fbpx

Barcelona olimpikonja: Steig Csaba

Csaba azon kevesek közé tartozik, akik idehaza egy szezonban (1991) három országúti felnőtt bajnoki számban is a legjobbként állhattak a dobogó tetejére, így több mint tíz felnőtt és öt ifjúsági országúti bajnoki aranyával felzárkózott a legnagyobb elődök mellé.

A Gemenci Nagydíj 32 éves történetében a győzelmi rangsorban holtversenyben áll az élen Arató Dáviddal két összetett- és öt szakaszgyőzelemmel. Hazánkban két kerekesnek sikerült ötször elhódítani az országúti elsőséget, Csabának (neki ráadásul zsinórban egymás után négyszer, ami önmagában magyar csúcs) valamint Éles Ferencnek. Négyszeres hegyi bajnoki címe is az összesítések élmezőnyébe emeli. Az elmúlt hat olimpia országúti versenyszámában – tehát a ’80-as moszkvaitól számítva összesen 26 év alatt – Bodrogi és Eisenkrammer mellett egyedül Steig Csaba tekerhetett magyar válogatott mezben. A rangos hazai viadalok mellett olykor a Török- és a Montenegrói Körversenyen is a legjobbak közé tartozott.

Steig_1

Beugróként Csabáról:

Legkedvesebb győzelem: 2000-ben a Pest Megyei Körverseny – máig sem tudom mitől voltam ott olyan jó.

Legnagyobb siker: kijuthattam Barcelonába az 1992-es olimpiára.

Legnagyobb kudarc/vereség: az 1996-os ob-n elért 3. hely; emiatt nem jutottam ki az Atlantai Olimpiára. Kész röhej volt a válogatási elv, van erről egy jegyzőkönyvem is, amikor néha a kezembe kerül, nem tudom hogy sírjak, avagy nevessek.

Kedvenc mez: a legjobb hegyi menőnek járó pöttyös trikó az 1996-os Tour de Hongrie-ról.

Kedvenc kerékpármárka: Colnago.

A ’84-es kezdetektől megtett kilométer-mennyiség: kb. 450000 km.

Végzettség: középiskolai érettségi, jelenleg IV. éves vagyok Pécsen, testnevelő-tanári szakon.

Példakép: nincs, mégpedig a doppingbotrányok miatt; de régebben az olasz Claudio Ciapucci volt az egyik kedvencem.

Sztárokkal egy mezőnyben: egy részével már az ifik közt is tekertem, majd felnőttként a világbajnokságokon és az olimpián; többek közt Bartoli, Decker, Armstrong, Ullrich, Zabel, Wiesemann, Zberg, Tochnig.

Jelentősebb külföldi versenyek: 1991-ben a stuttgarti VB (Bugno elsőségét hozta), majd 1993-ban az oslói (ekkor Armstrong volt a nyerő). Osztrák-, Szerb-, Horvát és Török körversenyek (utóbbin voltam prológ és szakasz 2. helyezett).

Kedvenc város: ha nem Szekszárd, akkor Pécs

Egy 1998-as válogatott versenyen Michele Bartolival

Egy 1998-as válogatott versenyen Michele Bartolival

– A kilencvenes évek első felére tehető sikereid legjava, az egyik legeredményesebb magyar kerékpáros voltál országúton. Pár év alatt – egész fiatalon – felzárkóztál a legnagyobb elődökhöz. Ha gondolatban visszaugrasz egy bő tíz évet, mit gondolsz, minek köszönheted mindezt?

– Egyrészt ideális körülmények között nevelkedtem Szekszárdon, jó volt a csapat, sok versenyző volt, edzésekben sem szenvedtünk hiányt, ez adta az alapot mindenhez. Emellett persze a tehetségemnek is van némi köze a sikerekhez.

– Barcelona, 1992. Eisenkrammerrel ketten indultatok az országúti mezőnyversenyen (az olasz Fabio Casartellié lett az aranyérem), azóta, 15 év alatt csak Bodroginak sikerült a férfiak közül kijutni az olimpiára. Hogyan működött akkor a kvalifikáció, mit várt Tőled a honi szakvezetés, hogyan értékeled az akkori 58. helyezésedet? Tizenöt év távlatából hogyan emlékszel vissza olimpiai részvételedre?

– Ha jól emlékszem, két vagy három válogató versenyen dőlt el az utazás sorsa. Konkrét elvárás nem volt, talán csak annyi, hogy „Hajrá fiúk!”. Még frissítőt sem kaptunk – a vízen kívül – a 190 km alatt. Az utolsó kilométeren belekeveredtem egy bukásba és így szállt el az igazán szép eredmény lehetősége. A Magyar Olimpiai Csapat összességében nagyon jól szerepelt, így végig jó volt az általános hangulat. Ez némileg feledtette azt, hogy olykor éjszakákat nem aludtam, mert meleg volt és nem volt légkondi – nem úgy persze a „sztároknak”. Ennél azért jobb körülményekre számítottam volna egy olimpián…

Szakaszgyőzelem a Gemenc Kupán szolnoki színekben

Szakaszgyőzelem a Gemenc Kupán szolnoki színekben

– Az öt országúti magyar bajnoki címedből melyikre vagy a legbüszkébb, melyiket volt a legnehezebb megnyerni, ki volt abban az időben a legnagyobb ellenfeled?

