2009. július 3. 12:50 · 
1,164 látogató olvasta
címkék: 
Emlékeztek még 1983-ra? Sokan még csak kósza gondolatfoszlányok sem voltak akkor Anyuci és Apuci fejében, de bizonyára vannak olyanok is, akiknek ez a dátum mond valamit. Ekkor vetítették ugyanis a tv-ben a BMX banditák című filmet, amit én történetesen megnéztem…
Azonnali fertőzés volt, ami teljes mértékben hatalmába kerített. Azok a srácok – és persze a 16 éves Nicole Kidman – olyan dolgokat műveltek műanyagkerekű, csillagküllős gépeikkel, amiért én mindent megadtam volna. Azonnal gyűjtésbe is kezdtem, mert nekem kellett egy BMX. A szüleim ezt nem tartották jó ötletnek, sőt, ellenezték, így meglehetősen lassan haladt a projekt. Akkoriban egy BMX 5400 Ft-ba került. Egyféle típus volt, így sokat nem kellett filózni rajta, hogy milyen bicajt vegyen magának az ember. Emlékezetem szerint 3500 Ft-ig jutottam el a gyűjtésben másfél év kuporgatás után, amikor feladtam. Hiba volt, amit azóta is bánok.
Utána lett egy összecsukható Camping bringám, amelyre extra felsőcsövet eszkábáltam alu porszívócső, és két csőbilincs segítségével, hogy ne nyíljon szét az állandó ugratásoktól. Természetesen a kormányra is került merevítő – hasonló módszerrel – és a „felsőcsőre” meg a kormánymerevítőre a széria polifoam védőszivacsok is felugrottak. Mindenben a BMX-et kerestem…
Aztán – önhibámon kívül – elütöttek. A tuning biciklim egy 40×40 cm-es fémgöngyöleg formációját vette fel. Esélyem sem volt új biciklire. Ellopták az álmomat, de a gondolatcsíra ott maradt a fejemben: egyszer úgyis lesz BMX-em!
Sok kerékpárom volt az elmúlt 20 évben. Egy idő után már a „munkaköri kötelesség” miatt is, de a motoszkálás mindig ott volt a hátsó zugban. Egyszer úgyis…
Aztán 35 éves lettem, amikor azt mondtam, hogy MOST jött el a pillanat. Sokan ennyi idős korukra az egész kerékpározást úgy kompletten kinövik… Külföldön persze nem ez a jellemző. Ott nem szégyen „vén fejjel gyermekbiciklin” ugrálni, akár családapáknak sem.
Négy hónapja BMX-ezem, és nagyon jó, elképesztően élvezem. Eddig már szinte minden más szakágat és géptípust végigpróbáltam, de most úgy érzem, hogy visszatértem a gyökerekhez, ahol mindig is maradni kellett volna. Igen, elég nagy kerülő volt az elmúlt 25 év…
A nyáron rész vettem egy egyhetes BMX táborban, ahol 10-12 éves „kiscsávókkal” és a legjobb oktatókkal bicajozhattam, akik idehaza fellelhetők. Napi 5-6 órát bringáztunk edzés jelleggel. Többet tanultam ott, mint magamtól 1 év alatt. Mindenki hiper-motivált volt!
fotó: Atom
Egyik este éjfél körül már lefekvéshez készültünk, amikor a ricsaj hallatszott a ház elől. Kimentem megnézni, hogy mi az. A tábor egyik lámpaoszlopa alatt a srácok a hátukon feküdtek, kezükben és lábukon pedig ott volt a BMX… „Mi a f…t csinálnak ezek?” futott át bennem a gondolat. „Ez mire jó?”
