Azt vettem észre, hogy a motoros gyorshajtás „társadalmi elfogadottsága” sokkal jobb, mint az autósé, talán azért, mert az emberek többségének nem esik le kapásból, hogy a szabályszegő nem feltétlenül csak saját életét kockáztatja. Így fordulhatott elő az is, hogy amikor mindannyiunk Zsoltija (nem a béka) véletlenül bejutott a Forma 1 csillogó világába, több interjúban is büszkén nyilatkozta, hogy bizony ő volt az Üllői-úti ördögmotoros, akit hiába hajkurásztak a rendőrök éveken át.
Sajnos ez az általános helyzet, a rend őrei meglehetősen tehetetlennek tűnnek a százötvenes átlagsebességgel közlekedő ámokfutókkal szemben. Ilyen tempónál a rendszámleolvasás is eléggé körülményes, főleg ha amúgy is leginkább vízszintesen áll. Miről is jutott ez eszembe? Valahol ott kezdődik a történet, hogy egy hűvös nyári délutánon szokás szerint aszfaltot szaggatni indultam…
Az első kis epizód a szentendrei úton esett meg. A lámpa zöldre vált, amikor egy motorista igencsak vehemensen kilő, majd a kocsisor előtt ötven méterrel fejlett egykerekező tudományából mutat némi ízelítőt. Persze jobb alkalmat nem is választhatott volna erre a derék legény, mint az össznépi robot legvégét, amikor az elcsigázott apukák és anyukák éppen valamelyik peremtelepülésre menekítik haza óvodás vagy kisiskolás csemetéjüket a büdös és élhetetlen fővárosból. Ilyenkor egy rossz mozdulattal bizony könnyedén családokat lehet kiirtani a közutakon. Saját kis nyomorult életemre ekkor még nem gondoltam, minden bizonnyal azért, mert ezúttal nem olyan volt a szitu, hogy veszélyben érezhettem volna. Ez a kis affér méltó nyitánya volt röpke négyórás edzésem további történéseinek.
Pilismarót felé haladva szinte nulla a forgalom a főúton, jobbról a Duna, balról kellemes a táj, a tükörsima finoman kanyargós aszfaltcsík meg előttem, szeretem ezt a szakaszt, no! Hamar kiderül, hogy nem csak én vagyok így ezzel. Szemből két motoros versengésére leszek figyelmes, egymás mellett haladva húznak el mellettem az enyhe ívű kanyarban, sebességük inkább a kétszázhoz közelít, mint a százötvenhez. Ekkor már komolyan megfordul a fejemben, hogy amennyiben valamelyik hibázik – és párszáz kilónyi fékezetlen tömeg ezzel a sebességgel megindul felém – akkor hiába a tökhéj a fejemen, a túlélési esélyem bizonyára zérus.
Pilismarótnál ráfordulok a hegyre, a Kétbükkfa-nyereg felé tartok. A csúcs előtt pár kilométerrel a nyomás csökkenésének jeleit vélem felfedezni első tömlőmben. Lassú defektnek tűnik, úgy döntök, felmegyek vele, és a tetején cserélek. Így is teszek, a Dobogóköre vezető út nagy kanyarjában állok neki a műveletnek. Az idő lassan telik, közben van időm megnézni minden arra járót. Pár autó és szám szerint öt motoros. Utóbbiak három turnusban érkeznek. Elsőként két gyorsasági vagány, akik nagyon durván nyomják lefelé. Másodszor egy szolidabb figura barátnőstül. Harmadszorra ismét két durvább arc, az elsőt valamiért jól megnézem. Állvédővel egyetemben felhajtható plexis bukója van, és nyitott állapotban tartja, midőn lefelé száguld. Eszembe jut, mekkorát tud ütni még negyvennél is egy szembeforgalomban közlekedő repülő rovar…
Belsőcsere lebonyolítva, üvegszilánk archiválva, irány a lejtő! Az első komolyabb kanyarban nagyobb sokadalom. Autók vészvillogóval, idegesen telefonáló motoristák. Elhaladva mellettük, látom, hogy egyes számú speed-vagányt ma este már hiába várják vacsorára. A motor összezúzva az árokban, a fazon meg sehol. Bevallom ilyet még sohasem láttam, és annak ellenére megvisel a dolog, hogy mélységesen elítélem azt a könnyelmű viselkedést amely ilyen szituációkat szül. Alig haladok két kilométert, újabb enyhe kanyarban ismét vészvillogó, egy autó meg az én oldalamon az árokba csúszva. Ej-ej, senkinek sem megy a vezetés? Elhaladva az eset mellett látom, hogy a kocsi orrába a felhajtott plexis fazon motorja épült bele. Ezúttal már komolyan ledöbbenek. Soha ezekhez hasonló esetet eddig nem láttam, pedig évek óta biciklizem olyan helyeken, ahol rendszeresen szállnak el motorosok. Erre itt van ma mindjárt kettő. Komótosan jön szembe a mentő, csak fényjelzést használ. Úgy tűnik már nincs hová sietni…
Most pedig következzen a címben szereplő szomorú statisztika. Tekintsük az öt motorost mértékadó mintának, tehát 100 %-nak. Ötből kettő, az bizony negyven százalék. Sajnos az érzésem, hogy ez a belemagyarázás- és csúsztatás-gyanús megállapítás a hazai motorosok közti ön- és közveszélyesek tényleges arányát jelöli. Velük szemben a legvédtelenebb közúti közlekedési partner a kerékpáros. Valamit tenni kéne, de ahogyan egyik barátom fogalmazott, ehhez bizony komoly politikai akarat szükséges…
Megjelent a Bikemag 2006. szeptemberi számában, a téma azonban minden nyáron aktuális. Hogy a „járművük feletti uralmat” elvesztő motorosok valóban veszélyesek a bringásokra, arra a cikk megjelenését követő évben egy FTC-s versenyző balesete volt az élő bizonyíték.
Szöveg és fotó: HBalage
Roby
2009. augusztus 9. at 13:56
Az a tény hogy egy elállatiosodott világot élünk sajnos. Nekem nemrég két ismerősöm is meghalt. Többnyire a motorosok tudják hogy mivel jár egy gyors szálgúldás…életükkel játszanak nap mint nap, főleg hétvégén vannak a halálos kimenetelű balesetek. Hísz ki kell ereszteni a hétköznapi gőzt….és mivel….szupergyors motorokkal, akár gyors autó is lehet az. Én elég sokat kerékpározom, munkába is azzal járok, és nekem ez a hobbim. Másoknak a motorozás, ügye mi más a szálgúldás…nem lehet beleszólni, mert nekik ez a hobbijuk, ez van. Motoros haveromnak is számtalanszor nyögdélcseltem hogy ne menj gyorsan! Midíg kiröhögött, ááá dehogy is-mondta. Azzal dicsekedett hogy milyen gyorsan ér le a balatonra (M7). Hát most ott fekszik a Gödi temetőben, mert belecsapódott egy autóba Rétság környékén. A motor felismerhetetlenségíg darabjaira hullott. Állítólag az autós volt a hibás. Sajnálom a történteket dehát ez van, ezt kell elfogadnunk sajnos. Már megfigyeltem bringás szemszögből hogy mindenhol kanyarban van kitéve a kereszt. Nos ott nem tudnak uralkodni a motorjaik felett, olyan gyorsan jönnek lefelé miután felzabálták a hamburgereket a hegytetőn hogy már nem tudják bevenni a kanyarokat. Dobogókő környéke Pomáz felől, Mátra környéke, stb. Sőt még Horvátországban is láttam Kereszteket kanyarok mellett (Sveti juraj környéke, tenger melletti út) Elgondolkodtató. Most is látom az Indexen hogy megalt egy 30-éves motoros rendőr!!! Parádsasváron. Sajnos minden motoros meghal előbb-utóbb, azért vannak kivételek akik nem nyomják annyira. Talmácsinak is egy szimpla robogója van, és elitéli azokat a motorosokat akik városban, vagy szerpentínen gyorshajtanak. Menjenek ki a ringre és ott nyomhatja neki. Ott tuti hogy túléli a bukást mert a fű vagy a homok, és a gumifal megvédi őket. Szerintem az lenne az ideális ha már van valakinek egy jó gyors motorja, (független attól hogy már rég motorozik!!!) menjen ki a ringre és tanulja a vezetést a kanyarok bevételét stb. Szerintem kilehet bérelni, nem ólcsó de megérné! Japánban úgy teszik le a motoros jogsit hogy huzattatják a tanulóval, azaz éreztetik velük a sebességet a kanyarokat, és nem utolsó sorban a kockázatokat. Itthon is ezt kellene tenni. Mindenki vezessen úgy ahogy akar, a baj úgy is megtörténik előbb-utóbb. Egy férfi nem attól férfi hogy 200-al megy felfelé, vagy lefelé….Vár a családod odahaza, ebbe kéne belegondolni!! Én ezért bringázok mert ólcsobb, és egészségesebb, de hát minek mondjam el ezt egy motorosnak:) Ez a véleményem manapság.