– Talán a 2001-es bajnokira. Akkor nem voltam valami jó lelkiállapotban, de sikerült rajta felülkerekednem és így minden tekintetben a maximumot tudtam nyújtani. Ehhez még hozzájött egy igazán jó csapatteljesítmény – elsősorban Kiskó Gábor és Arany Gábor jóvoltából –, ennyi pont elég volt a győzelemhez. Az ellenfeleim ott az akkori idegenlégiósok voltak: Bodrogi, Szekeres, Sipőcz, Arató és Bebtó.

– Ha itthon az egyik legjobb tudtál lenni, mi hiányzott ahhoz, hogy külföldi versenyeken is kimagaslóan teljesíts?

– Ezt akkor még nem tudtam, de ma már biztos vagyok benne: pénz, pénz és pénz. Lefordítva: fizetés, menedzselés és – tudományosan fogalmazva – „orvos”.

– Ha jól tudom, Neked kimaradtak a külföldi szezonok. Kínáltak-e valamelyik csapatnál profi szerződést, kerested-e a külföldön való versenyzés lehetőségét?

– Nem kaptam külföldről ajánlatot, de igazából nem is nagyon kerestem.

– Szekszárdról korábban több nagy bringás kerül ki: a Halász testvérek, Sajó Péter, Pálinkás Csaba, a Steig testvérek, most pedig az U23-as Haiszer Ákos bontogatja a szárnyait. Mi a titka a Tolna megyei iskolának?

– Titok nem volt benne, Szekszárdon egyszerűen szerették a bringát és a sportág általános megbecsülésnek örvendett. Ez motiválta a fiatalokat, sokan akartak jó bringássá válni, néhányan ténylegesen azok is lettek.

A Gemenc Kupa prológjának győzteseként

A Gemenc Kupa prológjának győzteseként

– Ugorjunk vissza a ’84-es kezdetekhez. Kinek, minek a hatására lettél éppen kerékpáros?

– A Tesóm révén kerültem a sportba, kimentem egyik versenyére és Schneider Konrád unszolására lettem bringás.

– Hogyan orientálódtál az országút felé, hiszen az esztendők során a pályaszakág teljesen kimaradt az életedből…

– Az országúthoz a terep adott volt, pályára meg igen ritkán utaztunk, de igazából nem is hiányzott. Esetleg télen egyszer-kétszer jól jött volna.

2006-ban a P-Nívó gárdájának tagjaként

2006-ban a P-Nívó gárdájának tagjaként

– Testvéred, Gábor – ahogyan említetted is –, szintén versenyző, ő is ért el sikereket a sportágban. Megfér két Steig egymás mellett egy mezőnyben? Milyen a kapcsolatotok? Volt, hogy a testvérkapcsolat felülemelkedett a klubérdekeken?

– Talán nyolc évet versenyeztünk egyszerre, de külön egyesületben. Azt gondolom, mindketten próbáltuk a maximumot nyújtani, de ezzel együtt inkább segítségére voltunk egymásnak, nem a rivalizálás dominált. Volt, hogy ő volt a jobb, máskor meg én. Nem feküdt le egyikünk sem a másik előtt.

– 2005-ben már nem mint versenyzőt, hanem mint szakkommentátort hallhattunk, a Tour de Hongrie-n, ezzel céloznék, hogy akkor úgy tűnt, egy időre abbahagytad a versenyzést. A következő szezonban aztán mégis rajthoz álltál, mégpedig a P-Nívó Betonexpressz 2000 SE színeiben. Dobogón is álltál azóta, nem is egyszer. Miért gondoltad meg magad?

– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy szerelemből kezdtem újra az élsportot, bár tény, hogy nagyon szeretek bringázni. Az igazi kemény munkát viszont már „pusziért” nem vállalnám.

Steig_6

– A 2006-os szezon végén napvilágot látott az a hír, hogy végleg abbahagyod a profi szintű, aktív kerékpárversenyzést. Igaz, a Bikemag jelen száma januárban jelenik meg, az interjú pedig december elején készül, a csapatok háza táján javában tart a 2007-es évad előkészítése, a versenyzőkkel, szponzorokkal való tárgyalás. Hogyan tervezed a közeljövődet?

– Jövőre szeretném befejezni az egyetemet és ezzel együtt még egy évet szívesen versenyeznék, amennyiben a P-Nívó Betonexpressznél is számítanak rám. Bár igazság szerint úgy érzem, hogy már egyre nehezebben megy a versenyzés.