Gyakoroltak… A másnapi „háziversenyre”. Éjfélkor, az egyetlen működő lámpa alatt, a fűben. Hanyatt fekve próbálgatták a Table Top, a Crank Flip, a Turn Down, a betámasztós No Hander, valamint a kormánypöri mozdulatát!!! Elkezdtem fényképezni őket, erre még jobban belelkesedtek. Az egyik kissrác elkezdte gyakorolni – hanyatt!!! – a vázpörit is! És tudod mit? Összejött neki. Sőt másnap már a pályán is beadta…
Másnap a 360 nekem is megvolt a nagy fun-boxon.
A motiváció csodákat művel az emberrel. Persze csak ha „hagyod magad”. Ha nem érdekel, hogy mások mit szólnak ehhez, vagy esetleg leszólnak érte. Ha fel mered vállalni azt, amiben hiszel.
Egy kérdés a végére: Szerinted miért van az, hogy a világhíres DH, freeride és 4X sztárok szinte mindegyike BMX-ezett, vagy még most is BMX-ezik? A „fékmentes” kerékpározásról szóló cikkünk egyik része talán közelebb visz a megfejtéshez.
Eredetileg megjelent a Bikemag 2008. júliusi számának beköszöntőjeként.
én most tértem át az NS bike-ról a bmx-re.
nemtudjátok mennyi körül lehet 1 használt BMX ?
rózsaszinbe kéne :S
előre is köszi !
40ezertől- a végtelenig.:D
Hello!megtudná mondani hogy ez milyen tábor volt,vagy van?Ponto név kéne,és ha lehet egy elérhetőség
csá nem tudna valaki megmondani hogy hogy kezdjem a bmx tanulást kérlek válaszol a miloda@citromail.hu
Borz! Sosem késő semmit sem elkezdeni! Nyugodtan menj oda a bringásokhoz, biztos vagyok benne, hogy senki nem fog elküldeni! Elég nagy az összetartás egy-egy ilyen “szakágon” belül, nem nézik le a kezdőket, és elég segítőkészek szoktak lenni (jó persze parasztok mindenhol vannak, de ők lélekben nem is igazi bringások).
Igaz, én nem BMX-es vagyok, de jó volt olvasni a cikket és a hozzászólásokat. Ugyanazt érzem én is mint a hozzászólók!!!! 44 éves vagyok és montizom. Most szombaton értem a “csúcsra” a pályafutásomban, ami 36 évesen kezdődőtt, hisz emberi idő alatt sikerült a Duna Maraton 100 km-ét teljesítenem. Senki se törödjön azzal mit szólnak a károgók, csal élvezzétek a bringát és a bringás társaságot. A kerék mérete – az meg mindegy. Lehet az monti, országúti, vagy BMX. Csak érezzük jól magunkat rajta.
Hali!! Én volt amikor este egyedül kimentem és hozzácsapódtam társaságokhoz. Odamentem, hogy mehetnék-e velük, mindíg mehettem. És mindíg tanultam is.
tehát nem késő 30+ évesen sem elkezdeni? és kihez forduljon ilyenkor az ember, kik nem röhögik ki? :)
A semmitmondó, vagy irigység szülte véleményekkel nem kell foglalkozni, ha szeretsz valamit csinálni, és úgy érzed van elég kitartásod is hozzá, akkor nincs más akadálya! Egyébként biztos vagyok benne, hogy ment volna a trial is, csak rengeteget kell gyakorolni! Itt egy-egy “trükk” elsajátítása akár több hónapba is telhet, nagyon sok kitartásra, és türelemre van szükség. Csak azért merem ezt állítani, mert azért streethez is kell bőven egyensúlyérzék, és, ha az ment, a trial is menne. Itt megjegyeznék még valamit (nem neked szól loser, csak egy személyes gondolat): még az sem probléma, ha esetleg nem tehetséges valaki, az én felfogásom szerint az egyetlen különbség a tehetséges és a nem tehetséges ember között a gyakorlás mennyisége. Míg a tehetséges embernek mondjuk 3 hét megtanulni hátsó keréken pattogni, addig a nem tehetségesnek mondjuk 3 hónap. Ettől függetlenül lehet ugyanolyan jó, csak sokkal több időt és gyakorlást vesz igénybe. Csak azért írtam ezt le, mert sok olyan ember van, aki elkezdi valamelyik “szakágát” a bringázásnak, és 1 hét után abbahagyja, mert nem tud olyanokat csinálni, mint a “nagyok”. Ez nem egy hét alatt derül ki, és nem lehet egy hét alatt megtanulni egy-egy komolyabb trükköt. Kitartás! :)
Hali! ÉN 35 évesen kezdtem triálozni, de sajna nem ment. Elkezdtem street-elni, az nagyon jó volt. Sok nagymenő bringásal találkoztam, magam sem hittem volna, hogy nem néznek hülyének. Sok pozitiv élményem volt az éjszakai bringázásoktól. Volt olyan is hogy gyalogosok megtapsoltak és volt ováció is. Életem nagyon szép része volt. Persze a kolegák nem így értékelték, ők gyerekes dolognak tartották, még mondták is, hogy úgy ugrálok mint a hülyegyerekek. Az ő férje meg gondolom a kocsmában élte ki a szorakozási igényét, de leszartam.