Igor
2009. augusztus 4. at 16:45
Csak hogy ellenpéldát is hozzak:
A múlt héten Horvátországi nyaralás alatt elmentem párszor bringázni.
Sporttárssal sajnos csak 1x találkoztam, gondolom ez a napon-aszfalton 40C körüli hőmérsékletnek volt betudható.
Találkoztam viszont pár motorossal a szigeten akik elmentek mellettem és nagyon normálisak voltak. Biztattak, integettek, ami nagyon jól esett, főleg a 10-12%-os emelkedőkön.
Az autósok is nagyon normálisak voltak. A szűkebb, kevésbé belátható kanyaroknál felfelé rövid dudálással jelezték, hogy vigyázzak, jönnek. De nem, úgy mint nálunk, ahol a dudára fekvés mellé rögtön anyázás és 10centireelhúzás is jár. Sokszor kifejezetten jó volt, hogy jelzett, így nem ijedtem meg amikor szűken elment mellettem. Még a hegy tetején, ahol csak 1 sávra szűkült az aszfalt is nagyon türelmesek voltak.
A lefeléken is kivárták, amíg el tudott menni, nem ment bele kockázatos előzésre és engem sem dudált le, hogy álljak félre. 3-4. alkalommal már eléggé ismertem a szerpentineket, 60 felett jöttem le a kanyarokban is, a mögöttem lévő autós meg nem akart mindenáron gyorsabban menni, hanem hagyta, hogy kiélvezzem az ideális íven a bohóckodásomat. Aztán amikor az egyenesben el tudott menni, kiintett, hogy jó volt :)
A sok száz autósból akivel a héten bringán találkoztam, csak egy volt az idegesítő, de az is csak álló autóból röhögött rajtam mikor mellette álltam (huszonéves suhanc), de hát ismerjük el, azért ezekben a szűk ruhákban néha tényleg elég röhejesen festünk, ahogy előadjuk a komoly sportembert.
biggmhz
2009. augusztus 2. at 14:37
Nemrég jártuk meg a Kékest montival, egyenlőre aszfalton – minden rendben volt felfelé (pedig volt pár km amikor 10 alatt mentünk fel de nem zavart senkit), viszont lefelé egy vagány autós ránk dudált, pedig már a kavicsot haraptuk az út szélén.. Meg beállt haver mellé, beszólt neki hogy húzódjon le.. De hova, még egy kamion is elfért volna mellettünk.. Milyen közlekedési morál ez (50-55 körül jöttünk lefelé; jelzem szabályosan)?
Igor
2009. augusztus 4. at 16:47
Én ilyenkor azt szoktam mondani, hogy: “Szerinted ha azzal a lábbal amivel erre a hegyre felmegyek belédrúgok, mit gondolsz, mi marad a fejedből?” :)
AGA
2009. július 30. at 15:07
Jó-jó, itt az országúti motorosokról volt szó,de előttem már megemlítették a krosszmotorosokat is:
10+x éve sokat tekerektem Salgótarján környékén (nagyanyám ott lakott) és bár sok montis járt arra, a “szétfékezett” részeknél sem volt jelentős talajerózió.
Pár éve újra elmantem arra tekerészni, hát… Igencsak látszott, hogy a krosszmotor divatosabb, komoly mértékben átalakultak az ösvények, árkokat vájtak beléjük. A valamikori keskeny utacskák autónyi széles gödrökkel tarkított földutak lettek.
Környezettudatos mert kimegy a természetbe?
Szerintem szomorú.
ktm
2009. július 29. at 21:01
Na, pont erről beszéltem, aki elfogult a bringával, sosem érti meg a motoros szemszögéből. Én bringázom és motorozom, elég aktív tagja vagyok a fórumnak is itt a bikemagon, szal nem “köcsögbringástfikázómotorosautósszemétláda” vagyok. És aki ésszel használja a motort nem csinál hatalmas károkat a környezetben, én sem kaparom szét a hegyi patakot…. stb.
sentex21
2009. július 30. at 10:15
Üdvözletem!