– Egyidős vagy Armstronggal, a magad 35 évével a hazai profi mezőnyben rangidősnek számítasz a Cornix-os Varjas Pistivel holtversenyben. Ne értsd félre, nem tartalak öregnek, hiszen Tafi és Jekimov is közel negyvenévesen hagyta abba. Véleményed szerint meddig érdemes Magyarországon az elitek között versenyezni, mi adhat még motivációt ennyi év után?

– Sajnos nálunk nincs utánpótlás és ez hatalmas probléma. Kevés az olyan fiatal és motivált versenyző, aki igazán megszorongathatna, ezért versenyzem talán még mindig. Ha nem így lenne, már rég az edzősködésen járna az eszem. Amúgy meg rengeteg élmény – javarészt szerencsére siker – köt a sporthoz, ezért is nehéz abbahagyni. Emellett a középszerű élettől is félek, hiszen az élsportolókra aktív időszakukban nem ez a jellemző.

Steig_7

– Mint említetted, Pécsre jársz egyetemre, a sportszakmát tanulod az iskolapadban. Melyek a jövőt érintő terveid testnevelőként? A több mint húszéves tapasztalatodat miként tudnád átadni?

– Ha elvégzem a sulit, szeretnék tanítani, bár nem könnyű a mostani fiatal generációkat rávenni a mozgásra, a nagy részük ebben a tekintetben igénytelen. Ráadásul kevés az igazi megszállott és sportőrült köztük, márpedig az élsporthoz éppen ilyenekre van szükség. Egy szó, mint száz, mindenképpen sporthoz közeli dologhoz lenne kedvem.

– Hobbid a tenisz. Milyen gyakran játszol? Megfér egymás mellett a két sportág?

A teniszt imádom, ott sem szeretek veszíteni. Sajnos, amíg az élvonalban bringázom, csak ősszel és télen fér bele a programba, mert teljesen más izmokat mozgat meg és a versenyszezonban „szétszedné” a lábamat.

– Szabadidő, hobbi, családtervezés…

– Szabadidő? Sajnos egyre kevesebb lesz belőle, de annak nagy része pihenés, mely leginkább tévézésben merül ki. Család? Persze, szeretnék majd egyszer gyereket, de egyelőre jól megvagyok a barátnőmmel kettesben, és hát a sulit is el kéne végezni előbb…

– Végezetül, mit üzensz a Bikemag „éterén” keresztül?

– Üdvözölném a régi szolnoki csapattársaimat. Talán ez az időszak hiányzik legjobban, hiszen összesen hat évet versenyeztem ott.

Steig_8

Klubok és edzők:
– 1984-92 – Szekszárdi Szövetkezeti Spartacus – Sallai Antal és Schneider Konrád
– 1993-98 – Szolnoki Cukorgyár – Haris Károly
– 1999-2000 – Postás-Matáv SE – Dömötör Sándor
– 2001-2002 – Mapei Kanizsa KK – Jankovics Ferenc
– 2003-2004 – Pécs Városi KK – Maul Péter
– 2005-ben – Szekszárdi KSE – Steig Gábor
– 2006-2007 – P-Nívó Betonexpressz 2000 SE – Stubán Ferenc

Kiemelkedő eredmények:
– ötszörös országúti felnőtt bajnok – 1990, ’91, ’92, ’93, 2001;
– négyszeres felnőtt hegyi bajnok – 1990, ’91, ’93, ’96;
– felnőtt kritérium bajnok – 1991;
– felnőtt időfutam bajnok – 1994;
– felnőtt 100 km-es csapat időfutam bajnok – 1993, ’94;
– a Gemenci Nagydíj összetett győztese – 1991, ’92,
– a Gemenci Nagydíjakon összesen 5 szakaszgyőzelem – 1990, ’91, ’92, ’95, 2000;
– a Gemenci Nagydíjon a legjobb sprinter – 1999, 2002;
– a Tour de Hongrie-k történetében összesen 3 szakaszgyőzelem – 1993, ’95;
– a Tour de Hongrie-n a legjobb hegyi menő – 1996;
– a Török Körverseny prológjának és mezőnyszakaszának 2. helye – 1994;
– a Mecsek Kupán összetett 2. hely – 1995;
– a Tiszántúli Körverseny összetett győztese – 1996;
– a Csepel Kupán szakaszgyőzelem – 1993;
– a Dejo Kupa győztese – 1993;
– az Azúr Hotel Nagydíj győztese – 1995, ’97, ’99;
– a Montenegrói Körversenyen (UCI 2.5 kategória) szakaszgyőzelem – 2002;
– egyetemi- és főiskolás időfutam bajnok – 2006;
– többszörös ifjúsági- és junior bajnok országúton;
– olimpikon, a barcelonai olimpián az országúti versenyen 58. helyezett – 1992;
– ifjúsági, majd felnőtt válogatott kerettag – 1988-tól;
– az év kerékpárversenyzője – 1991.

Megjelent a Bikemag 2007. január-februári számában

Szöveg: Vasvári Ferenc
Fotó: Vasvári Ferenc és archív

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Cancel reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo