaj feletti térben helyezkedik el az olajzáró kupak mögött? Ami biztos, hogy a működése a levegős tagokat idézi, a szoros tömítések miatt nehezen indul meg, de ha már csúszik, akkor azt könnyeden, akadás-mentesen teszi. E működés végeredménye, hogy a kicsi, vibrációt okozó bukkanókkal ő sem tud mit kezdeni, a nagyobbaknak viszont már barátja. A LO és a kompresszió állítás működése viszont az olajos patronokét idézi, ha lezárod teljesen, akkor full koppanósan zár.

A villa jobb szárában itt is a 33-nál bemutatott kiemelkedően jó állagú, és kenőképességű zsírt találhatunk. A mennyiségből itt viszont elviseltünk volna egy kicsivel többet is.

Ebben a villában is ugyanaz az egyszerű, 100 mm széles, olajvájatoktól mentes csúszópersely található, mint a korábban bemutatott 33-ban. A külső szárban lévő furatok egytengelyűsége viszont egy hangyányit rosszabb volt, mint a 33 esetében, ezért 1-1 ponttal kevesebbet kapott. Ezt talán kompenzálja, hogy a szárak széttartása viszont jobb volt, mint amit a 33-nál mértünk.

Mivel a bal szárban olaj van, ezért egyértelmű, hogy különálló dupla-dupla gumiajkas por- és olajzáró szimering található a villában, ráadásul mindkét szárban, pedig a bal oldalon csak zsír van. Ha már szétszedsz egy ilyen villát, akkor ezt érdemes kihasználni, és a zsír mellé betölteni egy „féldekásnyi” mennyiségű kenőolajat. Hosszú távon a cartridge egység felül elhelyezkedő becsúszószára is hálás lesz érte, főleg ha indulás előtt kicsit fejre fordítod a gépet, hogy az olaj visszacsorogjon oda is.

Mért adatok:
Beépítési magasság: 510 mm
Tömeg: 2022 g (rózsával és 210 mm-esre vágott nyakkal)
Külső szárak: 637 g
Nyak-váll-becsúszók kombó: 834 g
Lock Out cartridge: 248 g
LO kar: 3 g
Bal nyomórúd + negatív rugó: 156 g
Olaj: 112 g
A lábak széttartása: 98,55-98,05 = 0,5 mm
Villanyak belső furat: 19,4 mm, falvastagság: 4,6 mm
További tulajdonságok: 4 × 10 mm-es perselyek, Dupla-dupla szimering, egyik szár olaj, a másik zsír

Szubjektív (nincs mérési eredmény, pontozás csak érzetre):
Az egy szárban lévő csúszóperselyek furat egyenessége: bal oldali szár: 10/6, jobb oldali szár: 10/7 pont

Jellemzők:
Rugóút: 120 mm
Becsúszószárak: 32 mm-es alu
Külső szárak: Magnéziumötvözet
Nyakcső: erősített alu
Rugózás: levegő
Visszaút csillapítás: zárt cartridge, nem állítható
Állíthatóság: levegőráfújás, Lock Out, kompresszió
Fékkonzol: 160 mm Post Mount és V-fék

Konklúzió:
Érdekes megoldásokat felvonultató, okosan költség-karcsúsított villa ez. Mindössze 50 ropiból lehet egy alig két kilót nyomó Marzód, aminek a kenése 5 perc alatt alakítható full nyílt fürdőssé… Ilyet, ennyiért nem sok helyen látni. Különösen tetszett benne a bal légkamra megoldása. Ez a szár úgy levegős rugózású, hogy a becsúszó belsejében nincsen benne EGYETLEN darab mozgást, és érzékenységet lassító TÖMÍTŐ O-gyűrű SEM. Más gyártóknál egy, vagy akár két darab is be szokott játszani, a szimeringen felül. Itt csak a szimering (és az előtte lévő olaj) tartja bent a levegőt. Hibátlan megoldás, nem is tudom, hogy mások miért nem használják ezt így ebben a felállásban. A működés szempontjából ennek az a hatása, hogy a giga nagy légkamra miatt eléggé lineáris a teló felkeményedése, szóval nem egy progresszív, felkoppanthatatlan dört villával állunk szemben, de úgy gondolom, hogy ez nem is baj. Ha valaki a lineáris mozgást szereti, annak ez külön öröm, aki a progresszívebb felé húz, az pedig további olaj rátöltésével csökkentheti a villa belében található légtérfogatot, és növelheti ezáltal a progresszivitást.

Szöveg és fotó: Ardó Tamás

címkék: Marzocchi · Marzocchi 33 RLo · Marzocchi 44 Rlo · teleszkóp · teleszkóp olaj · teleszkóp/villa · teleszkópos villa