Tisztelt ktm rátapintott valamilyen szinten a dolgok lényegére, bár a cikk elsősorban az országúton száguldozó “ördögmotorosokról” szól.
Igen, erdőben is történtek már balesetek, de nemcsak motorosok jóvoltából. És sajnos a gyalogos “turisták” között is akad olyan, aki mintegy véletlen otthagyja a “nyomát” az erdőben!
Visszatérve az eredeti témára: addig, amíg a motokrosszos és a montis SZIGORÚAN a kijelölt útvonalon halad, nem követ el törvénysértést, még akkor sem, ha valakit zavar a motorzúgás vagy a lánccsörgés, mert vannak akiket ez is zavar( engem speciel a motorzaj bánt, legyen az krosszmotor vagy láncfűrész, egyik sem kifejezetten tájazonos:)!!
S ktm rávilágított: ésszel csináld és nem okozol túl sok problémát.
Gondolj bele kicsit, hogy a montis olyan az erdőben a gyalogos turista számára, mint a nekünk bicajosnak az országúti forgalom: veszélyes, zajos és ZAVARÓ! Vegyünk figyelembe másokat is, mivel nemcsak egyedül vagyunk ezen a glóbuszon, hanem eléggé sűrűen.
De azt hiszem, valamilyen szinten próbáltam érthetően kifejezésre juttatni a gondolataimat két hozzászólással lentebb( fentebb).
Bocsánatot kérek, ha mégsem volt érthető!
Szép napot!
sentex21
lvz
2009. augusztus 4. at 15:14
Sűrűen? Erről vmiért kapásból ez ugrott be:
http://img4.tar.hu/arcplakat/img/25532345.jpg#3
sentex21
2009. augusztus 5. at 9:06
Üdvözletem!
Ezek szerint mégsem voltam elég érthető!
Kedves Ivz, örülök hogy írásom ilyen remek asszociációs képességet hozott elő belőled! Jó kis kép egyébként, nagyon jól rávilágít a paneldzsungelek miliőjére:)
A sors kegyeltjének érzem magam valamilyen szinten, hogy ott hagyhattam a “nagyvárost”, Budapestet. Ahol most élek, szintén vannak nem túl értelmes emberek, de kicsit több légköbkilométer jut egy személyre, s nem mellékesen megélnek a zuzmók, amik köztudottan a levegő szennyezettség indikátorai.
Szép napot mindenkinek és balesetmentes közlekedést!
sentex21
KKK
2009. július 29. at 17:03
Cross-motorosnak annyi joga van erdőben mint montisnak???
Az lehet.
De gondolj már bele!!! C-motorosko kikaparják a földet még ha csak túrázgatni mennek akkor is. Olyan hangosak h. az összes állat elszalad, megijed. Ezen kívül károsítja a környezetet, büdös és veszélyezteti a túrázók, mtb-sek életét!
Menjenek a cross-pályára!
ktm
2009. július 29. at 16:41
A krosszmotorról annyit hogy ízlések és pofonok, szerintem ugyan annyi joga van használni egy erdei ösvényt mint egy montisnak!
sentex21
2009. július 29. at 10:25
Üdvözletem!
Mi lehet a probléma?
Talán az, hogy az emberek egócskája nem engedi, hogy beleképzeljük magunkat a másik fél helyzetébe? Mondjuk a biciklis az autóséba és viszont.
Talán az, hogy Magyarországon kiveszett a kerékpározás hagyománya? Pedig szép idők voltak azok!
Talán a “gyorsítósáv” elterjedése és használata?
Talán talán?
Az jutott eszembe, hogy legeslegelőször talán mindenki nézzen magába s ott tegyen rendet, utána esetleg a szűkebb környezetében.
Én is ezt tettem, és bocsánat a fentebbi kis eszmefuttatásért, de próbálok választ találni bizonyos kérdésekre, illetve hátha TI is tudtok segíteni. Ha máson segítesz, akkor magadon is! De csak óvatosan, szerényen.
Köszönöm, hogy meghallgattatok!
sentex21
Vtec
2009. július 28. at 20:21
Jómagam autózom, motorozom, és sokat kerékpározom is. Úgy látom, hogy sajnos nincs mit egymás szemére vetnünk, csak bele kell olvasni néhány autós-motoros hozzászólásba, hogy mi a véleményük arról, ahogy a bringások közlekednek!
