fbpx

Hitelesítette az UCI az új 4000 méteres világcsúcsot

A világcsúcs ugyebár akkor világcsúcs, ha azt ténylegesen hitelesítik is, erre került sor a napokban, közel másfél hónapos procedúra után. Az ausztrál nemzeti pályabajnokságon 2011. február 2-án Jack Bobridge a 4000 méteres egyéni üldözőverseny kvalifikációs futamai során egy megdönthetetlennek hitt csúcsot adott át a múltnak új, 4’10,534”-es időeredményével…

1996

A korábbi csúcsról azért gondolták sokan, hogy megdönthetetlen, mivel Chris Boardman azt az azóta az UCI által betiltott, komoly aerodinamikai előnyöket biztosító „superman” üléspozícióban, állította fel. Nem mellékesen az általa használt Lotus időfutam váz sem legális már napjainkban. Érdekes kérdés, hogy akkor vajon miért maradt hivatalos máig is ez a csúcs, de ebből legalább jól következtethetünk az UCI következetességére.

Chris Boardman a liverpooli múzeumnak adományozta nemrég a világcsúcs során használt kerékpárját (fotó: Minako Jackson)

Chris Boardman a liverpooli múzeumnak adományozta nemrég a világcsúcs során használt kerékpárját (fotó: Minako Jackson)

Érdemes megnézni az 1996-os manchesteri vb augusztus 29-ei döntőjéről készült videofelvételt, amely szerintem minden idők egyik legizgalmasabb 4000 méteres egyéni futama. Az ellenfélnek, Andrea Collinellinek nem kis szerepe van Boardman kiváló, 4’11,114”-es világcsúcsában, ugyanis az elején az olasz kezd be oly durván, hogy számtalan körön keresztül mindketten az aktuális világcsúcs részidőkön (előző nap éppen Boardman állította fel) belül haladnak. Mindez 15 esztendeje történt, és azóta sem került senki ennek az eredménynek a közelébe.

Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor szárnyalhatott a kerékpártervezők fantáziája. Ez itt éppen Andrea Collinelli, annak a gépnek a nyergében, amellyel Boardmannal szembeszállt. Engem mindig egy mozdonyra emlékeztet valamiért…

Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor szárnyalhatott a kerékpártervezők fantáziája. Ez itt éppen Andrea Collinelli, annak a gépnek a nyergében, amellyel Boardmannal szembeszállt. Engem mindig egy mozdonyra emlékeztet valamiért…

Az UCI kerékpárokra vonatkozó szigorításai után az 1997-es perth-i pálya világbajnokságon már mindenki újra a hagyományos pozícióban hajtott, az időeredmények drámai romlása pedig jól mutatta a „superman” pozícióból adódó előnyöket: kilométerenként minimum egy másodperccel romlottak az eredmények, és egészem a kétezres évek végéig nem nyertek világbajnokságot 4’17”-en belüli időeredménnyel, sőt 2005-ben például 4’25”-is elegendő volt a szivárványszínű trikóhoz. Itt jegyezném meg, hogy az itt felsorolt időeredmények bármelyike emberfeletti, 4’50”-en belül menni 4000 méteren nagyon-nagyon kemény dolog, még akkor is, ha egy a nyolcvanas évek végén még kiválónak számító 4’40”-el ma már nem érdemes nemzetközi verseny rajtvonalához állni. Fejlődik a sportág, no…

Bobridge 4’11”-en belül: 4’10,534”

…olyannyira, hogy 15 év alatt a sporttudomány és az edzéselmélet akkorát fejlődött, hogy mostanra sikerült behozni ezen a téren azt a hátrányt, amit a 1996-os technikai eszközök betiltása okozott. Nem meglepő módon Ausztráliában történt az eset… Nem meglepő, hiszen ők már harminc éve a világ élvonalában vannak pályán, kiváló hosszú táv specialistákkal, akikből rendre a világ legjobb 4000 méteres üldöző négyes fogatai kerülnek ki. Ausztrál pályasportról olvashattatok már nálunk itt, egyéb kerékpársportjukról meg itt.

Az új csúcstartó, Jack Bobridge mindössze 21 éves, jelenleg a Team Garmin Cervélo versenyzője. Ifi világbajnok volt üldöző csapatversenyben 2006-ban, U23-as országúti időfutam világbajnok 2009-ben, és elit világbajnok üldöző csapatversenyben 2010-ben. A pályabajnokság előtt egy hónappal országúti ausztrál nemzeti bajnok lett.

