Benkó Barbi blogja a mountain bike világbajnokságról
A 2012-es Világbajnokság is már csak történelem. Pár sorban most csak a versenyt fogom összefoglalni, később azonban készülök egy „background” beszámolóval is, hogy mégis mi történt a versenyen kívül a Magyar Válogatott háza táján, mert megér egy mesét!
Egész pontosan nem is a versenyzőkkel, vagy kísérőkkel volt a baj, hanem a Szövetség munkájával, vagyis nemtörődömségével, aminek mi ittuk meg a levét a helyszínen. Szerencsére nem működött a blogger szervere múlt héten, így nem tudtam jelentkezni a helyszínről, ami így utólag talán nem is baj, mert kicsit indulatos voltam és lehet, hogy durván fogalmaztam volna, de most már lenyugodtam, és mint említettem már, lecsengett a VB, tehát a háttérről majd később, addig is összeszedem a gondolataimat és megpróbálom valamikor a hetekben papírra vetni.
A múlt hét: VB előtti hétvégén Bundesliga volt Albstadban, ahol ismét bebizonyosodott, hogy nincs BL eső és sár nélkül, iszonyatos körülmények között kellett versenyeznünk. Csak szombaton indultam a short race-en, ami annyit jelentett, hogy a tömegrajtot követően egy 700 méteres körön kellett köröznünk és hasonlóan a pályaversenyekhez, az utolsó versenyző kiesett. Itt az 5. helyet sikerült megszereznem, amivel mondhatjuk, hogy elégedett voltam.
Utólag visszagondolva mindig okos az ember, de azt gondolom, hogy ezt az egész hétvégét ki kellett volna hagynom és a csapatközpontban edzeni inkább, mivel a vasárnapi XCO versenyt amúgy is kihagytam volna, az időjárást és a pályát elnézve ez a lehető legjobb döntésnek bizonyult, főleg, hogy az U23-as VB-ig csak 5 nap volt. Hideg, eső, sár jellemezte a vasárnapot is, mindenki leamortizálta a technikát és magát is, volt, akinek egy esés a VB szereplésébe került, tehát túlzottan nem bántam, hogy már reggel továbbindultunk Apuékkal Ausztriába a VB helyszínre.
Ja, igen, Apu és az utánpótlás delegáció kijött ide versenyezni és itt találkoztam velük, innen a csapatruhát átváltottam válogatott mezre a következő hétre. Sok köszönet nem volt benne, de mint említettem nem az emberek miatt, hanem a „vezetőség” okozott egy-két kellemetlen pillanatot mindenkinek. A magyar csapatban alapvetően nagyon jó és vidám hangulat uralkodott, és itt megragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem Apunak és Tibinek a sok intézkedést és segítséget, amit értünk tettek, nem lehetett egyszerű dolguk!
Kis csapattal érkeztünk Saalfeldenbe, összesen 8 versenyző alkotta a Magyar Válogatottat. Csütörtök volt az első versenynap, de mi nem voltunk érdekeltek a csapatversenyben, azt gondolom ez így volt helyes, nem tudtunk volna ütőképes csapatot összeállítani és Zsoltinak és nekem is másnap versenynap volt. A csapatverseny mindig nagyon izgalmas és látványos, ez most különösen az volt, sprintbefutóval az olaszok nyertek a franciák és a németek előtt!
A csapatom számára nem kezdődött rosszul a VB, Markus volt a nyitóember a német válogatottban, 3. leggyorsabb körideje elég tiszteletre méltó, csak Fontana és Kabush ment nála jobbat, és mint már említettem, meglett az első bronzérmünk! Meglett a böjtje a gyors körének és másnap időbe tellett mire összeszedte magát a versenyen, gyengén kezdett, de végül így is a remek 8. helyre jött be és neki még van egy éve U23-ban! Szatmáry Andris kiállt, Meggyesi Gergőt kiszedték 2 körrel a vége előtt, Juhász Zsolti a 23. helyen zárt, nagyon szépen ment ő is!
Rólam ez már nem mondható el, gyengén kezdtem, majd erősen visszaestem, nem túl jó párosítás. 13. hely lett a vége, ami lássuk be, nagyon rossz hozzám képest. Nem tudom, mi van velem ebben a szezonban, önmagam árnyéka vagyok, év eleje nagyon jól ment, de sokat kivett belőlem a kvalifikációs időszak és valahogy ezt azóta nem tudtam kipihenni. Egy baj van, hogy ez volt az utolsó U23-as évem, innen csak keményedni fog a helyzet! Reméltem azért egy sikeres VB szereplést, motivált voltam, de sajnos nem jött össze!
Az igazat megvallva rendkívül fáradt vagyok és ma eljutottam oda, hogy reggel, amikor felkeltem, nem örültem mikor megpillantottam a biciklimet és semmi kedvem nem volt ráülni. A lábaim állapotát nem is részletezném… De már csak egy verseny, most szombat-vasárnap utolsó Bundesliga és mehetek haza, alig várom! Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet fogok mondani, de most még az egyetemet is várom, hogy egy kicsit kikapcsoljak és mással foglalkozzak. Köszi Anyu, hogy beiratkoztál és intézkedtél még nem voltam otthon! 🙂
Kéri Zsófi volt még a mi kategóriánkban, őt körhátránnyal kiszedték. Péntek délután még a junior lányok versenyeztek, de itt nem volt magyar érdekeltség. Szombaton következtek reggel a junior fiúk két magyar versenyzővel: Bányai Dominik és Horváth Ádám! Van még mit tanulni a srácoknak, de nagyon szépen helytálltak, mindkettőjük még csak első éves és gyűjtik a tapasztalatot, jövőre biztosan jobb lesz!
Délután az eliteken volt a sor, a nőknél nem voltunk érdekeltek, a fiúknál Blazsó Marci indult magyar színekben és nagyon szépen ment, de mivel hátsó rajszáma volt UCI pontok híján és a gyors kör miatt számítani lehetett rá, hogy hamarabb kiszedik, de azt gondolom bebizonyította, hogy nem csak maratont tud menni!
Vasárnap debütált az XCE, azaz a sprint szám! Ketten indultunk magyarok Juhász Zsoltival. Saalfelden központjában jelöltek ki egy 600 méteres kört, melyet 3 lépcsősorral, egy ugratóval és pár hajtűkanyarral nehezítettek. A fiúk közel 140-en, mi 70-en indultunk. Ebből a két körös időmérő után 32 ember jutott tovább. Zsolti sajnos kiesett, én azonban továbbjutottam, de elrontottam a rajtot az előfutamban és bár szorosan sprintre jöttünk, de harmadik helyen lemaradtan a továbbjutásról. Én most indultam először ilyen versenyen, ahhoz képest nem ment rosszul, jövőre a csapat szeretné, ha a Világkupákon is rajthoz állnék sprintben és vállaltam, nem rossz buli és nem is megy rosszul, csak még tapasztalatot kell gyűjtenem!
Rengeteg magyar volt kint szurkolni, iszonyú jól esett, minden pontjáról a pályának hallottam magyar hangokat kiabálni, szuper érzés volt, nagyon-nagyon szépen köszönjük nektek! Apunak és Tibinek szintén köszönöm az itatást, szerelést, mindent és a csapatomnak is, nagy könnyebbség volt, hogy kijöttek! Ismét a csapatközpontban vagyok Németországban, hétvégén Bundesliga finálé, majd jövő héten megyek haza végre, alig várom!