Rémtörténeteket – minden közlekedési csoportból – én is tudok. Múltkor épp 50-60 közötti tempóval mentünk lefelé egy lejtőn, Nagytarcsa felől, az isaszegi elágazás felé…szembe kapaszkodott felfelé egy teherautó, mögüle pedig kijött egy kis személy, előzni. Amikor meglátott kettőnket lefelé zúzni, annyira megdöbbenhetett, hogy se vissza nem ment, se a gázra nem taposott rá, hogy minél előbb befejezze az előzést. Szerencsére elfértünk egymás mellett, hisz itt vagyok. Viszont, mint tudjuk, a max sebesség bringával 40 km/h…
De akartak már többször kinyírni autósok, amikor motoron ültem, és hoztak kellemetlen helyzetbe gyalogátkelőhelyre simán leguruló bringások… (pedig mint tudjuk, tilos gyalogátkelőhelyen kerékpározni), vagy egyirányú utcából szemből kerékpárral behajtók – ahol nincs kitéve kieg. tábla a behajtani tilos alá (balra rá akartam fordulni egy keresztutcából, rutinszerűen jobbra néztem, jön-e valaki, mert arról jöhetett volna, és elsúbbsége van a jobbkéz-szabály miatt, amikor láttam, hogy senki, akkor ráléptem a gázra…majd megjelent balról a kerékpáros, aki nemhogy szabálytalan irányból érkezett, még a jobbkéz-szabályra is tojt!…hajszálon múlt!)
Sajnos, bár vannak bíztató jelek, nálunk a közúti közlekedés még mindig inkább túlélési gyakorlat, mint a helyváltoztatás egy formája. Valahol olvastam egy hsz-ban, hogy minden közlekedőnek saját magának kellene elkezdeni, hogy a szabályokat betartsa, nem a másikra várni, mutogatni…nosza, rajta! Kezdje el valaki!
HP
2009. július 28. at 22:27
Én pl. betartom szabályokat. Kivéve a sebességkorlátot, azt i csak városon kívül mert szerintem nem amiatt vannak a karambolok, hogy gyorsan mennek. Sokkal inkább azzal, hogy 90-es tempónál kifordul elénk valaki, vagy 70-nel töketlenkedik és feltartja az autósokat.
A sebességkorlát fölöslegességéről megjelent egy tanulmány is Németországban, ami alapján kiderítették, hogy ha ugyanazon auótszakaszon sebességkolrátot vezetnek be sokkal több a baleset a fékezgetések miatt mint akkor ha nincs sebességkorlát. másik tanulmány alapján az is kiderül h. a Német autópályán haladók legtöbbje betartja a 130-at még akkor is ha nincs sebeségkorlát. Másodk legmagasabb százalékot azok érték el akik 140-160 között mennek. a többi elenyésző volt. Ebből is kitűnik, hogy fölösleges mert a legtöbb autó max sebessége 180 körül van, főleg itthon. Nem is tudnak gyorsabban menni.
Visszatérve a szabálybetartásra:
Ha csak mi kezdjük betartani (noha jópáran eddig is ezt tettük) attől a sok bunkó nem fog megjavulni. MAx ledudál meg tolakszik autópályán h. mirét megyünka abelső sávban éppen valakit előzve, 130-cal és miért nem engedjük el mert 150-nel akar menni.
Igor
2009. augusztus 4. at 14:12
Egyirányú utcába kanyarodáskor sem árt azért benézni szemben is, jöhet megkülönböztető jelzéssel rendőr / mentő / tűzoltó. Meg hát hülye biciklis :)
HP
2009. július 28. at 13:44
Egyre inkább a motorosok ellen vagyok én is.
Városomat keresztülszeli egy forgalmas főút.
Hétvégenként, amikor pihenni szereten az ember a motorosok száguldozásától motorbőgetésétől hangos a környék.
Ha van annyi pénze h. 2-3 milláért egy 1-2 személyes motort vesz akkor legyen arra is képes h. elmegy valami aszfaltozott versenypályára és ott játsza az eszét.
Habár lehet h. ott már nem tud semmit sem mert a többiek gyorsabbak nála…
Érdekes hogy még mindig olyasmi vélemény van a motorosokról, mint az Easy Rider c. filmben. Azaz fekete bőrdzsekis huligánok, bajkeverők, holott pont az ellenkezője az igaz ezekről a motorosokról. Azaz a chopperesekről. Mivel drága motorok, gondolom emiatt is főleg az idősebb, megfontoltabb emberek veszik ezeket. Más téma, hogy sok dr, magas beosztású ember vesz csoppereket és inkább a nyuszibb motorosok közé tartoznak akik azért vesznek ilyen motort mert ki akarnak tünni, meg tudják, hogy ez a motortipus jelenti a keménységet és így róluk is azt hiszik h. hú de f@&xa gyerekek.
Tisztelet a kivételnek!!!
Ellenben a gyorsaságisokról nincs nagyon közvélemény. Gondolom mert nincs idő megfigyelni őket.
Nekem eddig egyetlen Chopperes motorossal sem volt gondom.
Gyorsaságissal annál inkább.
Volt, hogy egyik főúton kamiont előztem. Egy motoros velem szemben oylan gyorsan jött, hogy amikor elkezdtem előzni a kamiont egyáltalán nem lehetett látni és utastársaim se látták. Pedig jó szemünk van.
Úgyhogy hárman mentünk egymás mellett. De a motoros ezen az egyenes szakaszon tuti 200 fölött ment.
Ezek a gyorsaságisok általában nádszál legények akik ha leveszik a védőruházatot kb. akkorák mint az egyik combom. (90 kiló vagyok).
Mindezek ellenére én amikor vezetek figyelek a motorosokra. Ha meglátok egyet a visszapillantóban akkor előre lehúzodok mert tudom milyen állatok és még akkor is előznek ha jönnek szemből.
Choppereseknél szintén lehúzódok de ők inkább csak cirkálnak normál tempóval.
Régen volt, hogy külföldön jöttünk haza autópályán és mellénk jött egy chopperes, mi gyerekként integettünk neki ő meg vigyorogva vissza. Semmi jele sem votl az ellenszenvnek.
3. kategóriába tartoznak a cross-motrosok és a quadosok akiket ki nem állhatok. Itt is van persze kivétel.
Mostanában egyre többször van h. kedvencbicós ösvényeinket cross-motorosok szétrombolják, kifarolják, vagy éppen 80-nal elmennek mellettünk letaszítva minket az útról.
Szeretem a motorhangot de ezeknek a motoroknak a hangja borzalmas.
Végül a bicós helyzetéről Mo-ban.
Nemrég jöttünk haza Ausztriából.
Túráink során volt párszor h. a forgalmas főúton haladtunk végig ami néhol olyan keskeny hogy 2 kamion nemigen férne el rajta.
Az autósok egyszer sem dudáltak, integettek. SŐT. volt hogy nekünk kellett volan elsőbbséget adni, le is álltunk, erre az autósok intenek h. menjünk csak.
LEjtőn lefelé észrevették, hogy gyorsabban megyünk bicóval, szépen félrehúzódtak és elengedtek minket. Hegyen a szerpentinen egyik autó sem száguldott, még a Porsche 911-es sem. Pedig nem olyan útminőség van ott mint nálunk.
El kéne gondolkodni azon h. mire van sok itt élő ember olyan nagyon oda.
MIre? Arra hogy megvette az 1 méteres LCD tv-t? Vagy hogy összelopta a pénzt és Luxusautót vett? (TISZTELET A kivételnek aki megdolgozott a pénzéért!!!)
Nézzétek meg nyugati szomszédunkat. Sokkal emberibbek, kedvesebbek, nincsenek elszállva maguktól. És hol tartanak? a különbség látható!
Valamelyik hétvégén készülünk tekerni a Kékesbe. Kíváncsi vagoyk hogy fogadják az autósok, motorosok, hogy 10-15-tel mászunk fel a hegyre…
Mindenesetre azt tudom ajánlani mindenkinek, hogy ha csak tököl az úton, akkor tekerjen msáhol. Én is autós vagyok és nem szeretem ha valaki az út közepén 5-tel töketlenkedik. Ezért is igyekszünk közúton mindig gyorsan menni. Ha olyan van hogy az autós mögöttem előzne szemből jönnek, és nem országútival vagoyk akkor azt is megteszem hogy lemegyek az útrol és elengedem az autóst. (EGy köszönömet se hallottam/láttam még)
+++ akármiylen hülyén néztek is ki láthatósági mellényben, midnig viseljétek ha úton mentek. + Bukósisak természetesen.
Hiába van meleg.
Gondoljatok arra hogy tetőtől talpig begipszelve, esetleg behorpadt fejjel, kifolyt aggyal menynivel hülyébben néznétek ki!
Az út mindenkié (ha nincs megtiltva) és mivel mi, bicósok vagyunk a legtörékenyebbek, jó ha megteszünk minden tőlünk telhetőt hogy észrevegyenek az autósok és ne üssenek el minket.
-ev-
2009. július 28. at 10:45
Az a baj, hogy gyakran nem egyedül mennek a halálba, hanem magukkal rántanak valakit.
Bálint
2009. július 28. at 10:33
http://halottmotoros.freeblog.hu/
sentex21
2009. július 28. at 10:43
Isten nyugosztalja őket!
sentex21
2009. július 28. at 10:32
Üdvözletem!
Annyit szeretnék hozzátenni, hogy a kerékpáros az országúton gyakorlatilag láthatatlan a legtöbb gépjárművezető számára( tudatosan vagy sem!?), legyen szó motorosról vagy akármilyen más gépjárműről. Egyszerűen nem hajlandók egyenrangú partnernek tekinteni a KRESZ- ben foglaltak ellenére sem. Sokat közlekedem országúton és igencsak megtűrt ” tereptárgynak” érzem magam.
Csak egy példát szeretnék említeni: 2007- ben Törökszentmiklós és Mezőtúr között szembejött egy kamion, egy mögötte haladó kolléga pedig előzésbe kezdett. Két lehetőségem volt: vagy megpróbálom megállítani százról nullára fejjel, vagy lemenekülök az árokba. Gondolom kitaláltátok, melyik lehetőség mellet döntöttem. Az pedig meg se fordult a fejemben, hogy felhívjam a közúti rendőrséget, hiábavaló cselekedet lett volna. Elütni nem ütött el, a nyilvánvaló gyorshajtást nem tudtam bizonyítani, a közúti veszélyeztetés hallatán meg körberöhögnek és kiosztanak hogy két számjegyű(46- os) úton minek bicajozok!
Elég érdekes a közlekedéshez való hozzáállás jelenleg Magyarországon; kicsit balkán. kicsit már nyugat, fűszerezve kis magyar mentalitással is. Ékes tanúpéldája ennek a mostanában dívó viccesnek gondolt kis szöveges táblácskák a hátsó szélvédőhöz betéve( “az élet 180- nál kezdődik”).
Magyarországon kerékpárral közlekedni országúton felér egy komoly túlélő gyakorlattal.
Tisztelet a kivételnek!
Szép napot és balesetmentes közlekedést mindenkinek! Vigyázzunk egymásra!
zsizsi
2009. július 28. at 10:29
hogy a statisztika folytatódjon, vasárnap Budakeszi felé tekertünkben hasonló látvány fogadott minket. Egy – nekünk – jobbos kanyarban haladó motoros kicsit szűken vette a kanyart – vélhetően a terelő vonalon – és beleszállt a szemből haladó autó bal elejébe. Megjegyzem, az autóban egy négy fős család ült, hátul két pici gyerekkel. Szegényeknek nem indult jól a napjuk. Felelős közlekedés?
Vtec
2009. július 28. at 20:08
Tehát. Ha jobbosban halad egy motoros, akkor ha azt szűken veszi, a csalitosban köt ki…ha pedig Ti mentetek jobbosban, és ő szembe jött, akkor az neki balos volt…ha viszont mégis a motoros jobbosban haladt, és szűken vette, akkor csak abban az esetben ütközhet a szembe jövő autóval, ha az tér át a motoros sávjába…a motor által szűken vett balos ív esetén viszont megáll, amit írtál.
Csak értelmezés miatt írtam…amúgy motorozom is, helyenként én is száguldozom, amikor úgy gondolom, nem veszélyeztetek senkit, legfeljebb magamat.
Spalya
2009. július 27. at 23:44
Szeretek motorozni. De nagyon nem szivesen megyek autosok közé. Ugy vagyok vele, ha bajom történik az történjen az én hibámbol. Azzal nem ártok senkinek max egy ket bokornak az erdo szelen. De, hogy ezek az állatok mind Talmácsinak, Stonernek, meg Rossinak hiszik magukat az nagyon felháborito. Az autosok nagyrésze még rendesen vészfékezni sem tud. Akkor a motorosok???