Jack Bobridge 60 km/h körüli sebességgel repeszt…

Jack Bobridge 60 km/h körüli sebességgel repeszt…

A Sydney-ben található Dunc Gray Velodromban rendezett ausztrál nemzeti bajnokság kvalifikációs futamai során a Bobridge előtt rajtoló Rohan Dennis 4’13,399”-es időt futott. Bobridge elmondása szerint ekkor kissé elbizonytalanodott, mivel ez jobb volt, mint a saját egyéni csúcsa, mi több abszolút ausztrál csúcs is volt egyben. Miután azonban egy vérbeli versenyző sosem hátrál meg, ezért felvette e kesztyűt…

Az első kilométert 1’06,477”-es részidővel tette meg, a 2. kilométernél 2’07,270” volt az ideje, a 3000 métert 3’08,798” alatt teljesítette, az utolsó ezer pedig 1’02” alatt sikerült, a végeredmény így egy új világcsúcs, azaz 4’10,534” lett (57,477 km/h).

„Az időeredmény láttán először azt hittem, hogy egy körrel előbb állt meg az óra. Jó párszor ránéztem, de nem hittem el. Aztán amikor már az egész velodrom őrjöngött, akkor fogtam fel, hogy mi történt.” – nyilatkozta a futam után Bobridge.

…hogy aztán olyan időeredmény legyen a vége, amit kezdetben maga sem hitt el

…hogy aztán olyan időeredmény legyen a vége, amit kezdetben maga sem hitt el

Később a 4000 méteres egyéni üldöző nemzeti bajnoki cím is meglett, miután a döntőben 4’15,533”-el verte Dennist, aki 4’17,482”-el maradt alul. Csak úgy repkednek a 4’20” alatti idők – amelyek mindegyike 55 km/h feletti átlagot feltételez.

A korábbi csúcstartó, Chris Boardman nyilatkozatában legőszintébb gratulációját fejezte ki Bobridge irányába, valamint az egykori brit profi kiemelte, hogy az ifjú ausztrál nemcsak az ő „superman” pozícióval elért, így valójában külön kategóriába sorolható csúcsát döntötte meg, hanem a hagyományos, UCI által legális bringával fennálló legjobb időeredményt is több másodperccel.

4000 méternyi történelem

A pályaversenyzés terén már igen korán felismerték, hogy külön versenyszámokat érdemes létrehozni a rövidtáv- (sprinter) és hosszútáv-specialisták részére. Az üldözőverseny műfaja már igen korán megszületett, ezek azonban kezdetben csapatversenyek voltak 4000 méteres távon. A 4000 méteres egyéni üldöző időfutam szám csupán 1946-ban, Zürichben került a vb programjába, az olimpián pedig 1968-ban Mexikóban debütált. Amíg a kerékpárversenyzőket amatőrökre és profikra bontották, addig a világversenyeken az amatőrök 4, míg a profik 5 kilométeres távon üldözték egymást.

No de mitől üldöző? Nos azért, mert a pálya két átellenes oldalán (ha a pályahosszal a versenytáv maradék nélkül osztható, akkor a pályafelező vonalnál) felálló versenyzők páros meccs keretein belül döntik el, hogy az adott távon akkor éppen ki a gyorsabb. Nem egyszerű időfutamról van tehát szó. A verseny kvalifikációs futamokkal indul, itt az időeredmény számít, ez alapján rangsorolják a mezőnyt, és a meghatározott számú (4-16 db – a mezőny méretétől és a verseny rangjától függően) versenyző kerül a páros futamokba. Itt egyenes kieséses rendszerben zajlik a küzdelem, az időeredmény csak abból a szempontból számít, hogy a veszteseket később ez alapján sorolják be a végső tabellán. Aki tehát nyerni akar, annak először kvalifikálnia kell magát az előfutamokba, majd ott minden egyes ellenfelét le kell, hogy győzze. Ha egyszer is hibázik, reményfutam nincsen, meg esély a végső győzelemre sem.

A közelmúlt egyik legjobb magyar négyezres versenyzője Somogyi Miklós volt, aki 4’42,25”-el a legjobb hazai időeredménnyel rendelkezik 4000 méteren a Millenárison, többek között indult a szöuli olimpián is ebben a számban. Az abszolút magyar csúcsot a bécsi velodromban Víg Aurél állította fel 1997. május 15-én, ez a 4’36,8”-as időeredmény azóta is megdöntésre vár.

Ennyit mára a pályasport izgalmas világából. A sportrajongók ne feledjék: nemsokára (2011. március 23-27.) kezdődik a pálya világbajnokság. Vajon megdől jövő héten az immár hivatalos új világcsúcs?

További információk:
– érvényes pálya világcsúcsok az UCI honlapján

Szöveg: HBalage
Fotók: artinliverpool.com, milanobystreet.wordpress.com, jackbobridge.com

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Cancel reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo