A Trans Germany MTB megamaratonon szereplő Merida Team-CST Bikemag HUN csapatának már csak egyetlen szakaszt kell teljesítenie a célig. Az időjárás továbbra sem kegyes, a társaság ismét fogyatkozott, hogy miért, az kiderül Mikula Gábor 5. és 6. szakaszról írott beszámolójából.
5. szakasz, 2009. június 25. – Bad Steben-Schöneck (101,4 km / 2050 m szint)
Kis híján zuhogó esőre ébredtünk, szerencsére a reggeli abban az iskolában volt, ahol elszállásoltak minket, így hát megúsztuk a reggeli sétát. Megpróbáltunk úgy időzíteni, hogy ne kelljen sokat lent állni a depóban, ázni feleslegesen, de ennek nyilván hátulütője is van: ha nem megyünk le időben, akkor a végére kell állni a sornak.
Általában egy kis városi körút után viszik ki a nyomvonalat az erdőbe, így mire odaérünk, el lehet helyezkedni rendesen. Eddig nem volt gond az előzgetések során, mindenki nagyon figyel a másikra. Egyébként ahol én megyek, ott nem olyan veszélyes a tempó felfelé. Ellenben Jocó mondott cifrákat; alig értek be a sáros részre, máris szemüveg „eldob” Egyszerűen sem a felverődő sártól, sem pedig a párától nem lehetett látni.
A tavaly sem egyszerű keresztben gyökeres részek most végtelen szenvedésnek tűntek. Talán ebben az etapban a haladós, de ugyanakkor sodrós murvás utak voltak a legjobbak. Aki jó kondival érkezett, annak talán az aszfaltozott – hullámvasúthoz hasonlítható – gazdasági utak jöttek jól. Ebben a szakaszban – talán csak a sár miatt – bekerült két tolós rész is, de szerencsére 150 m-nél egyik sem volt több. Két hegyi hajrá is tarkította a mai napot: egy a szakasz elején, egy pedig a cél előtt a Schöneckbe felfelé vezető úton.
A legjobbak ma bőven négy órán belül értek be (Hannes Genze 3:48-at hajtott), a nők között Esther Süss (4:10) fej-fej mellett érkezett a Senior Master Milan Spolccal. Előttük kicsivel a masterek kék összetett trikóját viselő Johann Grasegger (3:58) ért célba.
6. szakasz, 2009. június 26. – Schöneck-Oberwiesenthal (81 km / 1932 m szint)
Ma is esővel kezdődött a nap, de aztán szerencsére lekerült a kabát. Igen gyors szakasznak néztünk elébe, de csak ketten álltunk be reggel a depóba. TT tegnap egészségügyi problémák miatt úgy döntött, nem folytatja a versenyt. Maradt Józsi és én. A mai napra a hosszabb váltakozó meredekségű szakaszok voltak jellemzők és szerencsénkre a szél sem fújt. Végig fenyvesekben haladt az út, közel a cseh határhoz. Érződött kicsit a régi „keleti-blokk feeling”, már eligazító táblából és rendezőből sem jut annyi, és az itatókban elhelyezett asztalok is rövidebbek. Persze minden volt mindig, mi szem-szájnak ingere, úgyhogy sikeresen fel tudtuk tölteni a raktárakat. Az etap legnehezebb szakasza az utolsó 10-12 km-es felfelé, egészen az oberwiesenthali sípályához… még a nap is kisütött. Tán ez a legnagyobb újság, ugyanis mióta itt vagyunk, sehol nem láttuk a napot szinte verseny közben.
Holnap felvesszük az „ünneplőnket”, ha esik, ha fúj és remélem egyben megérkezünk a várva várt seiffeni vörös csíkhoz…
Letölthető dokumentumok:
– az egyéni összetett állása a 6. szakasz után
– a csapatverseny állása a 6. szakasz után
További információk, és fotók forrása: www.trans-germany.com
