fbpx

Retroblog: Hooger Booger emlék a Matúz Team történetéből

A RetroBlog eme epizódjában bemutatott MTB-történelmi „ereklye” egy 1992-es Hooger Booger DX Comp, amelyet rendhagyó módon a Matúz Team történetének bemutatásával kötünk össze. A kerékpár, illetve az egykori lelkes amatőrökből álló csapat sztoriját a legilletékesebb, azaz Matúz Zsolt meséli el.

hb_retro011991 tavaszán nyitottam meg az első kerékpárboltomat Fóton. Ez az év szerencsés indításnak bizonyult a kerékpározást kedvelők számára, mivel ez évben kezdett el beérkezni az országba nyugatról a mountain bike-ok első generációja. A bolt első feltöltésekor öcsémmel kipróbáltuk a bringákat, két héttel később versenyt rendeztek egy vidéki motocross pályán, amin Dudus (polgári nevén Varga Ignác) és barátunk, Döme is indult. Dudus harmadik lett.

Már ezen a versenyen felfigyeltek testvérem képességeire és azonnal jelentkeztek „szponzorok” is! A szponzort ne úgy képzeljük el mint manapság: fizetés, több kerékpár, extra juttatások, külföldi utazás, stb., hanem a négytagú csapatunk kapott négy bringát plusz teljes ruházatot! Az első szezont a Scott és Hooger Booger akkori magyarországi forgalmazója segítségével versenyeztük végig. Ezúttal is szeretném megköszönni Győrbíró Lászlónak az akkor adott támogatást és sok segítséget.

hb_retro041993 nyarán Matúz Team néven gyűjtöttük az érmeket a magyar monti és országúti versenyeken egyaránt. A Matúz Team legjobb eredményei a következők voltak:

  • Écsi Ferenc veterán bajnok
  • Dudus válogatott kerettag
  • 1994-ben pedig CC Európa-bajnok!
  • csapatbajnokság 2. helyezés (országos szinten)

Egy évvel később, 1994-ben, amikor a montizás a fénykorát élte Magyarországon és már majdnem állami támogatást is kapott (!), a Matúz Team 30 igazolt versenyzővel rendelkezett. Csapatszállító gépjárművünk egy 24 éves Transporter volt, és minden versenyen részt vettünk.

Ezek közül íme egy kedves történetet: A bánkúti síklub rendezésében volt egy CC verseny és egy hegyi felfutó verseny. Emlékeim szerint ez volt az első hegyi felfutó verseny, melyet Dudus nyert meg, nem akármilyen módon. A verseny szabályai szerint sípályán felfelé pedálozva az győz, aki legmagasabbra jut el anélkül, hogy letenné a lábát a földre. A pálya egyik veszélyes pontján Dudus eldőlt, és amikor minden veszni látszott, egy merész ötlettel a kerékpár kerekeit az égnek emelte és átfordult a hátán a másik oldalra. Így újból két keréken állt és folytatta útját felfelé anélkül, hogy kivette volna a lábát a klipszből. Ezzel meg is nyerte a versenyt. Úgy tudom, ennél több óvást nem nyújtottak be magyar MTB versenyen…

Később a szponzorok elmaradtak, pénzügyi helyzetünk megingott és szép lassan kivonultunk a sportból. A csapat 97-ben szűnt meg. A Matúz Team összes versenyzőjének, szülőknek és mindenkinek aki segítette a munkánkat ismét szeretném megköszönni! Életem egyik legszebb korszaka volt.

Az cikk megírásához az adta az ötletet, hogy Pali barátom pincéjében megpillantottam egy gyönyörű állapotban lévő 12 éves, kb. 1.000 km-t futott Hooger Booger-t. A cikk a teljesség igénye nélkül készült, ha valaki kimaradt, elnézést!

hb_retro03Maga a kerékpár az egyik legelső német “matricagyár”, a kilencvenes évek elején – tehát az igazán nagy MTB-boom idején – élte virágkorát Németországban. A korabeli német Bike Magazin állandó szereplője és visszatérő kereskedelmi hirdetője a Hooger Booger. Ebben az 1992-es bicikliben igazán “semmi különös”, az akkori német piacon inkább “tucatmodellnek” számított. Hasonlóan egy-két hazai márkához épp időben érezték meg, mikor érdemes olcsó, vagy inkább megfizethető hegyikerékpár-palettával elárasztani a piacot. Megkerestek egy normálisan működő tajvani gyártót, elküldték a feliratokat, a színek kódját, etc. Aztán várták a konténereket.

Amit viszont érdemes megfigyelni, az az akkori tömegtermelés minősége és az a lelkesedés a kerékpározás iránt, amely a részletmegoldásokban mutatkozik meg leginkább. Egyértelműen azonosítható kézi hegesztéssel készült a váz Tange double butted cromoly csőszettből. A kor egyik emlékezetes védjegye volt a füstkróm színű merevvilla, ez éppen Spinner márkájú, szintén cromoly alapanyagból. Ez a villamárka is nagy „spíler” volt abban az időben… A menőnek számító fekete Kalloy üléscső később Ritchey-ként reinkarnálódott, természetesen magasabb áron. A 150 – azaz egyszázötven (!) – milliméter hosszú Zoom kormányszár (Mit kormányszár – gerenda!) fogta az exkluzív Ritchey kormányt. Akkoriban inkább a bicajok ELEJÉT nézték az átlag vásárlók, hiszen az jött veled szembe; hát nem? Manapság pedig egy „ikszté” hátsóváltó felszerelésével adják el tucatszám nyugati hipermarketekben az Aliviós gépeket… mennyit változott a világ!

hb_retro05Ami viszont igazán szép és jó, (és máig hibátlan!) azok a DX SLR fékkarok, valamint a hüvelykujjas felső váltókarok. Ez utóbbiak még mindig nagyon tisztességes áron cserélnek gazdát a használt alkatrészek piacán – már ha valaki kergemarhakórtól üldözve egy gyenge pillanatában eladásra kínálja őket…

Noha nincs benne teleszkóp, az egész gép kerek 12 kilogrammot nyom. Ami miatt mégis gazdája egyik büszkesége a sok közül, az hibátlan állapot, illetve az a mai szemmel is csodálatos integrált nyeregcsőbilincs-megoldás…

Szöveg és képek: Tóth Zoltán és Matúz Zsolt

Szerk.: Németh Balázs

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo