Bikemag - a kerékpár magazin

Egy montis naplója: A montizás hazája

A Flume Trailen, ami állítólag a világ egyik legszebb és legkedveltebb trailje. Tényleg páratlan panorámával, érdemes „ráguglizni”.

Amerika szinte végtelen és annyira változatos, hogy általánosítani bármivel kapcsolatban is nettó hülyeség, így a trailekről is nehéz összefoglalót írni, ahány tájegység annyiféle talaj, végül is egy fél európányi területről van szó. De mi tagadás mindenhol baromi szép, csak épp máshogy. Többnyire nagyon jól rendezett, karbantartott ösvények hálózzák be az erre hivatott területeket, merthogy amúgy nem mindenhol vannak utak. A felkapottabb helyeken táblákkal is elég jól vannak jelölve az ösvények, de azért arra nem bíznám itt sem az életem.

Az egyetlen igazi negatívuma, hogy nem olyan, mint idehaza, hogy valami trail mindenhol van, hanem vannak területek, amik nem is parkok, inkább csak hatalmas kiterjedésű lokációk, ahol sok trail épült ki, hogy magától, vagy direkt erre a célra, ezt nem tudom, de kb mindegy is. De az ország, ami amúgy inkább kontinens, akkora, hogy egy-egy ilyen lokáció közt akár 500 km semmi is lehet. Ami amcsi szemmel nem olyan nagy távolság, de nekünk, akik a kertvégéből indulunk bicajozni, azért egy kicsit mégis szokatlan.

A színes kis vonalak a trailek, de az appban belenagyítva ez rengeteg, mintegy 150 000 km bringás trail vár, de jól látszik, milyen messze vannak egymástól

Na, de ha rálelsz valamelyik jó bringás területre, akkor ott aztán lehet élvezkedni, akár heteken át, anélkül, hogy kétszer ugyanott mennél. Rengeteg fantasztikus trailjük van, kezdőtől a legdurvábbig, de tökösnek kell lenni, minden értelemben. A kezdő trailek is nagyon élvezetesek és szépek többnyire. Olyan, amin meg lehet szeretni ezt a sportot, nem murván kell poroszkálni.

Nagyon jó appok vannak, amik mutatják a lehetőségeket. Képekkel, videókkal, leírással, megmutatják mik a legnépszerűbbek, és mindennel, ami segíthet. Hihetetlen nagy segítség, offline is működnek, ha már letöltötted előtte a környéket, kapcsolódva a navigációdhoz, gombnyomásra odavisz a trailheadhez, amit amúgy nem olyan egyszerű megtalálni és aztán persze segít eligazodni a trailek közt is. Jellemzően itt tudsz is parkolni, de komoly infrastruktúrára ne számíts, max egy pottyantós budi. Én főleg az MTB Project és a Trailforks appokat használtam. Az előbbit azért jobban szerettem, mert itt nem csak külön voltak fenn a trailek, hanem nagy körök is, ami nekem jobban bejött. De montipark látogatóknak a Trailforks is hibátlan.

Ami a felszerelést illeti, nagyon hasznos tud lenni egy jófajta konzol a kormányra, amivel tudod rögzíteni a mobilod, és látod folyamatosan, hogy merre kell tartanod, máskülönben nem győzöl majd megállni és csekkolni hogy hol jársz. Ha félted a mobilod, hozz el egy öreg régi készüléket, amin azért fut még az app és bírja az aksi, de nem sajnálod, és az sem baj ha vízálló, vagy a tok/konzol legyen az. Az appok értékelései alapján könnyen tudsz választani neked valót, rá tudsz szűrni, hogy adott helyen mik a legjobbak, legnépszerűbbek. Ezek nélkül el se indulj, de komolyan, engem többször mentett meg az eltévedéstől, ami itt nem vicces. Ha véletlen a hegy rossz oldalán gurulsz le, könnyen belefuthatsz egy 3-4 órás kitérőbe, ami akár veszélyes is lehet, mivel nincs víz, nincs büfé, van helyette 40 fok, puma, medve és egyéb finomságok.

Az appok amúgy elég megbízhatóan jelölik a trailek nehézségi fokát is, amit illik komolyan venni, egyrészt ők nem vacakolnak, tényleg bevállalósak. Nem nagyon ismerik a félelmet, (pedig jót tenne néhányuknak), és ennek megfelelően kemények a pályáik, simán vannak életveszélyes részek, a te felelősséged, mit csinálsz. Ne menj olyan pályára, ami meghaladja a tudásod. Amit nehéznek jelölnek az nehéz lesz! Felejtsd el a hazai maratonokra jellemző murvás kergetőzést, és képzeld el, a legdurvább itthoni traileket, szorozd kettővel és akkor az még csak egy szimpla fekete pálya. Aki ismer, az tudja, hogy csaknem mindenhol lemegyek, ahol még van talaj és nem repülni kell, de itt akadt bőven olyan szitu, ahol inkább nem kockáztattam, főleg nem az Anthemmel. Amúgy a legtökéletesebb egy könnyű All Mountain vagy Enduro bicaj errefelé, olyanok a felfelék is sokszor, hogy jól jön a rugóút, lefele meg sosem elég. Persze vannak kék és zöld nyomok is, amik azért egyszerűbbek, de nem murva az sem. Ha meg igazi terepet akarsz, megkapod, csak bírd és szeresd az erőset.

Egy elég konkrét figyelmeztetés a legendás Portal trailről (Moab). Nehezen, de megcsinálható lett volna, de ha hibázol, tényleg meghalsz

Az amcsi bringások tényleg nem félnek, ami nem tudom, hogy egy velük született hülyeség, vagy pedig a mentalitásukból fakad, de az biztos, hogy sokszor túlvállalják magukat. Láttam családanyát gyerekszállító utánfutóval, és még két kisgyerekkel, gyerek bicajjal, olyan helyen ahol én is toltam, nem értettem mire gondolt mikor elindult, konkrétan el sem fért vele a kanyarokban. De nem volt megilletődve, küzdött vidáman. Ezt ők így játsszák, tudják, hogy ez nem teremsport, benne van a bukás és a szívás bőven. És buknak is. Egyik nagy tekerés során pont, mikor két helyi sráccal tekertem a Big Bear lake-nél, sok kisebb esés után, kórház lett a vége, erről legközelebb írok részletesen. Szóval légy résen, ha helyiekkel bringázol, gyakran túlvállalják magukat, fenntartásokkal kövesd őket. Az amcsi bringások és úgy általában, akikkel találkoztam, hihetetlenül kedvesek és segítőkészek, a sztereotípiákkal ellentétben én nem éreztem őket felszínesnek sosem. Bármilyen segítségre volt szükségem, rögtön segítettek, lehet rájuk számítani, sőt többnyire maguktól ajánlották fel a segítséget. Mikor letéptem a váltóm, azonnal körbetelefonálták a környék boltjait. Volt, akikkel úgy összebarátkoztam, hogy meghívtak magukhoz Santacruzba, kulcsot adtak a lakásukhoz. Megmutatták a legjobb helyi traileket, melyeket amúgy részben saját kezűleg építettek. Ezek olyan élmények, amit pénzért nem igen lehet megvenni.

Pár száz méter szabadesés után, nagyon horzsolnak a kövek 

 

Ha tényleg nagyokat akarsz itt bringázni, akkor az sem árt, ha jó a kondid, főleg arra, amerre én is mozogtam, azaz Coloradotól nyugatra. Erre ugyanis jellemzően úgy indul a történet, hogy 1500-2000 méteren vagy és innen mennek fel a trailek akár 3000 m fölé, így emelkedni kell 1000-1500 métert, sokszor egyben, ami elég fájdalmas. Más, mint kétszer felmászni a Kékesre Gyöngyösről. És az sem segít sokat, hogy nincs büfé, de még kút sem útközben, tehát cipelhetsz mindent magaddal, ha szerencséd van, vizet tudsz valami patakból tölteni, de akkor vigyél azért víztisztító tablettát, vagy mini szűrőt magaddal a biztonság kedvéért. A bringás hátizsák elengedhetetlen.

De pl. Moabban semmi nincs, én 6 literrel a hátamon vágtam neki a 40 fokos napnak, árnyék nélkül. Nem játék, jobb ha csapatban mozogsz, itt egy esés, esetleges ájulás, végzetes következményekkel is járhat. Mire megtalálnak, kiszáradsz, vagy megsülsz. Ráadásul amcsiban van pár élőlény, ami nem teljesen veszélytelen. Pl a medve, amire mondjuk javasolt felkészülni, és ha medvés helyen mész, ami amúgy szinte bárhol lehet, akkor a medvespray az alap. Nem szerepelünk az étlapjukon, de ha megijed, akkor valamiért szarul reagál néha. Aztán ott a puma, ami ugyan ritkán támad, de ha igen, az annyira azért nem jó. A csörgőkígyóban az a jó, hogy ha észrevesz, akkor csörög, olyankor te menj a másik irányba! Az balszerencse, ha nem vesz észre ő sem időben. És még ott vannak a skorpiók is, néhány egyéb csípős, mérges rovarral együtt. Ez most lehet így ijesztően hangzik, de no para, csak tudd és figyelj, és főleg tartsd be a játékszabályokat, akkor a valódi kockázat szerintem kb akkora, mint itthon a vaddisznó támadásnak. Én 8 hónap alatt néhány medvét láttam csak, és abból talán csak egy volt, amit konkrétan túrázás közben. Pumát és kígyót egyet sem, de skorpiót többet is. Szóval nem kell ráparázni, de jobb elővigyázatosnak és óvatosnak lenni. És még egy fontos dolog, jellemzően sehol sincs térerő kint a természetben, ott magadra vagy(tok) utalva. Ami így kicsit ijesztő is lehet, de igazából ez adja meg az igazi kaland faktort.

A macinak mindig elsőbbsége van

Az időjárással vagy én voltam nagyon szerencsés, vagy itt alig esik az eső. De inkább az utóbbi, mert a helyi arcok úgy örültek pár csepp esőnek, mintha az maga lenne a csoda. 7 hónapból kb. 5 napon volt valami jelképes csapadék. Ennek megfelelően elég száraz minden, nagy a por és sajna nem ritkák a hatalmas kiterjedésű erdőtüzek, amik akár hetekre elzárnak néha egy-egy fél magyarországnyi területet. És sajna a nagyobb tüzek után nem is nagyon használható a terület sokáig és a levegő is vacak a környezetükben. Érdemes tájékozódni előre, hogy ne kavarjon be a tervekbe. Nekem volt, hogy 400km-et kellett egyszer kerülnöm miatta.

A sivatagos részek belsőbb területeken még forróbbak, nyáron szinte elviselhetetlen a hőség. A nap úgy tűz, hogy a fekete cipőmben úgy égetett, hogy már locsolni akartam, de nem is volt elég vizem meg féltem, hogy aztán vizesen még forróbb lesz esetleg. Ha teheted, ne sötét cipőben gyere… Sajnos ez a meleg sokszor nagyon megterhelő a szervezetnek, magassággal egyszerre meg pláne. Bár 3000-en már a levegő nem olyan forró, de a nap nagyon tűz. Mindezt úgy, hogy a nyár első felében simán vannak hó miatt járhatatlan trailek 2500 felett, érdemes tájékozódni helyi boltokban, kölcsönzőkben, de gyakran az appok is jelzik, hogyha zárva.

A magasabb helyek éjszakára nagyon letudnak hűlni, akár 0 fok környékére is, erre sem árt felkészülni. Illetve az őszi hónapokban nagyon hirtelen tud nyárias időből téliesbe fordulni az idő.

Moab fölött, Gold Bar Rim Trail, háttérben a Colorado folyó

USA vagy Kanada? Kanada vagy USA??

Kanada ehhez képest olyan nagyon nem különbözik. Az itteni trailek is szenzációsak, még lehet jobbak is, vagy csak mások, az erdő sűrűbb és kevésbé forró és száraz, ellenben gyakrabban esik. Viszont a trail zónák még ritkábban terülnek el, köztük a nagy érintetlen természettel, hegyekkel, erdőkkel és persze medvékkel, amik itt nagyobbak is, erre már kimondottan sok a Grizzly, akik még mindig csak muszájból támadnak emberre, de ők jobb hatásfokkal érvényesítik akaratukat olyankor. Medvesprayből is nagyobbakat gyártanak nekik, ezzel mutatva ki a tiszteletet.

Ami nehezebb Kanada déli részén a trailek közelében, hogy kevesebb az ingyenes kempingplacc, amiket én is használtam, de ezekre majd kitérek egy későbbi fejezetben.

Whistler, a bringaparadicsom

 

Összefoglalva Amerika és Kanada is zseniálisan jó bringás hely, igazából mindenki megtalálhatja a saját tudásának megfelelő terepet, de azt illik is betartani, ne a világ túl felén feszegesd a határaidat. Vannak ugyan veszélyes tényezők errefelé, de pont ettől lesz izgalmas és emlékezetes, igazi kaland, örök emlék. Nem kell tőle félni, de tisztelni kell és elővigyázatosnak lenni, és akkor nem lesz baj. És mielőtt azt hinnéd, hogy ez neked teljesen elérhetetlen, akkor ki kell ábrándítsalak, ha nem szállnak el az igényeid, akkor hihetetlen kevésből kilehet hozni. Hamarosan azt is megírom hogyan.

További képekért és részletekért csekkold a Facebook oldalam, vagy az Insta profilom.

Hozzászólások

Szólj hozzá

*