Én is hasonló cipőben jártam, annyi különbséggel, hogy én trialozom. 6 éves koromban tanultam meg biciklizni egy BMX-en, onnantól kezdve nem lehetett leszedni a bringáról. Kb 10 éves lehettem, mikor kaptam egy -akkoriban egész jónak számító- Gepida bringát, amit aztán az összes zsebpénzem felhasználásával, szépen lassan átépítettem DH bringának. Kb 13-14 éves lehettem, mikor megláttam a környékbeli trialosokat, hogy mit művelnek; teljesen elképesztett a dolog, és megfogadtam, hogy, ha addig élek is, én is meg fogok tanulni minimum úgy trialozni, mint ők. Neki is álltam az alapoknak a DH bringával, sikerült is viszonylag hamar megtanulnom egyensúlyozni, első-hátsó (vagy mindkettő) kerekeket megemelni, stb, stb; tehát az alap “trükköket” elsajátítottam. Aztán történt egy “szép” napon, hogy ellopták a bringámat… Ott összedőlt bennem a világ, sajnos -lévén nem milliomos családból származom- sem én, sem a szüleim nem engedhették meg maguknak egy új bringa megvételét. Akkoriban szinte le is mondtam a bringázásról, és inkább a másik hobbimnak, a motorozásnak hódoltam (nem, a motor eladásából nem jött volna ki egy bringa, mivel egy Riga-12-es motorom volt akkoriban [kb 15 ezer Ft...]) . Ennek ellenére valahogy mindig ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy “csak kéne egy bringa”, vagy amikor trialosokat láttam valahol, mindig elkapott az a bizonyos érzés. Úgyhogy végül, 8 év kihagyás után, úgy döntöttem, hogy azért sem hagyom annyiban, és megvalósítom egy régi álmomat. Így hát nem rég vettem is egy 2004-es Magellan Tucanat kezdésnek. Nagyon sok oltást kaptam a “nagyoktól” (persze nem mindenkitől, azért a legtöbben pozitívan állnak a dologhoz szerencsére), hogy ilyen idős korban már felesleges elkezdeni, meg ilyenkor már inkább abbahagyják az emberek. Egyik fülemen be, másikon ki. Én 23 évesen nem érzem magam se öregnek, se úgy, hogy le lennék késve bármiről is. A kitartásom, és a motivációm végtelen, azóta is gyakorolok ezerrel, és nagyon tetszik, jó érzés újra bringázni.
Bocsi, hogy ilyen hosszú lett, csak gondoltam megosztom veletek, lehet, hogy más is van, aki hasonló cipőben jár. Hátha tudtam segíteni egy kis bíztatással, talán csak épp ennyi hiányzott hozzá, hogy “újrakezdje”. Egyet ne felejtsetek: sosem késő semmit elkezdeni, csak akarni kell! Kitartás!
Jó “rideolást” mindenkinek! :)