Időgépünkbe pattanván nemrég a válogatott negyven évvel ezelőtti országúti edzésére látogattunk. Most ugyanígy teszünk, de a helyszín ezúttal a Millenáris. Az időbeli távlat sok mindent megszépít. Ahogy múlik az idő, a történetekben szereplő lelátók egyre zsúfoltabbak lesznek, a cement meg egyre kevésbé látszik a pályabringásoktól…
Egyesek szerint a magyar pályasport már a hatvanas években hanyatlásnak indult, a hetvenes évek Millenárisa pedig már igencsak haloványan emlékeztetett a sokat emlegetett teltházas negyvenes évekbeli időkre. A Népsport 1970.04.23-i számának ismeretlen szerző által jegyzett cikke is ezt a képet rajzolja élesebbre, kiderül például, hogy hány élversenyzőt számlált annak idején a pályasport. Az eső meg közben esik – hol jobban, hol kevésbé.
————————————————————–
Pályamenők – esőben
A kerékpáros pályaválogatott edzése háromkor kezdődik. Háromnegyed háromkor érkezik kerékpáron – Baranyecz. A Millenáris kapujában találkozunk. Egymásra nézünk, aztán az égre.
– Lesz edzés? – kérdezzük.
– Lesz. Ezek a felhők egy negyedóra múlva felszakadoznak, tíz perc alatt megszárad a beton…
De Baranyecz jobb kerékpáros, mint amilyen időjós.
Kétszer harminc
Az eresz alatt várakozunk. A pályaválogatott tagjai már átöltöztek. Ez persze nem sok változást jelent. Nyomuk sincs a selyemtrikóknak, mindegyikükön melegítő, jéger, vagy harisnyanadrág.
A betonteknő alján, a célvonalnál, még fehér betonfolt.
– Ez volt a legszükségesebb javítás – magyarázza Goda edző. – Egy hónapig, ha tart egy gumi. Lenne még mit csinálni… Havonta és személyenként ötszáz forintot „eszik” meg a beton…
– Ma mi lenne a program?
– Bemelegítés, aztán kétszer harminc perc. Az hozzávetőlegesen 110 kör.
Megkezdődik
Végre végeszakad a csepegésnek. Még várni kell, mert a Népstadion felőli oldalon fénylik a víz a betonon. Újabb negyedóra.
Csorba merészkedik először a betonra. Nem egészen önként vállalt buzgalommal. A délelőtti edzésen, amelyen az országúti kerékpárosokkal hajtottak hatvan kilométert – lemaradt. Itt, most ebből kellene valamit behoznia.
Egyelőre melegít a társaság. Öt percig. Akkor nagy pettyekben ismét megered az eső.
– Nincs értelme – mondja Lendvai. – a zöld csík már életveszélyesen csúszik.
Egyedül Habony fut még néhány kört, alkalmat adva a többieknek a tréfálkozásra:
– Szereted a narancsot? Majd viszünk neked a kórházba…
Aztán újra
A pályaválogatott kapitánya Magyar László. Az esőszünet alatt vele beszélgetünk. Refrénként tér vissza: májusban a „Milin” szerepel az NDK pályaválogatottja, két világbajnokkal…
– Jó lenne őket megverni – mondja magyar. Aztán az is igaz, hogy az NDK ezen a pályán még sohasem nyert ellenünk. Még akkor sem, amikor nem készültünk ilyen keményen, mint az idén… Szóval jó lenne…
Közben megint elállt az eső. Megint várunk, míg felszárad a „teknő”. És végre megkezdődhet a kétszer harminc perc.
Egyszerre indul a gárda. Libasorban – mindenki fél kört vezetve. Itt van most mindenki, az a tizenegynéhány fiatalember, aki Magyarországon a pályakerékpározást jelenti. Köztük ifik, juniorok. És ahogy maguk után hagyják a köröket, rögtön ki is derül, kik a fiatalok. Egymás után szakadnak le a sortól. A legtovább Magyar bírja a Goda edző által megszabott iramot.
És ismét megnyílnak az ég csatornái. Az edzés másfél órájából talán ha húsz percet töltöttek gépen a versenyzők.
De ez is edzés volt. Amely után legfeljebb csak azt lehet kérdezni: vajon a szegény embert miért húzza még az ág is?
————————————————————–
Függelék: A cikkben szereplő személyek
Baranyecz András
Nemrég elhunyt kilencszeres magyar bajnok pályaversenyző. Az 1968-as mexikóvárosi olimpia résztvevője, többszörös magyar csúcstartó. A Vasas versenyzőjeként a sprint, tandem, páros és 4000 méteres csapatszám volt a specialitása. Munkásságáról bővebben itt lehet olvasni.
Goda Gyula
Hajdan volt pályaversenyző, az ötvenes évek végén Pelvássy Ferenc edző segítője, majd a hatvanas-hetvenes években a magyar pályaválogatott edzője.
Csorba András
Az Újpesti Dózsa négyszeres magyar bajnok pályakerékpárosa. Sprint-, tandem, valamint 1000 méteres állórajtos időfutamban nyert bajnokságot, az 1972-es müncheni olimpiai keret tagja, a korszak nagy tehetsége. Az olimpiára nem juthatott ki, mert 1972. április 28-án a Margít-hídon elgázolta egy teherautó, sérüléseibe pedig öt hét múlva belehalt. Mindössze 24 esztendős volt.
Lendvai Tibor
A Vasas pályaversenyzője, 11-szeres magyar bajnok (sprint, 1000 méteres állórajtos időfutam, tandem, 4000 méteres csapat, kritérium), olimpikon. A mexikóvárosi olimpián ma is figyelemreméltó idővel, akkori magyar csúccsal (1’06,65”) lett 17. az 1000 méteres állórajtos időfutamban.
Magyar László
A Vasas 12-szeres magyar bajnok pályaversenyzője. A párosverseny, a pontverseny és a 4000 méteres csapatverseny volt a specialitása, mindhárom számban 4 alkalommal lett nemzeti bajnok.
Habony Ferenc
Olimpikon, 14-szeres magyar bajnok pályaversenyző (sprint, tandem, páros, 4000 méter csapat). Sikereit a Tipográfia versenyzőjeként aratta. A 33-szoros magyar bajnok Bicskey Richárd féltestvére, tandemben évekig versenyeztek együtt, a Tokiói olimpián az 5. helyen végeztek. Jelenleg Svédországban él.
Szöveg: Népsport, HBalage
Fotó: HBalage
