Az elmúlt hét során láthattuk a Tour de San Luis-on, hogy a formában lévő dél-amerikai bringások nemhogy alárendelt szerepet játszottak a WorldTour-menőkkel szemben, hanem ellenkezőleg: „agyonverték” őket.
Nyilván ebben szerepet játszik, hogy a déli félteke helyi hősei ilyenkor vannak csúcsra járatva, az európai profiknak pedig még csak most kezdődik a szezon, mégis felmerül a kérdés, hogy miért nem látunk a nagy körversenyeken több versenyzőt azok közül, akik Nairo Quintana-t is nehéz helyzetbe hozzák, vagy éppen Mark Cavendish-t győzik le a sprinten.
Torres a kolumbiai profi csapatban, Díaz brazil kontinentális csapatban, Quintana európai WorldTour-gárdában
A nevek mellett szereplő eredményeken túl azért több más körülmény is latba esik, amikor dél-amerikai bringásokat igazolnak európai profi csapatok. Például az eltérő versenyzési stílus mellett szerepet játszanak a kulturális különbségek és a röghöz kötöttség. A kolumbiaiak, argentinok nehezen hagyják ott családjukat, főleg úgy, hogy egy kerékpáros hétköznapjai magányosabbak, mint mondjuk a futball-sztároké.
Jó példa a szupertehetséges kolumbiai Carlos Betancur, aki már két éve megmutatta a Giro d’Italia-n, hogy fizikális képességei alapján akár GT-győztes lehetne belőle. Mégsem találja a helyét az Ag2R-ben, problémás versenyző, tavaly sajnos folyamatosan hanyatlott formája a Párizs-Nizza győzelem után, folyamatosan küszködik testsúly-problémákkal, amiben a rendszertelen étkezés és a stressz is szerepet játszhat.
Az ellenpélda honfitársa, Nairo Quintana, aki nagyon fiatalon került Európába, s „fejben” is szerencsés alkat, mint egy gép hajtja végre Unzué mester utasításait a Movistarban, sztáralűröktől mentesen. A sztárrá válást is meg kell említeni, hiszen egy euróban többszázezres, pláne egy hétszámjegyű éves fizetés Kolumbiában óriási összeg, ezen a ponton sokan érzik úgy, hogy megcsinálták az életüket. Utóbbira mentalitása alapján a Quick Step-ben profiskodó Rigoberto Uran-t említhetnénk példaként, aki mindig ott van az élmezőnyben, de már nem olyan harapós, mint amikor nem volt még vaskos szerződése.
Francesco Gaviria-ra szemet vetett az Ag2R
Mindezek fényében már nem olyan egyértelmű, hogy a 25 éves argentin bajnoknak, Dani Díaz-nak, aki másodszor nyerte meg a Tour de San Luis-t, egyenes útja lenne a WorldTour-ba, és közvetlenül az argentínai körverseny után tett nyilatkozatok alapján marad is egyelőre a brazil kontinentális csapatban. Nincs egyelőre konkrét ajánlatom, persze örülnék, ha visszatérhetnék Európába – árulta el újabb sikerét követően Díaz, aki 10 éve már az akkori protour-gárda, a Footon-Servetto fiókcsapatában tekert, majd a La Pomme Marseille-ben kezdte meg profi karrierjét.
Ő is azok közé tartozott azonban, akik nehezen tudtak alkalmazkodni az európai élethez, két évet követően hazatért a San Luis-i kontinentális csapatba, melynek színeiben először nyerte meg a hazai körversenyt, az amerikai Tejay Van Garderen-t legyőzve. Az akkori sikerem után sem kaptam szerződést európai profi csapattól, és nem gondolom, hogy ez idén másképp lenne – tette hozzá realistán az argentin bajnok.
Más a helyzete Francesco Gaviria-nak, aki „friss hús”, róla még nem lehet tudni, hogyan alkalmazkodik az európai élethez. A 20 éves kolumbiait, aki juniorként omniumban és párosban is világbajnoki címet szerzett pályán, a Ag2R kereste meg ajánlattal, a francia csapatból hiányzik egy GT-ken is győzelemre esélyes sprinter. Kíváncsian várjuk, lesz-e újabb kolumbiai sztárja a WorldTour mezőnynek…
Fotók: Tour de San Luis sajtó
