Dósa Eszter blogja: Milyen is a mountain bike páros időfutam Spanyolországban?
A négynapos spanyol mountain bike maraton, a Costa Blanca Bike Race második szakasza egy páros időfutam formájában tette próbára a mezőnyt, erről mesél Dósa Eszter:
A mai versenynap időben és km-ben is rövidke volt, de mindenképp erőt próbáló. Itt szinte kizárólag az erőn múlott minden: 5,2 km-t illetve 350 m szintemelkedést gyűrtünk le. Mindezt páros hegyi időfutam formájában.
Az előző napi összetett eredmények alapján kapták a csapatok a rajtidőpontot, hendikep rendszerben, vagyis a leggyengébb párok indultak legkorábban, az előzi napi győztesek pedig legutolsóként – természetesen kategória szerint csoportosítva (tehát masterek legkorábban, az elit fiúk pedig ebédidőben rajtolva).
A reggelit követően bejártuk a pályát, persze csak kényelmes tempóban. Vagy legalábbis akkor ezt hittük még. A pályán “apróbb” változtatást tettek, ami kb. annyit jelentett, hogy a weboldalon található szintrajzot dobhattuk a kukába. De nem kellett, mivel azt nem is nyomtattam ki otthon, hisz 5 km-en nem lehet olyan sok emelkedő és lejtő…
10 órakor indult az első páros, mi akkor már az utolsókat rúgtuk – a pedálba. Na jó, túlzok, annyira azért nem volt vészes, de kellett az erő, hogy az olykor harmincpár százalékos emelkedőket is megoldjad.
Ami engem illet, odáig meg vissza voltam ezért a szakaszért (ti. rajongok a hegymenetekért), Celina barátnőm azonban szívta a fogát. De tapasztalt versenyzőként, nem utolsó sorban többszörös Cape Epic-teljesítőként, jól tudta, hogyan kell az efféle helyzetekből is kihozni a lehető legtöbbet. Egy páros verseny ugyanis sokkal de sokkal több annál, minthogy két ember együtt teljesíti a távot!
Mire gondolok? Például arra, hogy ismerned kell a másikat, bíznod kell benne, s ami még ennél is fontosabb: figyelni a másikra és kommunikálni! Ez nem az egó játéka, a csillogtassuk meg tudásunkat című történet, hanem a CSAPAT mint egység kihívása, versenye. Úgy gondolom, ma nagyon szépen össze tudtunk dolgozni, egymást motiválni, segíteni. 
Eredményességet tekintve ma is a 7. helyen zártunk, ami az összetett állással is megegyezik.
A Marci-Milton páros is kitett ma magáért, a 18. helyen végeztek, azonban összetettben így is a 12. helyen állnak!
Mielőtt rátérnék a holnapra, pár gondolat a mezőnyről, ami igencsak nem a “virágszagolgatós” kategória. Amint észrevettem, sokan felkészülési versenynek szánják, s van pár nemzeti válogatott ill. kifejezetten az olimpiai pontgyűjtést céljául kitűző csapat is, mint például a portugálok vagy a belgák.
Hogy csak pár nevet említsek, a fiúknál itt van: Jan Skarnitzl és Sergio Mantecón, ők az összetett éllovasok, de a mezőnyben található még Luis Pinto, a Brzoska-fivérek és Alexander Gehbauer is…persze számunkra Blazsó Marci és Milton Ramos a number one!
A lányoknál elég csak a mai napi dobogóra pillantani, többek között itt van: Kathrin Stirnemann, Yana Belomoina, Anne Terpstra ill. Anna Villar.
Holnap következik a kiráy-etap: 60 km, s a jó ég tudja mennyi szinttel. Ez mist picit furán hangozhat, de a szervezők, sajnos csak gps-adatokat és a szintrajzokat adták meg. Erre számíthatunk:
Illetve én még arra is, hogy technikai tudásom tovább fejleszthetem! 
Holnap este már többet is tudok!
